Képviselőházi napló, 1887. IV. kötet • 1888. február 13–május 5.
Ülésnapok - 1887-80
J40 8 ^- országos ülés a tervezett reformok ezen intézkedést indokolttá teszik-e. Legyen szabad az első pontra, arra nézve, hogy a baj muló-e, azon nézetemnek kifejezést adni, hogy én magát a bajt, vagyis a hátralékok felszaporodását nem tekinthetem múló bajnak, a mely 18 vagy 20 kisegítő bírónak a királyi táblához való felrendelése által orvosoltathatnék. Igen helyesen mondja maga az igen t. igazságügy minister ur a beterjesztett törvényjavaslat indokolásában, hogy az ügyforgalom növekedése a királyi táblánál az elsőfokú bíróságoknál folyamatba tett ügyek növekedésében leli magyarázatát és tényleg azt találjuk, hogy az elsőfokú bíróságoknál az ügyforgalom növekedik. Hisz ha a járásbíróságoknál folyamatban levő sommás pereket tekintjük — alapul veszem az 1883-ik évet, oly időszakot, midőn a kisebb polgári ügyekről szóló törvény hatása már nyilatkozhatott — 1883-ik év óta, tudniillik ezen évből származnak az elébünk terjesztett adatok, a sommás perek száma 160 ezerről 185 ezerre emelkedett, így tehát körülbelül 25,000-el növekedett. Ha kapcsolatba hozzuk a járásbíróságok előtt letárgyalt kihágási és vétségi ügyeket, azt találjak, hogy 1878-tól 1886-ig a szaporodás 60,000 ; és ha figyelembe vessszük az első folyamodása törvényszékeknél folyamatban levő bíínperek számát, azt látjuk, hogy azok 1880-ban 40,000 et tettek ki és íolyton emelkedtek, 1886-ig 53,000 re. Ha ezen tényt szem előtt tartjuk, el kell ismerni, hogy azon többlet, mely a királyi táblához fel lett terjesztve felebbezések és felfolyamodások utján, nem vezethető vissza az 1881 : XXIX. t.-ez. és XXX. t.-cz. hatályára, de azon növekedésre, mely az első bíróságoknál évről-évre beállt. Elfogadva ezen számadatokat, a bajt múló természetűnek feltüntetni alig lehet helyes és hogy maga az orvoslás, mely a bajnak múló természetéből indul ki, helyes eredményeket alig lesz képes előidézni. A kérdés kapcsolatban áll egy másik kérdéssel : vájjon csakugyan a peresügyek száma Magyarországban oly nagy-e, hogy magát az állapotot egészségtelennek kell feltüntni ? Etekin tétben hivatkozom a t. államtitkár úrra, ki az igazságügyi vita alkalmával helyesen emelte ki, hogy Magyarország e tekintetben a nyugateurópai államoknál sokkal kedvezőbb helyzetet tüntet fel, a mennyiben különösen a polgári perek Magyarországban egybehasoulitva Németországgal, Austriával és Francziaországgal, sokkal kisebb hányadot tüntetnek fel. A bajnak kútforrása tehát a perek számában sem keresendő. (Helyeslés jobbfelöl.) Az orvoslási mód tehát nem lehet a pereknek megakadályozásában, ámbár elismerem, hogy minden oly törvényhozási intézkedés, mely a felek jogainak csorbítása nélkül magának az ügynek nem peres utón márczins 14-én, szerdán. 1888. való elintézését idézi elő, helyes és üdvös. De maga a bajnak kútforrása a perek számában nem keresendő. Az ok tehát vagy a bírósági rendszerben, vagy magában az eljárásban keresendő. Első sorban a helyes bírósági szervezet azt kívánja, hogy bár alapuljon a peres eljárás a szóbeliség és közvetlenség teljes voltában vagy keverék formában, akár pusztán írásbeliségen, a rendelkezésre álló erők elhelyezése és a létező erőknek kellő kihasználása képezi az eljárás bármely nemében a kiindulási pontot és azt talárjuk, hogy a continentalis államok közt egyedül Magyarország az, mely az első fokú bíróságot,, mint felebbviteli bíróságokat vagy egyáltalában nem, vagy kellően nem használja ki. Az igen t. minister ur magát az intézkedést és annak időleges voltát a létesítendő reformokkal hozza kapcsolatba és az indokolásban feltünteti a létesítendő reformok sorrendét és azon főelvet, melyet ő alkalmaztatni vél, első sorban a bűnvádi eljárás megalkotását és ezzel kapcsolatban a királyi táblák úgynevezett decentralisatióját és a bírósági szervezet megállapítását, másodsorban a polgári eljárás eodiücatióját, melyet azonban csak egy későbbi időpontra helyez és addig is az úgynevezett sommás ügyekben a felsőbb fokok előtt a szóbeliség és közvetlenség behozatalát hozza javaslatbe. Ezen, a legközelebbi jövőben életbeléptetendő intézkedéseknél, azt hiszem, az igazságügyi minister ur azon szempontból indult ki, hogy ily körülmények közt, midőn az igazságügyi szervezet lényeges változásokon fog keresztül menni; midőn ugy bűnvádi, mint a polgári eljárás meg fog alkottatni, nem volna czélszerű a mostani kereten változtatni, vagy a mostani eljárásban módosítást eszközölni. Azt hiszem — és ezt az igazságügyi bizottság és a pénzügyi bizottság is elismeri jelentésében — hogy a reform keresztülvitele igen sok időt fog igénybe venni, mert egy bírósági szervezet teljes felforgatása, a birósági székhelyek újabb kitűzése és az alsóbb fokú törvényszékek számának leszállítása oly művelet, melyet 1 — 2 év alatt véghezvinni alig lehet. És ha ezzel állunk szemben, joggal felvethető a kérdés, vájjon a jelenlegi igazságügyi viszonyok javítását függőben tartsuk- e azon munkálattól, a melynek befejezése szerény nézetem szerint, azon az alapon, a melyet az igen t. igazságügyi minister kijelölt, egy évtizedet fog igénybe venni. A kiindulási pont, mely a reform alapját képezi és a mely a reformot különösen a mi viszonyaink közt - elismerem — nehezíti, a királyi táblák decentralisatiója. Ha minden igazságügyi reform és a birósági szervezet minden lényeges változása ezen kérdéstől tétetik függővé ; ha oly polgári és bűnvádi eljárások conteinpláltatnak, melyeknek alapfeltétele a királyi táblák decentra-
