Képviselőházi napló, 1887. IV. kötet • 1888. február 13–május 5.

Ülésnapok - 1887-63 - 1887-64 - 1887-65 - 1887-66 - 1887-67 - 1887-68 - 1887-69 - 1887-70 - 1887-71 - 1887-72

72. •roiégostlét febrvár 29-én, ssterdán. 1888. »• Ezeket tartoztam, t. ház, az én idézeteim igazolására elmondani. (Helyeslés jobbfelöl.) S csak ismételhetem azt, a mit beszédem elején is jeleztem, hogy én ezeket nem mint követendő példákat idéztem, hanem idéztem igazolásául annak, hogy azon közjogi veszély, melyet méltóztatnak hirdetni, egyes nem correct kifejezések következtében sohasem állott elő és nem áll elő most sem. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) De még egyet tartozom a képviselő urnak megjegyezni. (Halljuk!) A képviselő ur abban is hibát lát, hogy egy szerződésben, a melyet ő idézett, megvan mondva, hogy érvényes csak akkor lesz, ha elfogadja a törvényhozás, holott ez — úgymond — az előttünk fekvő szerződésben nincsen benn. Bocsánatot kérek, ha jól emlékezem, újabb szerződésekben ez sohasem fordul elő. És miért nem? Mert mindenki tudja,mindenki érzi, a dolog természetében van ez, hogy efféle szerződések érvényesekké csak akkor lesznek, ha a törvényhozás elfogadta. Ez oly tiszta és senki által kétségbe nem vont igazság, a melyet külön törvényben megmondani később feleslegesnek tartottak. (Tetszés jobbfelöl. Zaj a szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk!) Hogy ezt a mostani kormány is igy fogja fel, annak talán épen ecclatans jele ez a mostani vitatkozás, a melynek eredményétől függ, hogy a beterjesztett szerződés érvénybe lép-e vagy nem. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) Azt gondolom, hogy itt már csakugyan maga a ma szemünk előtt levő ecclatans tény bizonyítja azon vád alaptalanságát, mintha bárkinek is czélja volna — mint a képviselő ur monda — a törvényhozást megkerülni. (Tetszés jobbfélöl.) Ezek után, mivel már szót emeltem, még csak egyre tartozom reflectálni, óhajtván tovább nem fárasztani a t. ház figyelmét ezen tárgyban, ha csak egyenesen nem provoeáltatom. (Halljuk!) Gróf Apponyi igen t. képviselő ur tegnap hibául rótta fel nekem, hogy, mint monda, a cabinetkérdést fölvetettem. Beőthy Ákos képviselő ur pedig először kifejtett a nemzetközi szerződésekről és azokkal szemben a kormányok helyzetével egy szerintem téves theoriát. Én feleltem erre a theoriára. Hogy az általam helyesnek tartott theoria következményeit ki fognám vonni magamra nézve, az talán természetes. De én azt, a mit a eabinetkérdés fölvetésének neveznek, nem tettem. (Mozgás.) Gróf Apponyi t. képviselő ur azt is mondta, hogy ő hasonlag felvetné a cabinetkérdést, de nem itt, hanem másutt; maga is kifejezte azonban abbeli reményét vagy hitét, hogy erre ugyan alkalom nem lett volna. Hát én biztosíthatom, a t. képviselő urat, hogy a magyar közjog védelmében eddig legalább az én tapasztalataim szerint, a eabinetkérdés fölvetésére nem volt szükség. (Élénk tetszés jobbfelöl. Mozgás balfelöl.) KÉPVH. NAPLÓ. 1887—92. IV. KÖTET. Remélem és hiszem, nem is lesz soha többé Magyarországon erre szükség. (Élénk helyeslés jobb/elől.) De tegyük fel mégis, hogy minden reményünk daczára lenne olyan eset, midőn a képviselő ur, mint akkor ministerelnök, felvetné a cabinetkérdést, megakadályozná a sérelmet. (Halljuk !) Mit csinálna akkor? Eljönne ide és eldicsekednék, hogy meg akarták ám rontani azt a magyar közjogot, de én megakadályoztam, mert fölvetettem a cabinetkérdést ? (Tetszés jobbfelöl. Mozgás a szélső baloldalon.) Polónyi Géza: Avval lehetne is dicsekedni! (Ugyvan! a szélső baloldalon.) Tisza Kálmán ministerelnök: A t. képviselő ur szerint talán lehetne ; de én sokkal inkább meg vagyok győződve gróf Apponyi Albert mon archicus meggyőződéséről, semhogy elhihetném, hogy ezt valaha megtenné. (Élénk mozgás a szélső baloldalon. Felkiáltások: Hát a nemzet semmi?) Én tehát, t. képviselőház, nem vetettem fel a cabinetkérdést ott a másik helyen, mert nem volt rá szükség (Helyeslés jobbfélöl) és nem vetettem fel itt, mert azon meggyőződésben vagyok, hogy nincsen rá itt sem szükség. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Ha szükség volna rá itt, az általam elmondott theoria szerint bizonyosan hajlandó volnék abból a következtetést magamra nézve kivonni. De azt hiszem s azon meggyőződésben vagyok, hogy nincs rá szükség, mert nem az itt a kérdés, a mit gróf Apponyi méltóztatott mondani, hogy választani kell, megmaradjon-e a mostani kormány vagy pedig követtessék el egy sérelem a közjogon, hanem a kérdés ugy áll: elvettessék-e a közérdek sérelmével egy szerződés csak azért, hogy némelyek által túlnagyra appreciált incorrect kifejezések megváltoztassanak ? (Tetszés a jobboldalon. Mozgás a bal- és szélső báloldalon. Halljuk!) Ez a kérdés és meg vagyok róla győződve, hogy ezen kérdéssel szemben tisztán e szempontból és semmi egyéb okból, a többség a szerződés elfogadása mellett lesz. A mellett lesz igenis azért; mert hiába igyekeznek elhitetni magukkal és másokkal azon nagy közjogi sérelmet, mely sehol sincs. (Ugy van! jobbfélöl.) Mert ha máskép lenne a dolog, tartozom annak nyilvánítást!val is, hogy hiszem, remélem, tán tudom is, hogy vannak e házban ellenfeleim mellett barátaim is, de egyetlen egy sincs azok között, a ki, ha választania kellene az én ministerségem és az ország közjoga közt, ne az utóbbit választaná. (Élénk helyeslés és tetszés a jobboldalon.) Gr. Apponyi Albert: T. képviselőház! (Halljuk!) Félremagyarázott szavaim értelmének helyreigazítása végett kell felszólalnom. (Halljuk !) A t. ministerelnök ur hivatkozással azokra, a miket én a cabinetkérdésre vonatkozólag teg-