Képviselőházi napló, 1887. IV. kötet • 1888. február 13–május 5.
Ülésnapok - 1887-82
82. arsíAgos ülés márez ujabb discussio tárgyául egyáltalán nem tekinthette. (Helyeslés jobbfétől.) A kaposvári választásra vonatkozólag az arra egyedül illetékes bizottsági eljárás lefolyván, azon meggyőződésben volt a kérvényi bizottság többsége, hogy ezen felfogás ellenében a tisztelt ház egyik részéről sem történhetik jogos felszólalás, mert lehetetlen feltételezni azt, hogy egy, a ház illetékes factora által végérvényesen elintézett ügynek,avagy azon ügygyelszoros összeköttetésben lévő concret esetnek felülbirálatába a t. ház, ha csak önalkotta szabályait flagrans módon sérteni nem akarja, beleavatkozni kívánna. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Mozgás a szélső baloldalon.) Maga a kérvény tárgya tehát és az abban foglalt concret eset minden kétségen kivül olyan, hogy a ház újabb discussiója alapjául nem szolgálhat. (Helyeslés a jobboldalon.) De ezen concret esettől teljesen eltekintve, azon kérdés volt a kérvényi bizottság részéről bírálandó és mérlegelendő, hogy vájjon a kaposvári választástól elvontan tekintve, olynemíí sérelem, milyenről e kérvényben szó van, természeténél fogva olyan-e, melyre nézve az orvoslás útja és módja törvényeinkben és szabályainkban kellőleg szabályozva nincs, hogy épen ennélfogva szükség lehet-e e kérvény kapcsán oly házhatározathozatalára, melyben akár a törvénymagyarázat utján a már meglevő törvényes rendelkezések közelebbi módon precisiroztatnak, akár pedig positiv intézkedésekkel azok kibővittetnek. A kérvényi bizottság egyik irányban sem tartotta szükségét a. ház határozatának. Nem tartotta szükségét azért, mert ily irányú rendelkezések törvényeinkben és házszabályainkban foglalvák. Ugy az 1874: XXXIIÍ. törvényezikkben, mint az annak rendelkezéseit átvett büntetőtörvényben kimerítő intézkedések foglaltatnak épen oly bűnesetek ellenében, milyenről e kérvényben szó van. Ezen rendelkezések kiterjednek nemcsak a bűnös vagy vétkes cselekmény állagának ismérveire, a büntetés módjára, de megjelölik az utat és módot, a melyen a megsértett igazságnak és a törvénynek elégtétel szerezhető. Egész általánosságban beszélve tehát a polgárok választási joga elleni bűntettekről és vétségekről, minthogy törvényeinkben és házszabályainkban erre vonatkozólag semmi közelebbi magyarázatot nem igénylő, megfelelő rendelkezések világosan foglaltatnak, e tekintetből sem törvénymagyarázatot, sem pedig positiv rendelkezéseket tartalmazó házhatározat hozatalára szükség egyáltalában nem lehet. De nézzük, hogy szükséges-e ily érdemleges házhatározat hozatala azon indokok szempontjából, melyekre a kérelem e kérvényben alapítva van. ns 17.CB, szombaton. 1888. J57 Azt állítják kérvényezők, hogy azért kellett e kérvénynyel törvénymagyarázat, avagy positiv intézkedés meghozatala czéljából a ház elé járulniok, mert keresvén az itt panaszolt sérelemre vonatkozólag az orvoslást, azt egyik úton sem nyerhették el. Először is folyamodtak a központi választmányhoz, a központi választmány ugyan felhívta a kormányt intézkedésre, azonban ez úton a folyamodók a kormány által meglettek akasztva. Hisz élénk emlékezetében élhet még a t. háznak az, a mi itt a házban a központi válssztmány eljárására vonatkozólag elmondatott Szalay Imre és Eötvös Károly képviselő urak interpellatiója folytán: hogy a központi választmány előtt nem a szennai lakosok kérelmeztek, hanem igenis a kisebbségben maradt képviselőjelölt s nem is a szennai szavazatok tárgyában, hanem egész más ügyben és hogy a belügyminister rendelete nem oda irányult, hogy a fegyelmi eljárás útját elvágja, hanem miután Somogy megye központi választmánya illetőségi körét lépte túl, a törvény tiszteletben tartását és a törvény rendelkezésének megtartását követelte. Ezen indok tehát, a mellett, hogy nélkülözi az okozati összefüggést a kérvényben felhozott tény és a hivatkozott tény közt, sok tekintetben nélkülözi még az igazságot is. Azt mondják továbbá kérvényezők, hogy kérvényeztek a képviselőháznál, de szintén eredmény nélkül. Ezen kérvényben, a mint lehetőleg kimeiítően voltam bátor előadni, előre bocsájtják kérvényezők azt, hogy csakis a bíráló bizottság eljárása, folyamán jutott tudomásukra ezen sérelem, melyet most panaszolnak. Hogy tehátetekintetben ők kérvénynyel járultak a házhoz, annak valótlansága magából a kérvényből kitűnik. Ép ily valótlan azon állítás is, a mely abtínfenyítő hatóság igénybevételére vonatkozik. Azon eljárás, mely a delegált nagykanizsai törvényszék előtt a kaposvári választásra nézve megindittatott, egyáltalán nem ölelhette löl az előbb előadottaknál fogva azon kérdést, melyről ezen kérvényben szó van és igy nem is képezhette tárgyát a vizsgálatnak. Azon indokolásból végre, mely pedig bizonyos rossz színben tünteti föl a büntető igazságszolgáltatást, egyáltalán szó sincs azon végzésben, . melylycl a kaposvári választás tárgyában a bünfenyítő eljárás tárgyi tényálladék hiányában befejezve lett. Azon állításokat ennélfogva, a melyekkel a a kérvényezők ezen ügyben az érdemleges házhatározat szükségességét igazolni törekesznek, lehet a kaposvári választás ellen a kisebbségben maradt párt (Felkiáltások balfelöl: Melyik párt maradt kisebbségben?) részéről indított eljárás egyes phasisainak megengedem, leleményes, azonban czélzatos csoportosítása gyémánt tekinteni: de ezek számbavehető komoly indokul sem a törvény
