Képviselőházi napló, 1887. IV. kötet • 1888. február 13–május 5.

Ülésnapok - 1887-79

?l. orsííigos filés inárczins I2-én, hétfőn. 18SS. \ZÍ nzámszék tehát ezt „évek közti átruházásnak nevezi; a minister pedig indokolja az akkor felmerült szükséglettel és azt mondja, hogy: „ezen -eljárást részemről is egészen kivételesnek tekintem." A mit én, t. ház, az általános felszólamlásomban említettem, az az, hogy midőn milliókra menő előirányzat nélküli kiadások és átruházások történhetnek, a költségvetés megállapítására nincs valami nagy szükség. Természetes, mi nem tehetünk semmit a t. többség ellenében. Miután azonban maga a minister ur beismeri, hogy ez csak rendkiviili eset, remélnünk kell, hogy ez legalább egyhamar történni nem fog. És tőlünk, a kik a t. kormány takarékossági politikájához igen sok reményt nem kötöttünk, nem is veheti senki rossz néven, ha tekintettel a részletes tanácskozás alkalmával kifejtett nézeteinkre, az előirányzat nélküli kiadások tekintetében most, midőn többé a tárgyhoz szólani nem igen lehet, Boda Vilmos t. képviselőtársam által beterjesztett határozati javaslathoz ragaszkodunk. Mi is látunk, t. ház, valami csekély javulást, de ez korántsem oly mérvű, hogy azon álláspontra helyezkedhetnénk, a melyre a t. mérsékelt ellenzék helyezkedett, hogy még enyhítő körülményeket is vehetni tekintetbe. Mi a magunk részéről egész őszintén kívánva azt, hogy többé alkalmunk ne lehessen sem tetemes indokolatlan túlkiadásokkal, sem indokolatlan előirányzatokkal, legkevésbé pedig átruházásokkal foglalkozni, ezt tartottam kötelességemnek a beadott határozati javaslat megokolására elmondani. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: A 3. fejezet tudomásul vétetik. Josipovich Géza jegyző (olvassa): IV—VI. fejezetet, a Kevesebb bevételnél a rendes kezelésből az I—

V. fejezetet, melyek észrevétel nélkül elfogadtattak. Olvassa: V. fejezet. Pénzügyministerium. 1. czím. Földadó. Linder György: T. képviselőház! Az idő előrehaladottsága daczára, ha parancsolja at. ház, el fogom mondani röviden az egyes adók fejezetére vonatkozó észrevételeimet. (Halljuk ! Halljuk !) Ugyanis a pénzügyministerium rendes bevételeinek V. fejezete alatt elő van sorolva adónemenként mennyi irányoztatik elő minden egyes adónem után; másodsorban pedig ki van tüntetve, hogy a folyó évben mennyi lőn ugyancsak minden egyes adónem után előirva és végül fel van sorolva, hogy emez egyes adónemek mindegyike után mennyi fizettetett be tényleg. Nem a mai zárszámadásokban történik ez először, hogy az egyenes adók egyes adónemeinek bevételi rovatai ekként feltüntettetnek ; régóta van már ez igy. Midőn tehát észrevételt teszek e fejezetnél, engedje meg a pénzügyi kormányzat, különösen pedig a jelenlegi igen t. pénzügyministerur, hogy itt egy renkivüli nagy anomáliára hívjam fel becses figyelmét. (Halljuk! Halljukl) Aprólékos dolog ugyan, de én rendkívül fontosnak tartom, mert ha nem tartottam volna rendkívül fontosnak, méltóztassanak meggyőződve lenni, nem is hoznám elő itt at. házban. (Halljuk!) Ugyanis évenként elmondatik itt, hogy a múlt évben — már tudniillik, a melyről szó van — befolyt ennyi és ennyi és pedig: földadó, házadó, keresetadó, nyilvános számadásra kötelezelt vállalatok és egyletek adója, bányaadó, tökekamat- és általános jövedelmi pótadó czimén, vagyis — hogy így fejezzem ki magamat — a szorosan vett egyenes adó czimén constatáltatik, hogy minden egyes adónem utén ennyi és ennyi fizettetett be; ennyi marad ennélfogva a tavalyi évről hátralék, vagy ennyivel haladja felül az idén befolyt összeg a tavalyit. Bocsánatot kérek, hogy enyhe kifejezéssel éljek, ezek lehetnek theoreticus számok, de tényleg nem felelnek meg a rideg valóságnak. Miért, t. képviselőház ? Azért, mert az adók nálunk Magyarországon kivétel nélkül, községekbenugy, mint városokban, egyformán, külön külön iratnak elő. A kezemben levő hivatalos minta szerint — ezt veszem irányadónak — előiratik először is a múlt évi hátralék, azután a földadó, a házbéradó, a házosztályadó, a keresetadó I., II., III. és IV. osztálya, a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok és egyletek adója, a tőkekamatadó, a bánya- és az általános jövedelmi pótadó. Ez előírás folytán a t. pénzügyminister ur évrőlévre minden egyes adónem után előirányozhat egy bizonyos összeget; ezt pedig azért teheti, mert az adóelőírás adónemenként történik. De a tényleges bevételre nézve ezt már nem teheti és pedig azon egyszerű oknál fogva, mert az adózók által a befizetés egy összegben történik, vagyis a lerovás nem az egyes adónemek szerint, hanem az előirt egyes adónemek végösszege után teljesíttetik. Vegyünk például bármely összeget, 80 vagy 2 ezer forintot, az egyre megy. (Halljuk!) Ha például valakinek 80 forint van előirva és az illető a törvény értelmében teljesíti az adófizetést, tudniillik évnegyedenkint 20 forintot s csak az utolsó évnegyedben fizet 10 forintot, igen természetes, hogy 10 forinttal hátralékban fog maradni, mert 80 forint helyett 70 forint lőn csak leróva. Hát, t. ház —- méltóztassék elhinni — nincs adóközeg Magyarországon, a ki megmondja, hogy ez a 10 forint mely adónem után maradt hátralékban, ezt megállapítani a mi jelen adókezelési rendszerünk alapján nem lehet. (Ugy van! balfelől.) Kern akarok az idő előrehaladottsága folytán hosszadalmasan a dologhoz szólni, t. ház, de szükségesnek tartottam a t. pénzügyminister ur becses figyelmét ez anomáliára felhívni. 17»