Képviselőházi napló, 1887. III. kötet • 1888. február 3–február 11.

Ülésnapok - 1887-58

90 SS. országos ülés február 7-én, kedden 1888. ugyan kérem, ha a kormány ehhez hozzájárul s ha majd három év múlva nem lesz meg az a palota, akkor bizonyára ismét azt fogják mondani, (Egy hang a szélső baloldalon: Ez a gyanúsítás!) hogy újra elhalasztjuk. Kérem ez csak a multakból merített tanulság, (ügy van! jóbbfelől.) aminek pedig a kormány nem teheti ki magát, mert utoljára is — ismétlem — nem oly összegről van itt szó, a mely bárminemű viszonyok közt oly súlyosan esnék a latba, a mivel az elhalasztást igazolni lehetne. (Helyeslés jóbbfelől) És most még egyet. Unger képviselő ur azt is mondta, hogy ha pártolni kell az ipart, pártoljuk tényleg is. Hát bocsánatot kérek, hiszen ha egy fővárosi vállalkozó építi, ő sem fogja nélkülözni azokat az iparosokat, ő is azokkal fog építtetni és 8 is azoknak fog munkát adni. Itt tehát a hazai vagy fővárosi iparosok kirekesztéséről egyáltalában szó nem lehet. Másoknak fogja adni, mint talán azoknak, a kik nyugtalankodnak, vagy a kiknek nyugtalankodása folytán a képviselő urak felszólaltak, ez meglehet — nem tudom — de hogy a magyar ipar fogja kapni, azt csak kétségbe nem vonhatja senki. Azt pedig senki nem kívánhatja, hogy csak azért, hogy nem Péter, hanem Pál kapja, az ország kitegye magát annak, hogy újra egy nagy mérvű póthitellel kelljen egy vagy két év múlva a törvényhozás elé jönni. (Helyeslés jóbbfelől) Mindezeknél fogva, t. képviselőház, egyfelől mert halasztaná, másfelől csak oly módon tenné lehetővé az építést, a mely mód még mindig póthitelekre vezetett: igen kérem, hogy a határozati javaslatot elfogadni ne méltóztassék. Mert ha biztossággal póthitel elkerülésével akarunk építeni, akkor nyilvános pályázat nem lehet, akkor meg kell lenni az erkölcsi és anyagi biztosítéknak; (ügy van! a jobboldalon) kell lenni olyan vállalkozónak, a ki kötelezi magát minden viszonyok közt, póthitel nélkül az épületet készen átadni. Ezek alapján kérem a tör vényjavaslat elfogadását. (Élénk helyeslés jóbbfelől.) Fabiny Theophil igazsággüyminister: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Thaly Kálmán képviselő ur azt hozta fel ellenem, hogy én ebben az ügyben szint vallani nem akarok és felszólított a felszólalásra. Én most sem vagyok abban a helyzetben, hogy többet mondjak annál, a mit a magam indokolásában elmondtam és a pénzügyi bizottságban bejelentettem. A pénzügyi bizottságban bejelentettem, hogy e jó hírnevű helybeli vállalkozóval érintkezésbe léptem és hogy az hajlandó lévén az 1.775,000 forintra előirányzott költséget 75,000 forint elengedésével 1.700,000 forintra leszállítani, vele kívánom az alkudozásokat tovább folytatni. Én tehát a parlamenti ellenőrzést egyáltalán nem kívántam magamtól elhárítani, mert mind az indokolásban, mind a pénzügyi bízottságban a dolog akkori stádiumához képest mindent nyíltan kijelentettem ; többet én ma sem jelenthetek ki, mert azt hiszem, nem várta tőlem a t. képviselő ur, hogy mielőtt a törvényhozás elfogadta a javaslatot, én már szerződést is kötöttem légyen. Biztosítottam magamat az irányban, hogy az illető egy bizonyos határnapig vissza nem léphet, magamnak azonban egészen szabad kezet tartottam fenn. (Helyeslés a jobboldalon.) Ezeket megjegyezve a t. képviselő ur előadására, át kell térnem azon indítványra, melyet Unger t. képviselő ur terjesztett be. O nagyon helyesen megkülönbözteti ez ügyben az igazságügyi és a pénzügyi tekintetet. A mi az igazságügyi tekintetet illeti, ő kiemelte azt, a mit indokolásomban kifejtettem, hogy a mostani állapotok tarthatatlanok, merem mondani, türhetlenek, hogy ennélfogva itt halogatásnak nincs helye. És hogy a dolgot igyekeztem a szerint, a mint a körülmé' nyék engedték, siettetni, mutatja, hogy a tárgyalás idáig fejlődött; mert hiszen mikor a tárcza vezetését átvettem, első sorban telekről kellett gondoskodni. Hogy miért kellett gondoskodni telekről, azt már az igen t. ministerelnök ur felszólalásában kijelentette. Midőn a főváros előzékenységgel felajánlott cserében egy sokkal alkalmasabb telket, mint a sóházi telek, akkor kezdődött a munka. Egy év telt el, míg a tervek és költségvetések oly alakban elkészültek, hogy azokat először azon szakemberek által, a kiket minden egyes bíróság részéről egy szaktanácskozmányra összehívtam, mely szaktanácskozmány feladata volt az egyes bíróságok elhelyezésére szánt helyiségeket czélszerüségi szempontból megvizsgálni, mig a költségvetéseket a közmunka-és közlekedésügyi ministerium műszaki tanácsa által alaposan megvizsgáltattam. Midőn ezen munka be volt fejezve, előttem állt azon kérdés, hogy ezen terv létesítésére egységárak alapján versenyt hirdessek-e vagy pedig egy olyan vállalkozóval lépjek összeköttetésbe, a ki teljes morális garantia mellett még vagyoni biztosítékot is nyújt. És miután ez ügyben az idő is pénz, ez utóbbit választottam. Hogy miért választottam Pucher Józsefet ezen munkára ? Erre az indított, mert ő volt az, a ki a fővárosban két hasonló épületet emelt, mint a mU lyennek nagyobb stylben való emeléséről most szó van; ő építette a lovassági rendőri laktanyát és a tolonczházat. A tervbevett fogház épületének szerkezete csaknem azonos a tolonczházéval. De Pucher József építette az osztrák állam vaspálya indóházát is és igy épen ilynemű constructióra nézve, a milyen a fogháznál alkalmazásba fog vétetni, már teljesen bebizonyította azt, hogy ezek , valósítására kellő képzettséggel és a kellő szakr 1 avatottsággal bir. Én tehát nem véletlenségből,