Képviselőházi napló, 1887. III. kötet • 1888. február 3–február 11.

Ülésnapok - 1887-57

7ft 57. országos ülés február fi-ftn, hétfőn. 1888. ben részesülnek. Mennyivel inkább van tehát hi­vatva, mondhatnám erkölcsileg kötelezve arra az állam, hogy a közgazdasági érdekeknek megfele­lőleg kezelje az állam erdőtermékeit, vagyis hogy a termelt faanyagoknak, különösen oly vidéken, hol nagy területek erdőtlenül feküsznek, az állam­kincstár erdőinek fáit a nemzetgazdaság törvé­nyeinek megfelelőleg és a közgazdaság érdekei szerint értékesítsék. Ezt tenni, t. ház, a kormány­nak annál inkább kötelessége ott, a hol a fa szük­séglet a geographiai, ipari, építkezési és egyéb viszonyoknál fogva teljesen megfelelni képes, az állam fatermelési arányainak; annyival inkább kötelessége az államnak tenni ezt, mennél kétség­telenebbül igaz marad az, hogy mindazt, a ki az államnak terheit viseli, annak jótéteményeiben is részesülni jogosítva van; és mennél kétségtele­nebből igaz marad az, hogy ha már az állam szükségeinek fedezése czímén magának állampol­gáraival szemben megenged bizonyos monopóliu­mokat és azt jogosaknak tartja : viszont az állam az állampolgárokat egyesek jogosulatlan monopó­liumaitól megóvni, nem pedig azoknak őket ki­szolgáltatni kötelessége. (Helyeslés a ssélső bal­oldalon.) Ezen szempontból veszem én fel, t. képviselő­ház, a eriticát az ungvári kincstár uradalmi erdő kezeléssel szemben, hol évtizedek óta azon szokás divik, hogy az összes erdőtermék, épület, tűzi, mű­és fűrészelt faanyagokat egyes kereskedő firmának egy tömegben szokták elárusítani és ezen manipu­latio dívik ezen ungvári uradalomban közvetlenül a szomszédságban levő oly vidékekkel szemben, mely Debreczentől éjszakkeleti irányba 70 négy­szög mértföldnyi területen fekszik s mely terület­nek a statistica kimutatása szerint is alig 5%-nyi területe van befásítva (Helyeslés a ssélső baloldalon) s mely vidék közvetlen folytatása a Hajdu-Jász­nagykun-Szolnok, Békés, Csanád, Csongrád me gyeken keresztül le Torontál és Bácskáig mint­egy 800 négyszögmértföldterületen teljesen er­dőtlen és mely megyék mindannyian részint a Tisza folyam közlekedésével, részint a vasút által az Ungvár kincstári uradalmi erdőséggel kapcso­latban lévén, mindannyian az ungvári faanyago­kat igénybe venni szokták, mert nélkülözhetet­lenek. Mondhatná valaki, t. ház, hogy az államnak bizonyos fix jövedelemre lévén szüksége, garantiá­kat kivan az iránt, hogy fatermelése összes mennyiségében elkeljen és ezen garantiát másban, mint fatermelésének csak tömeges, együttes el­adásában nem találja. Erre én egyszerűen csak azt felelem, t. ház, hogy az államnak ezen garantiát, különösen erdőtlen területen, ilyen speciális szük­ségletre nézve, megszerzi az általános faszükség. (ügy van! a szélső baloldalon.) Mert ha viszonyít­juk a jelen költségvetési előirányzatot, az ungvári állami kezelési 560,000 forint bevételt ezen ál­talam jelzett 70 négyszög mértföldnyi, tehát 700,000 holdnyi terület lakosságának faszükségé­vel, hol tűzifa, épület- és szerszámfa czímen ezen összegből holdjára csak 35 krajezár esik, azt hi­szem, itt már ezen bevételi bruttó összeg, ezen 256,000 forint fedezve van, mert nem képzelek birtokot, a hol minden egyes holdat ezen faszük­séglet czimén legalább is 35 krajezár ne terhelne. És ha ezen eladási szükséglet némi részben fede­zetlenül maradna, azt hiszem pótolnák ezen renge­teg fátlan, erdőtlen területen a cséplőgépeken kivül más gőzgépek és minden harmadik falu ha­tárán zakatoló őrlő gépek, gőzmalmok füstölő ké­ményei. Hát ha még kiemelem azt, hogy nem­csak e 70 négyszög mértföldnyi területen, hanem ezen túl is, le egészen Torontálig, Becskerekig, minden egyes piaezokon az ungvári fát szokták elárusítani. Ennélfogva t. ház, én lelkiismeretemben telje­sen meg vagyok nyugtatva a t. kormánynak azon aggályával szemben, melyet a fatermékek kelendő­sége iránti garantia szempontjából minduntalan hangoztatni szokott és nem látom alapos okát annak, miért ne honosítaná meg a t. kormány kü­lönösen ezen a vidéken a fatermékek darusításá­nak azon módozatát, mely a közgazdasági érdekek­nek leginkább megfelel, a melyet maga a nemzet­gazdaságtan törvénye is előir. Ezen erdőtermékeknek ilyetén tömeges el­adása a dolog természeténél fogva monopóliumot szokott inaugurálni, a mely minden concurrentia kizárásával, a közgazdasági válságnak teljes igno­rálásával évenként fokozódó magasabb és maga­sabb árakon szokta juttatni a faterméket, tehát mint első rendíí életszükségleti anyagot a fogyasztó közönség használatára. Tehát nem elég, hogy ki­vagyunk szolgáltatva közgazdaságilag Austriá­nak, kivagyunk szolgáltatva sok tekintetben bizo­nyos állami monopóliumoknak, hanem még ezen felül kivagyunk szolgáltatva elsőrendű életszükség­leti czikkekbeszerezhetése czímén a magán mono­póliumnak is. De hát t. ház, a kormány ezen fatermékek el árusításánál nagyon jól igénybe vehetné a keres­kedelem minden ágazatát. A világ minden részei­ben előnnyel igénybe szokták venni ezen módoza­tot,tudniillik a közvetítés módozatát bizományi üzletek alakjában. Azt hiszem, t. ház, hogy sikerült bebizonyí­tanom, hogy az ungvári kincstári uradalmi fatermé­kek értékesítése körül a kormány a közgazdasági szempontokat teljesen mellőzte. Nehogy azonban a kormány által ezen előterjesztésemre adandó válasz állításomat megezáfolja, bocsánatot kérek, hogy az általam elmondottakat speciális indokokkal is igazolhassam. Midőn vidékünkön általánossá lett a panasz, hogy a fatermékek ára évről-évre elvisel-

Next

/
Thumbnails
Contents