Képviselőházi napló, 1887. III. kötet • 1888. február 3–február 11.

Ülésnapok - 1887-57

57. országos ülés február tt-án, hétfSn. 1888, 59 hiszem is, hogy az mielőbb azon helyzetben lesz, hogy azt tiszta jövedelméből fedezni képes leend. Egyelőre azonban az elért eredményeket én kielégítőknek tartom és csak elismerésemnek adhatok kifejezést a kormánynak ez iránybani tevékenysége, valamint az országos selyemtenyésztési felügyelőségnek működése iránt. 1880 ban vette a kezdetét, a midőn Magyarország selyemtenyésztése annyira alászállott, hogy jóformán semminek mondható; s az 1879 ben termelt összes gubó mennyiség 2500 kilo, 1886-ban már 258,000 — és 1887-ben 451,000 kilóra emelkedett. Sőt ma már fejlődésének oly jelentékeny — hogy ugy mondjam átmeneti — stádiumba jutott,uiely komoly megfontolást és behatóbb intézkedéseket igényel. Ennek felemlítése fő czéija igénytelen felszólalásomnak, hogy reá mutassak, miszerint a selyem tenyésztés fejlesztésével egyidejűleg egyszersmind módokról is kell gondoskodni, hogy az állam nagyobb megterheltetése nélkül történhessék. Igen természetes, hogy a mint a termelés évről-évre terjed, mind nagyobb és nagyobb befektetések válnak szükségessé. A jelen költségvetésben 50 ezer frt van beruházások czímén felvéve s az indokolásban az mondatik, hogy tekintve a jelen pénzügyi viszonyokat, a gubó termelés egyelőre jelen terjedelmében hagyassék meg, kilátásba helyezi azonban az indokolás végén a t. minister ur, hogy a viszonyok javultával a természetszerű fejlődésnek szabadabb tér fog nyittatni. Beismerem, hogy a jelen pénzügyi viszonyok között helyes a takarékosság; hiszen gazdasági intézetekre, állattenyésztés emelésére s a földmivelési tárcza költségvetésének majd minden tété lénél kisebb összegek vétettek fel ez évben. Azonban, ha a selyemtenyésztésnek valóban nagyobb jövője van, szóval, ha az egy egészséges vállalat, akkor azt nézetem szerint fejlődésében megakasztani nem kell; hanem a mit attól megkövetelni lehet, ez az: hogy az állam nagyobb megterheltetése nélkül önerejéből fennállni, illetőleg a haladásával járó nagyobb befektetéseket törlesztés után saját jövedelméből fedezni képes legyen. — Szóval oly módról kell gondoskodni, hogy a nagyobb fejlődés által igényelt nagyobb beruházásokat ne az államkincstár viselje, hanem csak legíeljebb kamat garantia czímén járuljon ahhoz csekély arányban. Kern szándékom ez irányban javaslattal állani elő, csak is egyedül megpendíteni kívántam az eszmét, felvetni a kérdést, hogy az aztán tanulmányozás tárgyává tétetvén, oly módon lehessen intézkedni, hogy az államkincstár nagymérvű igénybe vétele nélkül a selyemtenyésztés mind nagyobb kiterjedést nyerhessen, hogy az hazánkban állandóan meghonosítva, egy jelentékeny közgazdasági tényezővé váljék. Akkor aztán, ha a selyemipar annyira megizmosodott, hogy fenmara dása iránt többé nem lehet kétség : akkor fog elérkezni az ideje annak, hogy az államkezelés alól kivétetvén, a magánvállalkozásnak adassék át; azonban még akkor is fenn fog forogni az állami felügyeletnek és szakoktatásának szüksége. Mindaddig azonban szükségesnek tartom, hogy az jelen alakjában, a mostani buzgó szakavatott vezetés alatt maradjon, mely csak elismerésünkre tarthat igényt. A tételeket megszavazom. (Helyeslés jobbfelöl.) Petrich Ferencz: T. ház! Megvallom, némileg nehéz helyzetben találom magamat, tudva azt, hogy igen sokan vannak, a kiknek nézete a fenforgó kérdésben egészen eltér az enyémtöl. Épen azért, mert ezt tudom és mert másfelől saját tapasztalásomból meg vagyok győződve, hogy ennek az iparágnak ma nálunk jelenje nincs és egyhamar nem hiszem, hogy jövője is legyen és mert azt tapasztalom, hogy ebben a kérdésben ellentét, van a háznak egyes pártjai között, holott minden ily téren, minden ily kérdésben meg kellene szűnni a pártok közötti ellentétnek, épen azért mondom, én ebben olyan jelenséget látok, a mely még a pártok türelmetlenségénél is veszedelmesebb és ez az, hogy itt az elmélet homlokegyenest szakít az élettapasztalásból merített igazsággal és gyakorlattal. Ha végig nézünk a selyemtenyésztés védelmére felhozottakon, azt fogjuk tapasztalni, hogy az én állításom egyetlen egy adattal sincs megczáfolva. Mert vegyük sorra még egyszer a védelem lefolyását. Nézzük meg, mit akarok, mit 1 indítványozok én? Hiszen az előttem szólottt. képviselő úrral jóformán egy véleményen vagyok. 0 is azt mondja, hogy ha ez az iparág egészséges, akkor előbb-utóbb meg kell tőle szabadulnunk. Én is azt mondom, hogy meg kell tőle szabadulnunk, mert nem egészséges. Ha csalódom, mutassák meg az ellenkezőt azok, a kik egészségesnek tartják. Részemről azonban meg levén győződve annak nem egészséges voltáról, mindig ellene leszek, hogy az államot ilyen kiadásokkal terheljük, mindig iparkodni fogok arra, hogy az államkincstárt ilyen fölösleges kiadásoktól megmentsük. De én még azt is felhozom, hogy itt is, mint az állami közigazgatásnak sok más terén, az elmélet ellentétben van a practicus élettel. És annak egyik nagy okát abban az irányban látom, a mely egész állami háztartásunk vezetésében nyilvánul, hogy vakítunk, takargatunk, fitogtatunk (Ugyvan/ a szélső baloldalon) és ha mélyére nézünk a dolgoknak, azt látjuk, hogy a kiinduló pont hibás s az alap egészségtelen. Én iparkodni fogok kimutatni, hogy azok, a mik itt a selyemtenyésztés védelmére mondattak, mind különféle elméleteken alapuló okoskodások, melyeket könyvekből tanulnak, olvasmányokból szereznek, talán nagyszerű sallangos jelentésekből vesznek át az illető urak. Mind-