Képviselőházi napló, 1887. III. kötet • 1888. február 3–február 11.

Ülésnapok - 1887-58

g» SS. országot, llés február 7-én, kedden. 1888. kaimat fel akartam használni arra, hogy az egész fegyverkérdést itt a ház előtt napirendre hozzam. (Halljuk! Halljuk!) De nem teszem ezt, t. ház, tekintettel a politikai helyzetre. Nem tartanám helyesnek most itt élénkebb katonai vitát előidézni, mert meg vagyok győződve arról, hogy ha a fegyverkérdést mindazon dolgokkal, melyekkel az összefügg, előhoznám, az egy élénk és hosszadalmas vitára adna alkalmat. Tessék meghinni, hogy nekem bizonyos önmegtagadásba kerül az ügyről itt most nem szólani, miután én azok közé tartoztam, kik a hadsereg érdekében két esztendeig a sajtóban első sorban harczoltak ezen fegyver ellen. Nehezemre esik tehát most megadni magamat, midőn alkalmam volna egy ily előkelő ég autoritativ fórum, az ország szine előtt argumentumaimat előhozni. (Halljuk! Halljnk!) Nem megyek bele ezen kérdésbe, t. ház, azt azonban mégis ki kell jelentenem, hogy a 8 miliméteres Mannlicher-fegy ver •— nem beszélek a 11 milliméteresről, melylyel a9-ikés 10-ik hadtest el van látva, mert az ki lett próbálva — miután az en masse kipróbálva nem lett, ma nem tarthatom jó fegyvernek. Mint emlékezni méltóztatik, őszszel a delegatióban is behatóan megvitattatott azon kérdés és azt az állítást, a mit mostan teszek, tették a delegatióban is és nem csak az ellenzék részéről, hanem a t. kormánypárt részéről is. Épen a kormánypárt egy előkelő tagja, kiről biztosan fel lehet tenni, hogy egy oly kérdésben, mely nem az ő szakmájához tartozik, csakis nagyon beható és jó helyről származó informatiók alapján beszél, oly nyilatkozatot tett, mely teljesen megegyezik az én nézeteimmel. Ezen képviselő úr t. i. a hadügyi albizottság egy ülésében a hírlapok szerint a következőket mondotta: „Az újabb model csak szeptember 12-ike óta újíttatott meg, csapatoknál azonban nem volt még hosszabb használatban és igy kellőleg nincs kipróbálva. Aggodalmam van az iránt most is, hogy a nagyobb próbák után ki lehetünk téve újabb változásoknak. Nem indítványozok ugyan szaktanácskozást, bár azt helyén valónak találnám, nem indítványozom az előirányzott összeg törlesztését, de annak megszavazását azon feltételhez kötöm, hogy nagyobb megrendelések az összegből csak azután történjenek, ha az új fegyver a csapatnál kipróbáltatott." Ezen kijelentés teljesen megegyezik avval, a mit én mondok. Én, ekijelentésnek minden szavát aláírom s a mint a t. ház tudni fogja, a viszonyok azóta semmit sem változtak. Nemcsak, hogy a 8 milliméteres fegyverek azóta sem lettek a csapatoknál nagyban kipróbálva, de ily fegyverek eddigelé egyáltalában csak néhány példányban existálnak. Én tehát, t, ház, tekintettel erre, még mindig kételyeket emelhetek ezen fegyver minősége és használhatósága iránt. Azt mondani, t. ház, hogy egy fegyver-szerkezetet, mely a 11 milliméteres töltényekre nagyban történt kipróbálása után jónak bizonyult, nem szükséges 8 milliméteres töltényekhez való átalakítása után szintén nagyban kipróbálni, absolute nem lehet. A ki ezt állítja, az vagy a laieus publicum tudatlanságára speculál, vagy a fegyvertechnieai tudomány legprimitívebb alapelveivel sincsen tisztában, mely állítást nagyon könnyíí volna bebizonyítani, ha épen nem akarnék tartózkodni attól, hogy a kérdésbe bővebben belemenjek. És minthogy a 8 milliméteres Mannlicherfegyver. tömegesen nincs kipróbálva: én csak bizonyos kényszerhelyzet nyomása alatt szavazhatom meg a 2. §-t és hozzáteszem, csak azon feltétellel, hogy a felelősséget magamról el —- és minden tekintetben a honvédelmi ministerre hárítom át — értem itt, ha ugy szabad mondanom, a szakszerű felelősséget, mert az alkotmányos felelősség ugy is minden kormányzati ténykedésében illeti. Ezen feltétellel t. ház, én a magam részéről a törvényjavaslatot megszavazom és fel vagyok hatalmazva kijelenteni, hogy elvbarátaim is megszavazzák. És csak azt óhajtom, t. ház, hogy a jövő ne nekem adjon igazat, hanem azoknak, a kik a Mannlicher-fegyvert a mai 8 miliméteres formájában oly kitűnőnek tartják, hogy még nem is látják szükségesnek, hogy azt nagyban megpróháltassék. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Balogh Géza jegyző: Orbán Balázs! Orbán Balázs: T. ház! A magyar embernek, sőt a nemzetnek is megvan az a szép tulajdona, hogy kevéssel kielégíthető s hogy egy jó szóért kész hosszú idők bántalmait és szenvedését feledni. Ezen — nemes lélekre mutató — tulajdonsága a jelen esetben is nyilvánul, mert ujongva fogadja a fegyvergyár felállításával összekötött nagyon csekély kedvezményt. Hát mi is elfogadjuk, mert az mindenesetre védképességünkfejlesztésérrf befolyást fog gyakorolni, azonban odáig már mégse menjünk, hogy az által minden jogos igényeinket kielégítettnek tekintenők, mert e fegyvergyárban tagadhatlanul van egy kis porhintés, a mennyiben annak csak 180,000 ismétlő fegyver készíttetése, tehát csakis honvédségünk felszerelése biztosíttatott, holott mi jogosan megkövetelhetjük, hogy a közös hadsereg fegyver-szükségletének, a mi ujoncz jutalékunknak megfelelő, 41%-ka is a magyar fegyvergyárban készíttessék. Erre nézve pedig e törvényjavaslatban semminemű gondoskodást nem találunk. E mellett e fegyvergyár idegen vállalkozók kezébe van letéve, azok külföldről behozott gépekkel, szerszámokkal ég anyagból idegen munka-