Képviselőházi napló, 1887. III. kötet • 1888. február 3–február 11.

Ülésnapok - 1887-56

4g W. országos ülés fe nek. Én a magam részéről egyik eventualitást sem tartom kívánatosnak; és kiemelem azt is, hogy a mennyiben azon qualifieatio követelménye, mely a rendezett tanácsú városok polgármesterére is ki van terjesztve, a jövőre fentartatik, annak múlhatatlan következménye az lesz, hogy a felföldi városok jórésze, főleg pedig a szepességi városok rövid idő alatt — s ez csak idők kérdése — nagyközségekké alakulnak át. És, t. ház, hogyha a közigazgatás reformja, egyáltalában a rendezett tanácsú városok fentartását contemplálja, én ezt minden tekintetben aggályos visszaesésnek tekinteném, melynek okvetlenül eleiét kell venni. A határozati javaslathoz, mint már bátor voltam felszólalásom elején kijelenteni, hozzájárulok, de ajánlom Igló város kérvényét a t. belügyminister ur és az egész kormány figyelmébe. (Helyesléseit.) Andaházy László: T. ház! Midőn magam részéről én is felszólalok a kérvény támogatása érdekében, teszem azt azért, mert a választókerületemben létező városok részéről erre felkérettem és utasíttattam. Ezek előrebocsátása után bátor vagyok megjegyezni — a mint előttem szólott Münnich Aurél képviselőtársam is kiemelte, — hogy a szepességi viszonyok olyanok, hogy ha a qualificationális törvényhez ragaszkodni akarunk, maholnap lesznek városok, melyek polgármestert nem fognak kapni, vagy ha mégis kapnának a qualificationális törvénynek megfelelő egyént, mindenesetre olyan lesz, a ki vagy az ügyvédségtől már visszavonult vagy pedig jogi dolgokkal nem foglalkozottsoha. Az elaggottpolgármesterek pedig, ha már a 75 évet is túlhaladták, koruknál fogva nem képesek az ügyeket ugy vinni, a mint azt a város óhajtaná és a közszolgálat megkívánja és kényszerűségből lesznek mindig megválasztva, mert nem lehet mást qualifieált egyént kapni. Én tehát röviden arra kérem a belügyminister urat, miszerint a körülményeket tekintetbe véve s meggondolva azt, hogy a városi elem volt az, a mely a magj^arságot különösen a felvidéken képviselte, e kérdést tanulmányozás tárgyává tegye és ha lehetséges, a kérvény értelmében törvényjavaslatot terjeszszen elő. (Helyeslés jobbfelöl.) Tisza Kálmán ministerelnök: Minthogy a minősítési törvényt én voltam szerencsés a t. ház elé terjeszteni és annak tárgyalásában tevékeny részt venni, méltóztassanak megengedni, hogy egy pár szóval reflectáljak a hallottakra. (Halljuk!) Abban igaza van az egyik felszólalt képviselő urnak, hogy a minősítési törvény megalkotásakor a törvényhozásnak nem volt az a czélja, hogy a rendezett tanácsú városok létezését lehetetlenné tegye; czélja épen az volt, hogy a rendezett tanácsú városoknak oly szervezet adassék és az ottani hivatalnoki karnak oly qualifieatio szabassák, a mely legalább elméletileg nyújtható •uár 4-én, szombaton. 188S. garantiát foglal magában az iránt, hogy az illető kellő képzettséggel bir arra, hogy a rendezett tanácsú városok jogköre helyesen fog gyakoroltatni. Ez volt, t. ház — és azt hiszem, hogy helyesen emlékezem erre — a törvényhozásnak intentiója. (Ugy van! jobbfelöl.) Ha nehézségek merülnek néha fel, megvallom egész őszintén, nem látom azokat oly legyőzhetetleneknek, mint itt mondják, mert ha a magas qualificatióhoz kötött hivatalnokoknak nagyobb fizetést kell adni, ez nem vonja még maga után azt, hogy a többinek, kinek működése nincs qualificatióhoz kötve, szintén magasabb fizetés adassék. (Ugy van! jobbfelöl.) De van még egy másik nehézség is és ez az, hogy a mint tudni méltóztatnak, ezen városoknak gyámhatósága is van. (ügy van! Ugy van! jobbfelöl.) Már pedig a gyámügyi törvény kimondja, hogy a rendezett tanácsú városokban legalább egy olyan tagnak kell — a gyám ügyek szempontjából — lenni, a ki jogvégzett. (Ugy van! jobbfélöl.) A törvényhozás tehát, midőn a qualificationális törvényt megalkotta, abból a nézetből indult ki, hogy miután egynek kell lenni, miért ne legyen ez egyúttal a polgármester, (Igás! Igás!) a ki a gyámhatósági ügyeket elintézi és egyszersmind a közigazgatás élén áll, (Élénk helyeslés jobbfelöl) Mindezek mellett azonban a magam részéről is szívesen elvállalom, hogy a ministerium fontolóra vegye, vájjon nem lehetne-e e bajon segíteni. Az eredmény iránt most határozott ígéretet nem tehetek, mert — ismétlem — a megoldási módozat csakis olyan lehet, a mely mellett teljesen biztosittatnék, hogy a gyámügyek kezelésére egy jogvégzett, tehát erre képesített egyén okvetlenül legyen. Ha ily megoldás található, a kormány azt szívesen alkalmazza, de e peresben egyéb ígéretet nem tehetek, mint azt, hogy a kormány a fenforgó viszonyokat fontolóra veendi. (Helyeslés jobbfelöl.) Elnök: Szólásra senki sincs feljegyezve, hogy ha tehát szólani senki sem kíván, a vitát bezárom. A bizottság javaslata nem támadtatván meg, azt hiszem, kijelenthetem, hogy a kérvény kiadatik a belügyminister urnak. Josipovich Géza jegyző (olvassa) • Az újvidéki királyi törvényszék, járásbíróság és ügyészség segéd- és kezelő-személyzete; a sátoralja-újhelyi királyi törvényszék, ügyészség és járásbíróság segéd- és kezelő-személyzete; az aradi királyi törvényszék és járásbíróság segédés kezelő-személyzete; az újvidéki királyi törvényszék és járásbíróság segéd- és kezelőszemélyzete; a pozsonyi királyi törvényszék, járásbíróság és ügyészség segéd- és kezelő-személyzete újabb fizetési díj-osztályzat megállapítását, esetleg drága sági pótlék engedélyezését kérik. Gajári Ödön előadó: A kérvényi bizottság