Képviselőházi napló, 1887. III. kötet • 1888. február 3–február 11.

Ülésnapok - 1887-62

71. országos ülés február 28-án kedden. 1888. 377 torvényczikkben, előfordul, ha nem csalódom, a véderőről szóló törvényben. De többet mondok, t. ház, ezen kifejezés használata felett, a 67-es bizottságban, mely a kiegyezési javaslatok megállapítására ki volt küldve, eszmecsere is fejlődött és akkor az a férfiú, a kinek halálát mindnyájunk fájdalmára ma jelentette be t. elnökünk. (Halljuk! Ralijuk!) Ghyczy Kálmán a „birodalom" szó használatára nézve észrevételt tett és azt mondta, ámbár ő akkor az ellenzékhez tartozott, hogy ő ezen kifejezésnek a használatát nem ellenzi, ha ez alatt semmi más nem értetik, mint mindazon országoknak geográfiai összefoglalása és együtt nevezése, melyek ő Felsége uralkodása alatt állanak; ha azonban ez alatt valami territoriális vagy tárgyi egység értetik: akkor neki ezen kifejezés ellen tiltakoznia kell. (Igaz! ügy van!) És erre azután Deák Ferencz szólalt fel és a „birodalom" szónak értelmezésére nézve megnyugtató, a dolog lényegében Ghyczy Kálmán nyilatkozatával megegyező felvilágosítást adott. (Igaz! JJgy van!) De mivel a „birodalom" szó mégis adhat félreértésre alkalmat, holott a „monarchia" kifejezés az, mely szabatosan fejezi ki azt a kapcsolatot, mely a fejedelemnek, illetőleg a dynastiának egységében áll: teljes joggal küszöbölte ki az ujabbkori praxis a régebben használt „birodalom" szót és használja most mindenkor a „monarchia" szót; és én most kifogást tennék oly törvényjavaslatok ellen, oly diplomaticus okmányokellen, melyekben a „birodalom" szó használtatik, mert az egyes kifejezéseket a létező szentesített közjogi állapotnak minden félremagyarázást kizáró megjelöléséhez kell alkalmaznia. (Élénk helyeslés a bal- és a szélső baloldalon.) Azért, t. képviselőház, a régi szerződésekben itt-ott előforduló incorrect kifejezések arra, hogy tehát hasonló gondatlansággal ezentúl is eljárhassunk, nekem legalább argumentumot nem szolgáltatnak. (Helyeslés balfelöl.) Tudom, hogy a ministerelnök ur argumentuma csak az volt, hogy valamint az eddig gyakran használt helytelen kifejezésekből nem származott veszély közjogunkra, ugy az itt előforduló incorrectségekből sem fog származni közjogi veszély. De, t. képviselőház, nagyon nehéz meghatározni azt az időpontot, melyben incorrect kifejezéseknek következetes használata veszélyt előidéz; de képzelhető, hogy azoknak folytonos alkalmazása végre mégis praecedensül fog szolgálni. (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Azért nézetem szerint nincs más mód arra, hogy mi kötelességünket e tekintetben lelkiismeretesen teljesítsük, mint a legszigorúbban ügyelni arra, hogy közjogunkra nézve sérelmes, semminemű kifejezés ne használtassák törvénykönyveinkben, KÉPVH. NAPLÓ. 1887—92. III. KÖTET. különösen pedig azon téren ne, a hol állami önállóságunknak elismerését — akarom mondani és hinni — csak a vis inertial folytán legnehezebben tudjuk keresztül vinni: a nemzetközi érintkezésekben. (Igaz! ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) T. képviselőház! Mindez állana akkor is, ha a ministerelnök ur által is elismert közjogi incorrectségeket valóban ugy lehetne jellemezni, hogy azok csak egyes téves kifejezések. De hát, t. képviselőház, épen itt van az a momentum, mely minket ennél a szerződésnél erélyesebb fellépésre kényszerít, hogy itt nem „egyes téves kifejezésekről" , hanem itt „a szerződés tárgyának incorrect megnevezéséről van szó." Egyes „téves kifejezéseket" lehetne említeni akkor, ha azok a szerződéseknek egyik-másik mellékes határozatában vagy részletében fordulnának elő; mint például az Olaszországgal kötött kereskedelmi S2erződésnek egyik mellékletében, a vámcartell egyik czikkénél én voltam bátor a t. háznak figyelmét felhívni egy téves kifejezésre. Ez csakugyan egyes helytelen, valahogy oda tévedt kifejezés volt, melynek kiigazítása ugyan helyes volt, de mely ha kiigazítatlanul marad is, nagy horderővel vagy fontossággal nem bir. De a ma napirenden levő szerződésnek mi a tárgya? Szól az kizárólag a határvonalnak megállapításáról; tehát a határvonal ennek a szerződésnek tárgya; és ez a határvonal ugy jelöltetik meg, hogy osztrák-magyar határvonal, a mi osztrák-magyar területet feltételez. Tehát itt magának a szerződésnek tárgya jelöltetik meg egy közjogilag téves és veszélyes kifejezéssel. (Igaz! ügy van! a bal- és szélső balfelöl.) Nem egyes kifej ezések, hanem a szerződés tárgyának megnevezése és az annak alapját képező első és főczikk foglal magában közjogi sérelmet. (Élénk helyeslés bal- és szélső baloldalon.) T. ház! Nincs rá szükség, hogy én itt bizonyítsam azt, hogy közös osztrák-magyar terület közjogi értelemben nem létezik és hogy ennek következtében közös osztrák-magyar batár sem létezik, miután „határ" csak „területre" vonatkozik. Én, ha ezt a tételt bárki contraversálná, vállalkoznám arra, hogy törvényeinkből és közjogunk egész fejlődéséből kimutassam, hogy ezen két, közjogilag egymástól független állam közt a köteléket egyedül a dynastia egysége állapítja meg; hogy azok a közös ügyek és azoknak közös orgánumok által való ellátása semminemű közös birodalmi közjog — a mely nem létezik — sem semminemű elvi közjogi momentum kifolyását nem képezik, hanem hogy ezek az intézmények tisztán a két állam törvényhozásának czélszerűségi 48