Képviselőházi napló, 1887. III. kötet • 1888. február 3–február 11.

Ülésnapok - 1887-62

65. országos ülés február I5-éü. szerdán. 1888. 267 hatja, hogy feldolgozza pereit, mig ellenben a többi senatusban a táblai biró soha sem tudja, meddig kell üléseznie; néha négy, néha öt napig is elhúzódik ez s a munkára nem marad több, mint összesen í—2 napja. Ez azután nemcsak a restantiát szaporítja, de az ügyek alapos elbírálását is gátolja. Van azonban a gyakorlati életből merített egy észrevételem, a nélkül t. ház, hogy valami rettenetes nagy dolgot akarnék mondani, vagy nagy eredményeket várnék tőle; — de van egy gyakorlati megjegyzés és ez az, vájjon — kérdem én a t. nrinister urat — midőn látjuk azt, hogy a királyi táblán egy-egy ügy hat, nyolcz, sőt tiz hónapig is elhever, vájjon mi szükség van arra, hogy a pereknek ilyen elhúzása mesterségesen mintegy fokoztassék; nevezetesen mi szükség van arra t. minister ur, hogy a 32,000, a mint helyesbíteni méltóztatott, 32 ezer és néhány százat tevő restantiával biró királyi táblán. (Felkiáltások a szélső baloldalon 31,200!) Tehát 31,200, nagy numerusokat nehéz megjegyezni. Mi szükség van arra, hogy a felebbezések, melyek a Curiára mennek fel, minden esetben passirozzák a királyi táblát. Nem mondom, hogy nincsenek esetek, midőn szükséges, hogy a királyi tábla is értesüljön a felebbezés megtörténtéről; de általában mi szükség van arra, hogy az elsőbiróság ne a Curiához terjeszsze fel a felebbezést, hanem fel kell küldenie a királyi táblához, ott aztán nyolcz hónapot elhever, akkor felmegy a táblától a Curiához, innen visszamegy a királyi táblához s onnan le az első fórumhoz. Tehát tisztán administrativ vezeklés utján elhúzódik a per nyolcz hónapig. De még vannak más dolgok is, ha például valaki a Curiához beadott felebbezését vissza akarja vonni s nem akarja, hogy az elintéztessék, be kell adnia az első fórumhoz egy visszavonó kérvényt, mely a mig felérkezik a királyi táblához, addig az ügy már expediáltatott is. Már most, t. ház, ha ezekből nyilvánvaló, hogy a perlekedő felek az ilyen felterjesztő és leterjesztő eljárás mellőzésével jelentékeny időnyereségben részesülnének azáltal, hogy a felebbezések össze-vissza küldözgetése mellőztetnék, nem is beszélek oly esetekről, mikor a felebbezések feloldatnak s az ügy elintézése 2—3 hónapig, sőt vannak esetek, hogy az Ítélet két évig is elhúzódik; ha azonban a minister ur gondoskodni fogna arról, hogy addig is mig a perrendtartás novella által, vagy bármi utón revisió alá vétetik, rövid, habár rendeleti úton intézkedés történjék s azt a törvényhozás elé hozza, bizonyára meg fogja kapni a felhatalmazást arra, hogy ez a felesleges küldözgetés szűnjék meg, különösen most, mig a királyi tábla ily visszás helyzetben van, hogy a restantiák nehezen fognak megszűnni. Ez az, a mit felhozni kívántam, ez, azt hiszem, gyakorlati életből van merítve, én felemlítettem, valeat quantum valere potest, a minister úrtól függ, hogy azt figyelembe vegye. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Fabiny Theofil igazságügyminister : T. ház! Csak röviden kívánok válaszolni azokra, a miket a képviselő ur felemlíteni méltóztatott. (Halljuk!) Azt hiszem, nagyon is bőven kiterjeszkedtem előbbi nyilatkozatomban arra, hogy ha a horvát bíróságok horvát nyelvű beadványt vagy átiratot küldenek, ezt azért tehetik, mert mi viszont magyar átiratokat küldünk. Erről most többé nem akarok szólani. Nem helyesli a képviselő ur, hogy két cathejjoriájú tanácselnököket kívánok alkalmazni a királyi táblánál. Ezt az intézkedésemet igazságügyi és pénzügyi szempontok teljesen indokolják. Igazságügyikig épen azon szempontból, melyeket a képviselő ur említett fel, tudniillik, hogy nem kell parallel tanácsokat tartani. Én is osztozom abban, hogy a lehetőségig mellőztessenek a parallel tanácsok. Azonban arra, hogy a tanácselnökök hétfőtől szombatig ülésezzenek, arra fiatal erők szükségesek. És épen azért én inkább óhajtok tanácselnököknek fiatal erőket s nem olyanokat, kik ez állást félig nyugdíj állapotnak tekintik. A mi a pénzügyi szempontokat illeti, ezáltal 5,000 forintnyi megtakarítás lesz eszközölhető, de ennek más hatása is lesz, La bekövetkezik a királyi tábla decentralisatiója. Mert ha most tiz 5,000 forintnyi fizetésű tanácselnököt nevezünk ki, akkor a decentralisatiónál ezeket vagy azért kell előmozdítani, hogy az államkincstár ne terheltessék, vagy pedig nyugdíjazni kell őket. Ez tehát oly intézkedés, mely jövőre is kihat és a melynek jelenben való káros hatását el nem ismerhetem. A Curiánál is megtörténik, hogy a curiai bíróból lett tanácselnök beül az elnöki székbe, a nélkül, hogy a subordinatio megsértetnék. Nagy súlyt fektetek tehát arra, hogy az erre vonatkozó költségvetési tétel javaslatom szerint fogadtassák el és ezért kérem is annak elfogadását. (Helyeslés jobbfelöl.) A mi az iratoknak másodfokú bíróságok utján való felterjesztését illeti, ez nem puszta formalitás, nem is olyan dolog, a mit mellőzni lehetne. A másodfokú bíróságnak, ha az iratok felmennek a Curiához, azokat fel kell szerelni. Első sorban azt kell aCuriának tudnia, hogy judicium rite constitutum ítélt-e? hogy törvényszerűen alkotott tanács itélt-e? Másodszor ellenőrizni kell a határozatot, hogy valósággal a többség értelmében mondatott-e ki. Ezek oly intézkedések, t. ház, a melyeket hivatalból kell ellenőrizni, mert az elsőbiróságnál a felek nincsenek azon helyzetben, hogy azt mondhassák: három biró volt melI lettem, mégis elitéltettem. Ha ezen szabály nem 34*