Képviselőházi napló, 1887. III. kötet • 1888. február 3–február 11.

Ülésnapok - 1887-57

7f 57. orsz&gos ttlés febrnár 6-án, hétfRn. 188S. niagájibirtokosok érdeke is összeütközik az övékkel. Az ungvári erdők területe 172,000 catastrális hold; évi fatermése 133,000 köbméter, a mennyiből 22;000 köbméter fát egyátalában nem hozhat forgalomba. Polonyi Géza I 'fessék megkérdezni a szolnoki fakereskedőket! Matlekovits Sándor: A mi a szolnoki fakereskedőket illeti — és itt mindjárt áttérek arra a vádra, hogy az állam monopolisticus irányt követ — megjegyzem a következőket. Ha az állam minden erdőt egy kereskedő kezébe adna, lehetne szó monopóliumról, (ügy van! jobbfelöl.) De ha különböző erdő-igazgatóságok különböző egyéneknek adnak kizárólagos jogot, ezzel épen a legnagyobb concurrentíát idézik elő. Monopoliomról tehát szó sem lehet. (Helyeslés jobbfelöl.) A mi azt illeti, hogy bizonyos vidékek nem birnak erdőkkel és azért iparkodjék az állam, hogy oda is olcsó fa jusson, megjegyzem, hogy az állam mint magán birtokos első sorban privát érdekeit tartja szem előtt, de ezzel kapcsolatban természetesen tekintettel kell lennie a közgazdasági érdekekre is. A mi a privát értékesítést illeti, az ungvári erdők oly rosszul jövedelmeznek, hogy a sorban hátulról kezdve 4-ik, 5-ik helyen állanak s igy szó sem lehet arról, hogy jövedelmező vállalat volna. Ott van a concurrentia nemcsak a lengyel fával, hanem a magyar birtokosok fájával is, például a munkácsi uradaloméval. A mi a közgazdasági értékesítést illeti: a kormánynak két szempontból kell kiindulnia. Az egyik, hogy ne rontsa a magán erdőbirtokosok erdei jövedelmét. Ez pedig igen lényeges momentum. Mert ha oly magánbirtokos, mint az állam, melynek 2 millió holdnál több erdeje van, a magán erdőkkel kezd concurrálni, a magánerdőknek alig lehet jövedelmök. A másik szempont, melyet figye] einbe kell venni az, hogy illető, vidékek az Munkács és környéke az állami erdők értékesítéséből jövedelmet húznak. Maguk az ungvári erdők 1500 munkást vesznek igénybe, a kiknek állandó foglalkoztatásáról az államnak kell gondoskodni. Az, hogy minden egyes vidéken olcsó fához jusson a közönség, oly feladat, melyet szóba hozni épen Ungvárnál lehetetlen, a hol jövedelmező erdőkezelésről nem lehet szó. A mi pedig a kisvárdai gazdakör ügyét illeti, énugy tudom, hogy a gazdakör köszönetet is mondott a ministerium által megadott engedményekért. (Derültség a jobbóldalon.) Hogy igénybe nem vették az illetők, annak egész más az oka, nem a feltételek, mert lehetetlen, hogy, ha az állam nem rendez be minden fogyasztási helyen kereskedést, az egyesek az ungvári piaczról lássák el szükségüket. Ezeket kivántam tájékozásul felhozni. (Helyeslés jóbbfelöl,) Liptay Károly: T. ház! Engedelmet kérek, hogy félremagyarázott szavaim helyreigazítása czéljából felszólaljak s megkísértsem, a mennyire hallanom sikerült államtitkár ur ezáfolatait, azokra válaszolni. Azt méltóztatott mondani, hogy — a mint emlékezik — a kisvárdai gazdakör köszönettel fogadta a minister ur intézkedését. Én tökéletesen illő dolognak tartom, hogy ha valahára hosszú — nem mondom vitatkozás — hanem feliratváltás után, két esztendei vajúdás után, a t. minister ur engedett ezen feltételekből, nevezetesen azt, hogy a megrendelt fáknak át nem vétele esetében a gazdakör választmányának solidaris kötelezettsége mellett az erkölcsi garantiát elengedte, Hogy ha ezt köszönettel fogadtuk, azt hiszem, hogy evvel be nem ismertük az eljárás jogosultságát, legfeljebb az ildomosság törvényét tartottuk meg. A mi az államtitkár ur azon ellenvetését illeti, hogy nagy a concurrentia a legyei fával, arra nézve csak azt jegyzem meg, hogy a lengyel fával való concurrentia egyedül az ungvári piaczon van, melyet tengelyen szegény kis ökröcskéken szoktak odaszállítani, de Ungváron túl az nem terjed. Szerencsés voltam jelezni, hogy Ungvár közvetlen szomszédjában 70—80 mérföldnyi távolságban szokott az ungvári fatermék igénybevétetni és ha oly nagy concurrentia van, melynél fogva a kincstári uradalom nem képes fatermékét teljes mértékben értékesíteni, miért méltóztatik akkor a gazdakör igényeit oly nehezítő feltételekhez szabni, hogy alig juthatnak hozzá, hogy valósággal lehetetlenség hozzájutni. Ezeket lévén bátor megjegyezni, kijelentem, hogy engem az államtitkár ur e tekintetbeni czáfolata nem nyugtatott meg, hanem ismételve kérem a t. házat, méltóztassék utasításul adni a kormánynak, hogy ezen szerződési viszony lejártával, melyet mi fogytig respectusban tartani készek vagyuk, olyatén módosításokat méltóztassék a fatermék értékesítésénél inaugurálni, melyek a közgazdasági érdekeknek megfelelőleg, minden egyes fogyasztónak hozzájutását a tariffalis méltányos árakhoz lehetővé tegye. (Élénk helyeslés a szélső bálfelöl.) Láng Lajos előadó: Méltóztassék megengedni, hogy rövid megjegyzést tegyek azokra, miket Liptay t. képviselőtársam mondott. A ki a mi üzemeinket s azoknak költségvetését évek hosszú során át tanulmányozza, arra a meggyőződésre fog jutni, hogy kevés üzeme van a magyar államnak, mely azzal a budgetalis correctséggel vezettetnék, mint épen az erdei. Az erdészet országos budgettételeink közül azoknak egyike, melyeknél az előirányzat a legpontosab-