Képviselőházi napló, 1887. IV. kötet • 1888. február 13–május 5.

Ülésnapok - 1887-85

$5. vmägos Illés április í-én, szombaton. 188%. 185 tisztviselők, vészbizottságok fáradhatlanul és erélyesen intézkednek a vész elhárítása érdekében és a kirendelt katonaság is bátran és kitartással támogatja az élet-halálharczot vivó lakosságot. Ezen szomorú tények többszörös kötelességet hárítanak reánk a nép képviselőire. Mindenek előtt illő, sőt kötelesség, hogy mély és fájdalmas részvétünket fejezzük ki azon rendkívüli csapás felett, a mely az országot érte és egyszersmind elismerésünket mindazok iránt, kik a megpróbáltatás -e napjaiban az élet és vagyon megmentése végett sem fáradságot, sem odaadást nem kiméivé, kötelességüket hiven, pontosan teljesítették és állandóan teljesítik. Azt hiszem, t. ház, hogy ezen részvét-nyilvánítás és ezen elismerés ösztönül és bátorításul fog szolgálni azoknak, kik az ádáz küzdelmet még folytatni kénytelenek, a mely küzdelem a milyen nehéz, olyan méltó egy tűzhelyét, családját és hazáját szerető bátor néphez. De továbbá kötelességünk gondoskodni a pillanatnyi nyomor enyhítéséről is, valamint arról, hogy jövőre — a mennyire emberileg lehet — ilyen csapásoknak eleje vétessék. Ezen utóbbi czélja azon indítványnak, amelyet a t. elnök ur az imént részemről bejelentett s a melyet annak idején a tisztelt képviselőház, remélem, elfogadni szives lesz. A mi a segélyezést illeti, ez iránt bátor vagyok a t. kormányhoz egy kérdést és egy kérelmet intézni. A kérdés ez: mit tett a segélyezés tárgyában a kormány eddigelé, azon kivül, hogy felhívást intézett a hatóságokhoz adományok gyűjtése végett? A kérelem pedig abból áll, hogya mennyiben a begyült és begyülendő adományok a nyomor enyhítésére, a lakosság fentartására elégségesek nem volnának, tegyen meg a kormány mindent, hogy a nép nyomora mentül hatásosabban s kellő mértékben enyhittessék; meg lehetvén győződve arról, hogy az állami pénztár szomorú állapotának datörvényhozás nem fog'vonakodni helybenhagyni mindazon intézkedéseket, melyek polgártársaink életének, vagyonának megmentésére és jólétének további biztosítására elkerülhetlenül szükségesek voltak. (Helyeslés.) És még egyet, a mi most jut eszembe. Gondolom tavaly azon iszonyú tűzvészek után, melyek Eperjest, Nagykárolyt és más városokat elhamvasztottak, a ház t. elnöke hozzánk mint képviselőtársaihoz azon felszólítást intézte, hogy engedjük át egynapi napi díjunkat a kárvallottak számára. Meg vagyok győződve t. ház, hogy ha t. elnökünk ezen szomorú pillanatban hasonló felhívást intéz hozzánk, mi mindnyájan egyértelemmel hozzá fogunk járulni az indítványhoz, teljes kézséggel elfogadjuk és teljesítjük azt. {Élénk helyeslés.) Tisza Kálmán ministerelnok: Tisztelt KÉPVH. NAPLÓ. 1887—92. IV. KÖTET. képviselőház! Miután. Irányi Dániel t. képviselő ur egy kérdést és egy kérést intézett a kormányhoz, kötelességemnek tartom ezekre nézve azonnal nyilatkozni. (Halljuk! Halljuk!) Azt bizonynyal mindenki fájdalommal látja, hogy hazánk tetemes részét az árvizek minő csapással sújtják és higyje el a t. képviselőház, hogy ez irányban nemcsak azon téren, a melyen, hogy kifejti az illető szakminiszter teljes tevékenységét, a t. képviselő ur elismerte, de azon túl is a kormány mindent megtesz arra, hogy a mennyire emberileg lehet, a bajt kisebbé tegye, a hol pedig el nem hárítható, ott a szükséges segélyt nyújtsa. A t. képviselő ur azt kérdezi: mit tett eddig a kormány ezeken kivül ? Egyes részleteket felsorolni ma képes nem vagyok; de biztosítom a t. képviselő urat, hogy számítva épen arra, a mit a t. képviselő ur is jelezni méltóztatott, hogy a rossz pénzügyi helyzet daczára is, a mi ezen czélra szükséges, az mindig jóváhagyással fog találkozni : már eddig is ugy a védekezés munkájának elősegítésére, mint ott, a hol szükséges volt, a veszélyezetteknek, a szükséget Iátoknak az élelmezésére bizonyos összegű pénzeket bocsátott az illető közegek rendelkezésére. (Helyeslés.) Tette pedig ezt azon meggyőződésben, hogy midőn ezekről be fog számolni, az a magyar törvényhozásnak bizonyosan helyeslésével fog találkozni. (Élénk helyeslés.) Hogy mit kelljen ez irányba tovább tenni, azt ma meghatározni nem lehet, de biztosíthatom a t. képviselő urat, hogy bármennyire érezzük mindnyájan és bármennyire érzem én, különleges helyzetemben talán inkább, mint igen sokan a pénzügyi bajokat, melyek közt vagyunk; sokkal melegebben érzem szükségét annak, hogy hazám népén, a mennyire emberileg lehet, segítsünk, semhogy egy perczig is gondolkozni fognék a felett, hogy a mi ezen czélra okvetlenül szükséges, az iránt a törvényhozáshoz forduljak. (Élénk helyeslés.) Ezt kívántam a t. képviselő urnak előzetesen válaszolni. (Élénk helyeslés.) Elnökí Irányi képviselő ur előterjesztette, hogy czélszerűnek vélné, ha a ház fájdalmas részvétét fejezné ki az árvizek által sújtott honfitársaink iránt, továbbá azt is előterjesztette, hogy elismerést fejezzen ki a ház azoknak, kik kötelességüket a védelem közepette teljesítették és teljesítik. Igaz ugyan, hogy a t. ház határozatokat nem szokott hozni az előterjesztések Írásban benyújtása és kinyomatása nélkül, de ez oly rendkívüli eset, hogy a t. ház bizonynyal bele méltóztatik nyugodni abba, hogy ez indítvány elfogadtassák és a ház részvéte jegyzőkönyvileg kifejeztessék, (Helyeslés.) A mi a többit illeti, a kormány nyilatkozata elégséges biztosítékot nyújtván azon irányban, hogy kötelességét teljesíteni fogja, azt hiszem 24