Képviselőházi napló, 1887. III. kötet • 1888. február 3–február 11.

Ülésnapok - 1887-55

§4 55. ©rsíágos ülés íefcraftr 3-án, pénteken. 1888. Ezen általános észrevételektől eltekintve, jogászi szempontból merül fel előttünk egy dolog, tudniillik azon elv kezd hirdettetni, hogy micsoda rettenetes dolog az, hogy az adóst már a harmadik részletfizetésnél is exequálják. Bocsánatot kérek, én ezt nemzetgazdászati szempontból sem tartom helyesnek, annál kevésbé találnám tisztán igazságszolgáltatási politikai szempontból elfogadhatónak, hogy arra tanítsak az adóst, hogy ne fizessen, hogy 3—4 ráta fizetése a nyakára összejővén, a törlesztés annál nehezebbé váljék. Én, t. ház, a takarékpénztárakra nézve csak egyet akarok megjegyezni: és ez az, hogy a vidéki takarékpénztárak a mi tapasztalati adataink szerint alig nevezhetők ilyeneknek, tulaj donképen semmi egyebek, mint sensalok és közvetítő-intézetek, melyek nem a betétekből és különösen nem az alaptőkéből nyújtanak hitelt, hanem a visszleszámítolási hitelből. (Helyeslés szélső balfelöl.) Az a vidéki takarékpénztár kell hogy megfizesse annak a fővárosi intézetnek nyereség-kamatját s kell, hogy viselje saját risicoját is s igy ennek folytán a kamatok is oda künn emelkednek a hitelt igénybe vevőkkel szemben. Nagyon természetes, hogy a materialis igazságosság szempontjából nem csoda, ha ilyen eszmék is felvettetnek, hogy a váltókkal szemben a non numeratae pecuniae kifogásának is tért engedjünk. Csakhogy — eltekintve attól, hogy a vitát itt nem tartom a kérdés eldöntésére nézve helyén levőnek — ezzel a váltót természetéből vetkőztetjük ki, mert ha egy váltó bepöröltetik, a non numeratae pecuniae kifogása érvényre fog hozatni mindig — és mindig lesz hosszú költséges per; de van még röviden egy megjegyzésem, hogy azután a dologra térjek; az mondatott, hogy az állam nem gondoskodott a kisebb birtokosok igényeinek kielégítéséről. Bocsánatot kérek, t. ház, nekem van tudomásom arról, hogy a törvényhozás e tekintetben egy ízben már intézkedett. Itt van a kisbirtokosok országos földhitelintézete, melyet 50,000 — (Felkiáltások: 500,000!) Bocsánat, nyelvbotlás volt — 500,000 frttaí segélyezett az állam. Rendeltetése lett volna ezen intézetnek, hogy ezen mindenesetre tiszteletreméltó helyről felhozott és nagyon gyakorlatias eszméket megvalósítsa s a kisbirtokosok hiteligényeit kielégítse, azonban mi történt, t. képviselőház ? György Endre: Az más! Az a kisbirtokosokjelzáloghitelének kielégítésére szolgál! Polónyi Géza: Mindenesetre a kisbirtokosok jelzáloghitelének kielégítésére volt szánva és nem a személyhitel közvetítésére. De azért nem distinguáltam, mert azt hitleni, hogy ezt t. képviselőtársam ép ugy tudja, mint én. (Derültség a szélső baloldalon.) De mig a nagy földhitelintézetnél, mely a nagybirtokosok jelzáloghitelének kielégítésére van szánva, tudtommal 3 igazgató van, addig a kisbirtokosok földhitelintézeténél van 12 igazgató-tanácsos, a kik közül 180 forintos Präsenz-márkát is kaptak. Ha ilyen állapotok vannak, t. ház, akkor ne méltóztassék a kisbirtokosok hiteligényeinek kielégítéséről itt beszélni. Én azért szólaltam fel különösen, hogy felhívjam a t. kormány figyelmét is arra, hogy ha egyáltalában az ország pénze ott magánosok kezelésére van bizva, az ország joggal várhatja el a kormánytól, hogy ezen intézetek ügykezelésében mélyebb betekintést nyerjen és a törvényhozás által taglaltassanak oly kérdések, melyek ezen, az ország által segélyezett intézetnek üdvösebb befolyását biztosíthassák. Nagyon le fogna engem kötelezni a t. kormány, ha megnyugtatna az iránt, hogy ezen intézet kezelése minden kivánaton felül áll és hogy az az adat nem való, melyet előhoztam. Mindezeket előadva, e költségvetést általánosságban sem fogadom el, miután azt pártom, melyhez szerencsém van tartozni, el nem fogadta. De ezeket, különösen a kisbirtokosok földhitelintézetének ügyét, a kormány figyelmébe ajánlom. (Helyeslés j a szélső baloldalon.) Elnök: Szólásra senki sem lévén feljegyezve, a vitát bezárom. Szavazás előtt szó illeti még a minister urakat és a bizottság előadóját. Tisza Kálmán a pénzügyministerium vezetésével megbízott ministerelnök: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Igen röviden leszek bátor szólani, előre is megjegyezvén, hogy csakis az előttem szólott képviselő ur kívánatára álltam el attól a szándékomtól, hogy még a vita bezárása előtt szóljak; (Halljuk!) de különben is nyilatkozatom igen rövid és egyszerű lesz. Mindenekelőtt, mert épen most előttem hozatott fel a kisbirtokosok országos földhitelintézetének ügye, a melynek — mint gondolom, helyre lett igazítva — az állam részéről is 500,000 forint segély nyújtatott, bátorkodom megjegyezni két dolgot. (Halljuk!) Az első az, hogy az igazgató-tanácsosokról beszélve, azt mondja a képviselő ur, hogy a magyar földhitelintézetnél három igazgató-tanácsos van, a kisbirtokosok földhitelintézeténél pedig tizenkettő. Ez az Összehasonlítás nem alapul a valóságon. A magyar földhitelintézetnél három fizetett igazgató van, (Igaz! Ugy van!) azon kívül pedig vannak igazgató tanácsosok, az igaz, hogy újabb időben majdnem semmi, vagy csak igen csekély Präsenzmark mellett. A mi a kisbirtokosok földhitelintézetét illeti, én csak annyit tudok, hogy ez a földhitelintézet a kisbirtokosok jelzáloghitele szempontjából eddig is igen sokat tett. A kormánynak lehető ingerentiájára vonatkozólag nincsenek nálam az adatok, a számokat tehát nem mondhatom meg; de arról biztosítom a képviselő urat, hogy az adott határok