Képviselőházi napló, 1887. III. kötet • 1888. február 3–február 11.

Ülésnapok - 1887-58

58. országos ülés február 7-én, kedden, 1SSS. ' képviselő ur módosítását elfogadni, igen vagy nem'? (Igen ! Nem !) Kérem azon képviselő urakat, a kik a módosítást elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A ház többsége a módosítást nem fogadja el. A c) pont nem támadtatván meg, azt hiszem, kijelenthetem, hogy az elfogadtatik. Josipovich Géza jegyző (olvassa a 2., s. és 4. §§-t, melyek észrevétel nélkül elfogadtattak). F Elnök: Eszerintatörvényjavaslat részleteiben is elfogadva lévén, végmegszavazása a legközelebbi ülés napirendjére tűzetik ki. Következik a pénzügyi és igazságügyi bizottság 103. számú jelentése „az igazságügyi m. kir. ministerium által Budapesten emelendő törvénykezési épületről és ennek költségei fedezéséről" szóló törvényjavaslat tárgyában. Azt hiszem, a t. ház méltóztatik a jelentést felolvasottnak tekinteni és igy az általános vitát megnyitom. Az első szó a bizottság előadóját illeti. Búsbach Péter, a pénzügyi bizottság előadója: T. ház! (Halljuk!) Nem mondanék új dolgot, ha a főváros igazságügyi intézményei ecseteléséhez fognék. Méltóztassék azért megengedni, hogy azzal tüzetesebben ne is foglalkozzam. Mindenkinek, a ki a fővárosban bizonyos ideig él, kell hogy feltűnjenek azon desolált állapotok, melyek igazságügyi intézményeink, különösen az egyes törvénykezési épületek elhelyezése tekintetében léteznek. Köztudomású dolog, hogy ugyanazon törvényszéknek két külön ága a Duna által van elválasztva, hogy a büntető törvénykezésnek járásbirósági osztálya a város egyik yégén, törvényszéki része pedig a várban van, hogy a királyi ügyészség, mely hivatva van az állam érdekeit mindkét bírósági osztály előtt képviselni, annyira távol esik az egyik résztől, hogy gyorsan, szigorú ellenőrzéssel képtelen hivatalát teljesíteni. Az is köztudomású dolog, hogy igazságügyünk polgári osztályában oly nehézkes az eljárás épen ezen szétszórtság következtében, amidőn a perekben! képviselet egyazon időben két-három bíróság előtt igényelné megjelenését és igy a legjobb akarat mellett is sem a bíróság, sem a felek nem képesek a kellő időben gyorsan és a szükségnek megfelelően teljesíteni functiójukat. Még egy igen nevezetes hiánya van különösen bűnügyi bíróságunknak, a mi a hivatalos helyiségeket illeti, az, hogy a büntető törvényszéknek egyes hivatalos helyiségei nemcsak hogy el vannak választva egymástól külön épületek által, de még egy iitcza is választja el azokat egymástól, nem is egy épületben, hanem hat és nagyobbrészint összefüggés nélküli épületben vannak ; a vizsgálati foglyok nemcsak egy helyütt vannak a törvényszéki helyiségekben, hanem a kerepesi úton is. Szóval oly viszonyok ezek, melyeknek eesetelése elég arra, hogy az igazságügyminister úrnak egy javaslata, mely a fővárosban egy törvényszéki épület felállítását czélozza, egyhangúlag elfogadtassák. Szükségét érezzük annak, hogy a jelen viszonyoknak, melyek a nehézkesség következtében ma a törvénykezés terén léteznek és a melynek fő oka épen az épületek szétszórtságában fekszik, vége vetessék, mert ezen körülmény nemcsak nehézkessé, hanem — úgy az államra, mint az ügyfelekre nézve — még költségessé is, még pedig indokolatlanul költségessé teszi az ügymenetet. Azt hiszem, a költségességet az államra nézve számokban kimutatni nem lehet, hanem mindenki által érthető leszen, ki a helyzetet ismeri. Az összegeket kimutatni nem tudom, de mindenki belátja, a ki a hivatalnokoknak időveszteséggel járó eljárását az összefüggésben nem levő hivatalokban veszi tekintetbe. Hát uraim, azt a gépet, melyet használni akarunk, hiába látjuk el gőzzel, ha annak transmissiója, ha annak gőzvezető csövei hibásak. Az a kerék, mely agyatört, hiába fog olajat kapni, az biztos szolgálatot nem teljesít. A mint a természet legelemibb viszonyaiban a rendes működéshez megkívántatik, hogy minden összefüggésben, jó karban és a maga helyén legyen : ugy áll a dolog az állami intézményeknél. Ezeknél is a természet legelemibb törvényeit kell követni, ha azt akarjuk, hogy a czélnak megfeleljenek. Az igazságügyminister ur is egy törvényjavaslatot nyújt be és a fővárosban egy törvénykezési épületet akar emelni. Hosszú alkudozások után a Lipótvárosban a Markó-, Sólyom-, Alkotmány- és Koháry-uteza között egy telket kapott a fővárostól cserébe, a melyre tervet készíttetett, abol egyesítve lennének a főváros törvényszékének polgári és büntető osztálya, a büntető járásbíróság, az úgynevezett V. kerületi végrehajtói járásbíróság, a kereskedelmi törvényszék és végre a királyi ügyészség. De elhelyezve lennének ugyanazon épületben a vizsgálati fogházak, a melyek ma körülbelül ez idő szerint 150—200 embert fogadnak be, az emelendő épület pedig 304 egyént fogadna be. Ezen épület, mely ezen helyiségek előállításához szükségeltetik, 1.800,000 forintba kerülne. A terv és a költségvetés felülvizsgálata után, a melyet a közlekedésügyi ministerium műszaki osztálya ejtett meg, elégségesnek bizonyult a kért összeg, sőt az igazságügyi minister ur egy helybeli pénzintézzel alkuba lépett ezen szükségelt összegnek financirozása miatt is. A pénzintézet megszabta a maga feltételeit s azok abban állanak, hogy az kész a szükséges összegeket a szükséghez képest kiszolgáltatni, ugy, hogy az állam nem kénytelen egyszerre felvenni az egész 1.800,000 frtot. Az interealaris kamatokat öV^'/o-kal a tényleg felvett, összeg után számítja a pénzintézet, a törlesztés pedig 1890