Képviselőházi napló, 1887. III. kötet • 1888. február 3–február 11.

Ülésnapok - 1887-55

M 55. orszAgos ülés február 3-án, pénteken. 1888. ságnak sem felel meg. Tökéletesen igaz az, hogy a legtöbb takarékpénztár által adott pénz túldrága ; igaz az is, hogy egynémelyik ezen irányban valósággal nem egészen helyeselhető — hogy ugy mondjam — speculatiót űz: de annak igazságát sem fogja senki sem tagadni, hogy a legveszedelmesebb uzsora hatalma mindig ott tört meg legelőbb, a hol jobbnak hiányában legalább ily takarékpénztárak álltak rendelkezésre, (ügy van! a jobboldalon.) Lehet azt mondani, hogy az intézmény javítandó, lehet mondani, hogy visszaélések vannak ; de elitélni en bloque az ország takarékpénztárait, igazságosan hiteli szempontból sem lehet, (ügy van! ügy van! a jobboldalon.) Még egy pár szót a t. ház engedelmével. (Halljuk!) Az egyik, a miről még szólni akarok, a harmadik részletfizetés engedélyezése és a gondnoki kezelés. Erről igen röviden szólhatok azok után, miket mások már elmondtak; de arra kívánok figyelmeztetni, hogy az ősiség idejéből a gondnokságokra nézve felhozott példa nehezen lenne bátorító az ország földbirtokosaira; mert én legalább a magam részéről is sok esetet tudok, hol a régibb időben a gondnokság, kivált ha még a gondnoksági időbe kiskorúak is beleestek, az igen szépen lefolyt, de az eredmény az volt, hogy a gondnokolt koldus lett, a gondnok pedig gazdag. (Ugy van! Tetszés a jobboldalon.) Ezek a tapasztalatok azon időből és nem jó volna megkísérlem, vájjon ma is ugy történik-e vagy nem. (Helyeslés a jobboldalon.) Még egy megjegyzésem van az előttem szólt képviselő urnak. A tőkekamat-adót — és itt megjegyzem, hogy a tőke megadóztatását bizony legsűrűbben nem ezen oldalról sürgették — azt a tőkekamat-adót — talán a képviselő ur is megengedi, — nem ugy, a mint ő mondta, az adós fizeti, hanem a betevő. Polónyi Géza t Törvény szerint nem, de a gyakorlatban! Tisza Kálmán ministerelnök: Engedek met kérek, a tőketulajdonos, tehát nem a takarékpénztár, de a betevő fizeti, nem pedig a kölcsönvevő. Ezt határozottan merem állítani, törvény szerint is, tényleg is így áll. Tehát azt mondani, hogy a takarékpénztári kölcsön e miatt drága, egyfelől egyáltalán nem lehet; de másfelől ha egy takarékpénztár egészen majdnem az uzsoráig menő drága kölcsönt ad: annak már aztán ezen, ahhoz képest minimális tétel, okozója csakugyan nem lehet. A mi az állanrpapirok kamatját illeti, igaz, hogy azok a mai időben valamivel ismét nagyobbak, mint voltak; de ennél is igen kérem a képviselő urat, maradjon meg azon határok közt, melyek közt a valóság van. Elég magas az is, nem szükséges még egy-két percentet önkényesen hozzá tenni. Mert ma oly állampapír, mely a mostani árak szerint véve is — melyek pedig leszállottak az újabb időben — 8%-et jövedelmezzen, nem létezik. (Egy hang balfelől: Ma !) Ezelőtt másfél vagy két esztendővel még sokkal kevesebbet jövedelmeztek, mint ma, de 8"/»-et sem akkor, sem ma, még 77°-et sem. Ez az egyik, mit meg kívántam jegyezni. A mi pedig az állampapirosok biztonságát illeti, megbocsásson a képviselő ur, azt a nyilatkozatot itt a házban, hogy valaki a magyar állampapiros biztonságában nem bízik, megvallom, nem vártam. (Tetszés a jobboldalon.) Annyira nem vártam, hogy arra válaszolni valóm nincsen. (Élénk helyeslés jobb/elől.) A mi a valutarendezés kérdését illeti — és ezzel be fogom zárni rövid beszédemet — tökéletesen igaza van báró Prónay Dezső t. képviselő urnak, hogy a hazai hitelviszonyok teljes, tökéletes sanálása ezéljából, a valuta rendezésére is szükség van. Azzal foglalkozni ma mára kormánynak nemcsak meggyőződésből, de törvényekiből eredő kötelessége; de azt hiszem, hogy mindenki be fogja látni, hogy nem tartozik ez azon kérdésekhez, melyeknek tényleges megoldása a mai időben lehető ; és épen azért a hitelviszonyok javítására, ettől eltekintve is és addig is, míg az lehető lesz, közreműködni a lehetőség határai közt mindenkinek kötelessége. A mi egyéni nézetemet illeti, ismétlem, hogy az állam e tekintetben egyébként, mint buzdítólag, támogatólag, befolyását nem gyakorolhatja. (Helyeslés jobbfelöl.) Ezt a kérdést alól ró i kell fejleszteni. Ha vannak megbízható helyi közegek, ha tudnak ott alakulni ugy, hogy a kik egymást ismerik,biznak egymásban: akkor lehető azután a fejlesztés és támogatás utján megszerezni nekik a kellő módokat. (Élénk helyeslés.) Méltóztassék azonban elhinni, hogy egyik legnagyobb nehézség még abban áll — és ezt tudtommal senki sem említette — hogy először a legértelmesebb községekben is az illető lakosoknak az az egymás iránti bizalma, mely anyagi felelősséget eredményezhet, hiányzik. Ez az egyik. A másik, hogy a legtöbb községben, hol van értelmes ember, a ki tudja, hogy ki-ki mennyi személyes hitelt érdemel, de olyant, a ki vállalkozzék arra, hogy ezt megmondja, száz közt egyben fognak talán találni. Mert egyik sem fogja megmondani azt, hogy a másiknak vagy harmadiknak, vagy negyediknek nem lehet hitelezni, mert személyes hitelt nem érdemel. Ezekkel a nehézségekkel kell első sorban megküzdeni, nagy eredményeket a hitelszövetkezetekkel e nélkül nem lehet elérni,