Képviselőházi napló, 1887. III. kötet • 1888. február 3–február 11.

Ülésnapok - 1887-57

57. országos ülés február 6-án, hétfőn. 1888. 67 melyet fel méltóztatott hozni, épen nem az én ha­tározati javaslatom ellen, hanem mellette szól. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A tanulók számára vonatkozólag nincs mit mondanom. Hiszen előre bátorkodtam jelezni azokat a módokat, melyek épen a tanulók számának sza­porítására nézve követtettek; történt pedig ez alighanem azért is, hogy alkalma legyen az igen t. államtitkár urnak ez alkalommal bejelenteni, hogy nem tiz, hanem körülbelől harmincz tanuló van ott, igaz, hogy csak téli tanuló. (Derültség a szélső baloldalon.) Azt is méltóztatott mondani, hogy az az 1,411 forint még nem olyan szám, mely annak a jószágnak 1886-ik évi jövedelmét kitüntetné, mert hiszen a pénzügyi és gazdasági év nem záródik egyszerre. Hát én ugy tudom, t. ház, legalább a mi vidé­künkönugy van,hogy agazdasági év valamivel elébb záródik le, mint a pénzügyi, tehát a pénzügyi év végén a gazdasági év eredménye már rég ismeretes dolog. Ha az igen t. államtitkár ur azt állítja, hogy a szentimrei készletekből 1887-re is marad fenn valami, méltóztatott volna velünk tudatni az 1887-ik eredmény összegét, vagy pedig nekem csak annyi útmutatást adni, hogy hol találom meg azt a ma­radványt a zárszámadásokban, mert az egyáltalá­ban elő nem fordul sehol, sem a leltárakban, sem másutt. Én azt hiszem, t. ház, hogy azon viszony, mely a kormány és az illető birtokos közt fennáll, azon előadás után is, melyet az igen t. államtitkár úrtól hallottunk, csak sérelmesebb lehet, mint a hogy én előadtam. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Azt mondja az igen t. államtitkár ur, hogy a szerződés szerint csakugyan a kormánynak kellene felállítani a tanügyi épületeket, a gazdasági épü­leteket pedig a tulajdonosnak ; csakhogy ez egy­szer véletlenül megfordult: a kormány csináltatja a gazdasági épületet, a tulajdonos pedig a tanügyi épületet. Én azonban figyelmeztetem az igen t. államtitkár urat, szíveskedjék, ha üres ideje lesz, megnézni azt a Szent-Imrét, hogy építenek-e ott ma már egyetlen egy viskót is tanügyi czélokra? (Derültség a szélső baloldalon) Tehát építeni kell a tulajdonosnak ezután azt, a mit építeni nem kell, az állam pedig megépíti a tulajdonos helyett azt, a mire szükség van. Azt mondja a t. államtitkár ur, hogy ebben sincs valami nagy baj, mert a bér­let végén majd visszatéríti a tulajdonos annak értékét. Hát, t. ház, én nem tudom azt, vájjon Magyarország hnanciái azon helyetben vannak, hogy a bérlő helyett kötelezettséget teljesítsen azon jó hiszemben, hogy majd az 20 év múlva visszatéríti. De ha igy volna is, bátor vagyok kér­dezni, ki fogja visszatéríteni az országnak azon körülbelől hat—hat és fél ezer forint kamatkülön­bözetet, a mely 20 év múlva az állam által most kötelesség nélkül kiadott 5,500 forint összeg után esik? Hát, t. ház, bátor vagyok ismételni, hogy azok, a miket az államtitkár ur előadott, engem nem hogy megingattak volna meggyőződésemben, sőt meg­erősítettek abban, hogy határozati javaslatom szük­séges. De, t. ház, nem csak a pénzügyi keretben szükséges ez, de szükséges a közmorál szempont­jából is. (Helyeslés a szélső baloldalon,) Mert ha megtörténhetik az, hogy azért, mert Péter vagy Pál, a ministernek igy vagy amúgy szerzett man­dátuma megnyerésében főeszköz volt; ha megtör­ténhetik az, hogy ennek viszonzásául, az állam az adózók pénzéből ajándékokkal halmozza el az ille­tőt: ükkor beszélhetünk mindenről ezen házban, csak erkölcsről nem. (Élénk helyeslés. Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon. Zaj a jobboldalon.) És igen nagy igaza volt, t. ház — ezzel zárom beszédemet —- tegnapi napon egy illustris társaságban egyik igen t. képviselőtársunknak, a kit e tekintetben a viszonyok megítélésére nagyon competensnek tar­tok, midőn azt mondta: „a magyar jellemnek egy új, a régihez nem illő vonása, hogy az ország erkölcsi sülyedését közönyös szemmel nézi, nem különbözteti meg a kezelést az elkezdéstől, a ha­szonélvezést az eladósítástól. Mi ennek oka? A gyengeség, az elnézés, az engedékenység és főleg a személyes tekintetek. Orvoslása pedig főleg a connexiók tekintetbe nem vétele. Megőrizni a tiszta erkölcs fogalmát a nemzetben, az erkölcsben szi­lárd nemzettől kérni s megnyerni a bizalmat, legyen jövőre nemes ambitiója minden kormá­nyunknak. " (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Hát én nem akarom sem a t. többségről, sem a t. kormányról ennek ellenkezőjét feltenni: azért ajánlom határozati javaslatom elfogadását. (Helyes­lés a szélső baloldalon.) Láng Lajos előadó: T. ház! Csak igen röviden és egész tárgyilagosan akarok a t. kép­viselő urnak egy pár szót mondani. (Halljuk! Halljuk!) Az egyik az, hogy azt hiszem, most csak a rendes kiadásokról van szó, a mi pedig a beruhá­zásokat illeti, azok később fordulnak elő, a költ­ségvetés más részében, azokat most nem tár­gyaljuk. A mi a rendes kiadásokat illeti, méltóztatott hivatkozni arra, hogy az nagyon feltűnt — ha jól értettem szavait — hogy a zárszámadásokban mig a földmívelés-, ipar- és kereskedelmi ministerium többi tételeinél részletezve vannak a kiadások, miért nincs a szentimrei gazdasági iskolánál is részletezve ? Ennek igen egyszerű oka van, olyan, mely egyáltalán nem gyanús. Ha méltóztatik megnézni a költségvetést, már abból is megláthatja a t. kép­viselő ur annak okát. Tudniillik minden új iskola 9»

Next

/
Thumbnails
Contents