Képviselőházi napló, 1887. IV. kötet • 1888. február 13–május 5.
Ülésnapok - 1887-82
82, trszágosülés márezías 17-én, szombaton. 188S. 179 hamisításról van szó és az 1878 : V. törvényczikk 181 -ik §-ában körülirt — nem, amintgróf Apponyi t. képviselő ur idézte — közokirat-hamisítás, hanem erimensui generis esete forog fenn, amelyről az említett szakasz azt mondja: „öt évig terjedhető börtönnel büntetendő a szavazatszedő küldöttség azon tagja, a ki 3-szor a szavazatot más jelölt nevére irja be, mint a kire a választó szavazott; vagy oly választónak szavazatot ir be, a ki nem szavazott; vagy nem irja be oly választó szavazatát, a ki szavazott." Es most, t. ház, az eset világosan ez és megjegyzem, hogy ez nem tartozik azon fentartott crimen-ek közé, melyeknél attól tétetik függővé az eljárás, hogy 30 nap alatt a választás megejtése után feljelentés történjék, mert ez csak a 178., 184., 186. és 187. §-okban körülirt esetekre áll, a 185-ik §. esetében pedig hivatalból való eljárásnak van helye, (Felkiáltások a jobboldalon: Hát a 183. §..') Már most reám nézve, ha én volnék gróf Széchényi minister, (Hosszas élénk derültség) méltóztassanak elhinni, hogy absolute semmit se lennék rá büszkébb, mint a milyen büszke vagyok arra, hogy most képviselő vagyok. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Tehát, t. ház, ha én volnék az a gróf Széchényi minister, a ki büszkén hivatkozom az én elődömre : reám nézve, méltóztassék elhinni, tökéletesen mindegy volna az, hogy akár a taszári, akár a szennai szavazatok hamisittattak-e meg az én mandátumomban. (Élénk tetszés a szélső baloldalon.) És ha nekem valaki azt mondaná, hogy azon mandátum, melylyel az ur itt megjelenik, hamis : egy pillanatig sem kétkedném azon, hogy annak megvizsgálását a m;igam részéről követeljem. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) De utóvégre is azt mondhatná a minister ur: én kereskedelmi minister vagyok, a földmívelésnek pedig az igazságszolgáltatáshoz vajmi kevés köze van, azt nálamnál sokkal jobban érti az ént. szakcollégám az igazságügy minister ur. (Derültség a szélső baloldalon.) A t. igazságügyminister úrhoz is lesz néhány kérdésem és nagyon kérem őt, hogy az igazságszolgáltatás érdekében czáfoljon meg, ha nem mondok igazat. Igaz-e, t. igazságügyminister ur: 1-ször az, hogy a hivatalból üldözendő bűntényeknél maga a szállongó hir teljesen elégséges arra, hogy az illetékes királyi ügyészség ezen szállongó hir alapján vizsgálatot indítson? 2-szor igaz-e, t. igazságügyminister ur, hogy ha bármely törvényhatóságnál, bármely hatósági fórumnál, nem concret alakban fölmerült hamisítási tény, hanem csak, mint a hogy gr. Apponyi Albert t. képviselő ur kifejezte magát, indiciumok, jelenségek merülnek föl arra nézve, hogy hamisítás történt bármely megyei fórum, megyei köze;}-, vagy közigazgatási bizottságnál: nem-e hivatalból kötelessége az illető közegnek, mely erről tudomást szerez, rögtön az illetékes büntető bírósághoz áttenni az iratokat? És ha ez igy van és ha való, hogy a közokirathamisítás hivatalból büntetendő : kérdem a minister urat mpgát, midőn itt két országos párt nem csak állítja, de okiratszerüleg bebizonyítja is, hogy itt közokirat hamisítás esete forog fenn, nem látja-e elérkezettnek maga részéről az időt sem arra nézve, hogy a hatóságokat utasítsa, hogy kötelességüket teljesítsék, sem arra nézve, hogy az illetékes főügyészt utasítsa arra, hogy a bűnvádi eljárást folyamatba tegye ? Hát ha nem volna a szennai választók ezen kérvénye a képviselőház előtt és ha a t. igazságügyministernek tudomására jutna, hogy okirat hamisítás, jegyzőkönyv hamisítások történtek, nem fogná- e magát illetékesnek tartani, hogy hivatalból a vizsgálatot elrendelje? De fordítsuk meg a kérdést; foszszuk meg egy pillanatra a kérdést politikai oldalától. Ha a t. minister ur tudomást szerezne arról, hogy egy törvényszék előtt, vagy bármely alantas közeg előtt meg fordult egy okmány, melyre nézve az mondatott, sőt be is bizonyittatott, hogy hamis 6s ha a minister ur annak tudomására jutna, hogy' például egy alantas bíróságtól egy hamis okmány nem küldetett át hivatalból a büntető bírósághoz, nem tartaná-e az igazságügyminister ur kötelességénekrögtön a fegyelmi eljárást azon biró ellen elrendelni ? És már most Magyarország törvényhozása magára nézve ne fogadja el az illetékességet arra, hogy akkor, midőn az állíttatik, hogy közokirat hamisítás történt, hogy az megvizsgáltassák és ha ez nem igaz, akkor az illetőnek az elégtételt megadja. Vagy való, hogy a t. igazságügyminister ui meg van győződve arról, hogy itt okirat hamisítás esete forog fenn, vagy nincs arról meggyőződve. Ha meg van győződve : akkor bírjon azzal az erkölcsi bátorsággal Magyarország igazságügyministere, álljon elő és mondja szemünkbe, hogy ?•?, okmány meggyőződése szerint valódi és nem történt hamisítás, de azután ne hivatkozzék alaki kifogásokra. Ha pedig erről meggyőződve nincs : indokolja, mért nem tartja szükségesnek az igazság kiderítését követelni és bűnvádi vizsgálatot szorgalmazni. Hasonló esetek merültek már fel, még pedig nem mint a t. belügyminister ur interpretálta, hogy neki nem lehet joga addig, mig a biráló-bizottság nem határozott, beleavatkozni — és épen erre nézve hozta fel Eötvös Károly t. képviselőtársam, hogy ha például gyilkosság esete történnék, a mint történt is, a mely a választási actust befolyásolja, méltóztassék megnézni az előactákat; elődje máskép vélekedett, midőn a mindszenti vérengzés elő23»
