Képviselőházi napló, 1887. IV. kötet • 1888. február 13–május 5.
Ülésnapok - 1887-82
82. országos ülés márcjtius17-CJ, bzombaton. 1888. 163 bizonyára nem szívesen, hozzászólok, (Halljuk!) teszem ezt, t. ház, egyrészt azért, mert előttem szólott t. képviselőtársamnak beszédétőlugy látom, hogy ő a tényállást vagy nem ismeri, vagy nem hiven adja elő. (Ugy van! balfelöl.) Én az előbbit hiszem. De felszólalok, t. ház, azért is, mert a verificationalis eljárás folyama alatt olyan tapasztalatokra jutottam, melyek által kötelezve érzem magamat ezen, különben, elismerem, elég kényes, de mindenesetre nagyon szomorú ügyhöz hozzászólani. (Halljuk!) Mert, t. képviselőház, a ki a kicsinyes párttekinteteken felül emelkedik és csak egy perezre is azon magaslatra áll, melyen a felfogásokat és véleményeket nem ezen kicsinyes tekintetekből, hanem az erkölcsi jogrend (Ugy van! balfelöl) és a tisztesség kérdéseinek szempontjából vizsgálja: lehetetlen, hogy ezt az ügyet eltussolni, (Ugy van! Ugy van! balfelöl) eltakarni engedje, (Helyeslés balfelöl.) Sajnos, t. ház, a választásoknál több van megengedve, mint a magánéletben, de utóvégre itt is meg van a határa annak, hogy mit szabad és mit lehet tenni : (Ugy van! Igaz! balfelöl) már pedig nincs olyan szempont, a mely azokat, mik a kaposvári választás alkalmával történtek, eltakarni vagy eltussolni erkölcstelenség nélkül megengedhetné. Nem egy mandátum érvényéről vagy érvénytelenségéről van itt szó, t. ház. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Hiszen az a mandátum verificaítatott, azt a mandátumot megbolygatni nem lehet és ha bárki megkísértené, hogy azt megbolygassa, a házszabályok ereje alatt nekünk is kötelességünkké válnék ez ellen fölszólalni. (Tetszés bal felöl.) Annak a mandátumnak ura maga a megválasztott t. képviselő ur. 0 verificaítatott és ha ő ennek a mandátumnak a súlyát elbírja, (Élénk tetszés a bal- és szélső baloldalon) én nekem ahhoz annál kevésbé lehet szavam, mert elismerem, hogy e tekintetben az én felfogásom talán túlzott; mert hiszen rövid politikai pályámon épen velem történt meg az, hogy nem olyan dolgokat, a minők itt történtek, hanem lényeges politikai nézeteltérést is elegendőnek tartottam arra, hogy a mandátumot választóimnak visszaadjam. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Sőt ez nemcsak velem történt meg: ott van Horváth Gyula t. barátom is, ő vele is ugyanaz történt. Meglehet tehát, hogy ebből azon következtetésre fog jutni valaki, hogy ez túlságos susceptibilitas; de hát ez az én felfogásom és ha én e tekintetben túlzó vagyok, az az én hibám. (Helyeslés baljelöl.) De itt, mint mondám, másról van szó, t. ház. Szó van egyfelől arról, hogy nyilvánvaló bűnös cselekvénynyel szemben van-e Magyarországon törvény, (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon) | igazság és megtorlás ? (Ugy van! bálfelől.) Szó van, t. ház, a közállapotoknak azon elfajulásáról, mely által a jogtalanságot és törvénytelenséget teljesen felszabadítani akarja. Erről van szó, t. képviselőház. (Igaz! Ugy van! bálfelől.) Hogy e tekintetben álláspontomat tőlem telhető praecisitással megjelöljem, annál inkább bele kell mennem a kérdésbe, mert előttem szólott t. képviselőtársam súlyos tévedéseivel szemben erre kötelezve vagyok. (Halljuk! Halljuk.') A nyilvánosságból ismerem azon körülményt, hogy a kaposvári választás megtörténte után az ottani választók egy jó része nyomban nyugtalankodni kezdett és azzal a körülménynyel szemben, hogy mert ők tudták és ismerték azt, hogy a tényleges többség az övék, nem akartak megnyugodni abban, hogy mégis az ellenjelölt mondatott ki többséggel megválasztatott képviselőnek. így történt, hogy a megyei irattárban elhelyezett mandátum-példányt, mely nem az, a melyre a t. előttem szólott hivatkozott, mert ebben a taszári szavazatok nincsenek tévesen elírva, hanem igenis el vannak irva azon példányban, mely a belügyministeriumnál fekszik és így e tekintetben is tévedett a t. képviselő ur, azon mandátum példányt, mondom, átvizsgálván, kitűnt, hogy abban csakugyan nekik van többségük, de nem tudván mégis a valódi tényállást, azon föltevésre jöttek, a minek alapja tehát van is, hogy a lajstromok valamelyikében 19 taszári szavazat el Íratott. Énnek következtében a választás ellen petitionáltak és petitiójuk egyik sarkpontját ez képezte. E pontnál legyen szabad nekem néhány körülményt constatálni, mielőtt tovább mennék. Legyen szabad constatálni jelesen azon körülményt, hogy az igen t. kormány a mandátum és lajstrom azon példányát, mely a ministeriumbau elhelyezve volt, szembe és megtekintés alá venni nem engedte annak, a kit az legközelebbről érdekelt, tudniillik a megválasztott képviselő ellenjelöltjének. Ezen körülményből én nem következtethetek másra, mint arra, hogy az igen t. kormány, a mely bizonyára ezen irányban kutatásokat és számításokat eszközölt, a tényállást tudta és ismerte. (Ugy van! bálfelől. Ellenmondás jobbfelöl.) Ha nem ismerte, én szívesen megengedem, méltóztassék ezt kijelenteni, én az adott komoly szónak hinni szoktam és ha a t. kormány kijelenti, hogy nem ismerte a tény állást azon időpontig, míg a verificatio bekövetkezett, szívesen recedálok ez állásponttól; de hogy a tényállást ismerte és ismernie kellett, arra rámutat maga az ismert főispáni levél és — a melyről pár szót még szólani fogok — a melyben constatálva van azon körülmény, hogy a taszári szavazatokban nincs hiba, hanem valahol máshol lehet hiba. ÍNO már, ha a t. kormány a tényállást ismerte I és tudta, akkor én hivatkozhatom mindenkire, a ki j a parlament alakulásának tisztaságára csak egy 21*
