Képviselőházi napló, 1887. III. kötet • 1888. február 3–február 11.

Ülésnapok - 1887-56

44 50. országos ülés febrflir 24-én, szombaton. 1SSS. nak és épen a jelen nyári vizsgálat mutatja, ) hogy mily nehéz ezen kérdések együttes, általános rendezése. És valószínű, hogy akár az egyik, akár a másik kérdésben mindenesetre bizonyos kivételes helyzetet kell bizonyos gyárakra vonatkozólag felállítani. Annyiban is inkább kellett, különösen az első kérdéssel, a vasárnapi munkaszünet kérdésével gzemben várakozó helyzetet elfoglalni, mert méltóztatnak tudni, hogy Németországban épen most egy bizottság működik ezen kérdésben, mely az utóbbi napokban igen terjedelmes jelentést adott be a német birodalmi tanácshoz, a mely jelentés valószínűleg döntő lesz, Ezen kérdéseket nem czélszerű egyes országok szerint külön elintézni, hanem bizonyos tekintetben nemzetközileg. Nem ugy értem, hogy nemzetközi egyezmények alapján, hanem ugy, hogy e kérdések legalább azon nemzettel, mely velünk bizonyos tekintetben forgalmi és concurrentialis viszonyban van, egyenlő elvek szerint intéztessenek el. Még fel akarom említeni azt, hogy egyrészről kifogás tétetett, hogy ezen gyári felügyelői intézmény, ngy, a mint most contempláltatik a ministeriuni részéről, talán nem elégséges s legalább Budapestre nézve szervezni kellene állandó felügyelőket. Mihelyt az első felvétel a gyári vizsgálatról meglesz — mert ez képezi a nehézséget — akkor azután azon helyzetben lesz a ministerium, hogy áttekinthesse, vájjon a jelenlegi gyári felügyelők birnak-e a munkával vagy sem? Azzal kell kezdeni, hogy tulajdonképen nem is tudjuk, hol vannak a gyárak és milyenek. Mert a mint méltóztattak olvasni magában a jelentésben, azok a bejelentések, melyek akár a kereskedelmi kamara, akár a pénzügyi, hatóságoknál „gyár" ezím alatt előfordulnak, tulajdonképen nem irányadók. A mint méltóztatnak olvasni, valamennyi liqueurgyár, eczetgyár „gyár" név alatt fordul elő, pedig az tulaj donképen nem gyár. Egy pár ember van ott alkalmazva egy meehanieai műhelyben. Itt tehát az úgynevezett gyárak ki fognak esni a vizsgálat alól és akkor lesz helye és ideje megfontolni, hogy gyári felügyelőségek szerveztessenek-e vagy nem? Ezeket kívántam megjegyezni. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: A tétel nem támadtatván meg, a 70,500 frt megszavaztatik. Josipovich Géza jegyző (olvassa): 2. rovat. Gépészeti ipariskola Kassán, 20,260 frt. Elnök: Megszavaztatik. Josipovich Géza jegyző (olvassa): 3. rovat. Kereskedelmi czélokra 6,370 frt. Elnök: Megszavaztatik. Josipovich Géza jegyző (olvassa): 4. rovat. Külkereskedelmi czélokra 10,000 frt. Elnök: Megszavaztatik. Josipovich Géza jegyző (olvassa): 5. rovat. Szabadalmak és védjegyek kezelése: a) Személyi kiadások 4,660 frt. Elnök: Megszavaztatik. Josipovich Géza jegyző (olvassa) : Dologi kiadások 5,700 frt. Elnök: Megszavaztatik. Josipovich Géza jegyző (olvassa): Bevétel. Összesen 51,500 frt. Elnök: Megszavaztatik. Josipovich Géza jegyző (olvassa): A gazdaság különböző ágainak emelése. Rendes kiadások: XVIII. fejezet, 3. ezím Rendes bevételek: VII. fejezet, 2. ezím. Kiadás 350,721 frt. Steinacker Ödön: T. ház! Már ezen tárcza általános vitájában, még pedig nem először érintetett e házban a mintapincze ügye. Már 3 évvel ezelőtt egy akkori igen szellemes képviselő, kinek felszólalásai a vitát rendesen fűszerezni szokták, Hermán Ottó ur,akinek nézeteitől különben igen sok tekintetben eltérők az én nézeteim, igen alaposan adta elő azon okokat, melyek őt arra indították, hogy egy határozati javaslatban a mintapincze eltörlését indítványozza. Nem hiszem, hogy azok, a kik a mintapincze intézménye mellett lelkesülnek, hajlandók volnának azt mondani, hogy Hermán Ottó ur annak idejében, a borkereskedők érdekében szólalt volna fel, a kik nem óhajtják, hogy más forrásból, mint tőlük a külföld valódi tiszta magyar bort kapjon. Hermán Ottó azon alkalommal világosan felderítette, hogy a mintapinczét azon czélnak, melyre alapíttatott, tudniillik tiszta fajborok előállítására, nem, vagy csak oly csekély mértékben felel meg, hogy az eredmény a mintapinczére hozott áldozatokkal egyáltalában nincsen arányban; kimutatta, igaz, hogy az 1884-ki évre hivatkozva, hogy csak Vso-ad része a mintapinczében kezelt boroknak olyan, a milyennek kedvéért a pincze létesíttetett; kimutatta, hogy csak elenyésző részét annak a bormennyiségnek, a melyet Svájczba, Franczia-, Angol-, Németországba kiviszünk, szolgáltatja a mintapincze, akkor ő kiemelte, hogy a reclamnak milyen helytelen neme űzetik ezen intézmény érdekében, felemlítette, hogy mily hatalmas befolyás, hogy ne mondjam, pressio gyakoroltatik a vasúti vendéglősökre, a vége, hogy a mintapinczéből fedezzék szükségletüket; rámutatott arra is, hogy a mintapinczében kezelt borok nemcsak ár tekintetében, de még minőség tekintetében is nem épen kifogástalanok. Akkor, t. ház, ezen tárcza vezetője védelmére kelt az intézménynek és az ellene felhozott vádakból nem volt hajlandó semmit sem alaposnak elismerni. Tavaly, t. ház, újra szóba került a minta-