Képviselőházi napló, 1887. III. kötet • 1888. február 3–február 11.
Ülésnapok - 1887-62
65. országos ülés február l5-én f szerdán. 1888 25? magyar büntetőtörvény határozatai nyernek ott alkalmazást. Ha nem tévedek, t. ház, előadtam azokat, a melyek condificationalis téren a vita alatt felemlíttettek és amelyekre orvoslás kívántatott. Részemről csak azt kívánom még megjegyezni, hogy én még egy törvényjavaslatot igen szükségesnek tartok és ezzel szinten komolyan foglalkozom és ez : a birói felelősségről szóló törvényjavaslat. (Élénk helyeslés.) Mert, t. ház, a mily mértékben független, önálló bírókat kívánok, ugyanabban a mértékben garantiákat is keresek ez irányban. (Élénk helyeslés.) Áttérek az igazságügyi kormány administrativ teendőire s itt ismét azon kell kezdenem, hogy mindazt, a mit tavaly mint szükségest kijelentettem és azóta gyakorlatilag igyekeztem valósítani, szükségesnek tartom ma is és hogy azon az úton kivánok haladni, hogy a bíróságok felett szoros ellenőrködés gyokoroltassék. (Élénk helyeslés a jobb- és baloldalon.) Egy nagy sebhely kétségtelenül az, hogy a felsőbíróságoknál a restantiák száma nem apadt. Hogy azonban igazságosak legyünk, miután panaszt emelünk ott, hot restantia van, kénytelen vagyok kijelenteni, hogy van egy olyan felébbviteli bíróságunk is, mely nemcsak az elintézett ügyek számára nézve, hanem alaposságra nézve is anynyira haladt, hogy azt hiszem, mindazok, kik a marosvásárhelyi királyi tábla területén perlekednek, ezt készséggel el fogják ismerni. Különösen az ügydarabok számát illetőleg, bár azok szaporodtak, a restantiák mégis apadtak, ugy, hogy 19,600 beadványból nincs több mint 2,126 hátralék. Azt hiszem, ez igen kedvező arány. De hozzáteszem, hogy nem a számokat vizsgáltam csak, hanem az eljárásban és Ítélkezésben az alaposságra is fektettem a súlyt. Azt mondják, t. ház, hogy a budapesti királyi táblán és a Curián is sokkal nagyobb a hátralék, mint ezelőtt volt. Azonban sok tényező működik itt közre, a melyeket a közvémény nem mindig érdemesít kellő méltatásra. Az első az, hogy a felsőbíróságok a törvénykezési szünetet élvezték, mig az elsőfokú bíróságok az 1887. évben csak törvényes szabadságidejüket használták s e szerint az elsőfokú bíróságoknál két héttel több volt a munkaidő, mint a felsőbíróságoknál. A másik kérdés az, hogy mikor pendittettek megamsgy panaszok a restantiák miatt a nyilvánosság előtt? Szeptember 1-én, midőn a szünet véget ért, olvastuk minden lapban, hogy a királyi táblán a restantiák száma 38,000. Az csakugyan lehetetlenség volna, t. ház, hogy midőn az elsőfokú bíróság folyton dolgozik s az iratokat felterjeszti, a táblán ne szaporodjanak a restantiák, amikor 8 hétig csakis aszüneti tárgyak intéztetnek el. De hogy az ilyen állapot KÉPVH. NAPLÓ. 1887 — 92, IH. KÖTET. mennyire ideiglenes, mutatja az, hogy mig szeptember 1-én 38,000 volt a hátralékok száma, január 1-én 31,100 voltésigycsaknem7,000-rel apadt. Méltóztassék még azt is tényezőként elfogadni, hogy szeptemberben és októberben a királyi táblán azon birák élvezték a szünetet, kik a két hónapi szünet alatt működtek s e szerint november és deezember azon két hónap, melyben a királyi tábla egész erővel működve, már ily eredményt volt képes felmutatni. Ha méltóztatnának Julius 1-én nézni a restantiákat, a midőn tiz hónapi tevékenység van a bíróság mögött, egészen más eredményt méltóztatnának találni.En azonban ezzel távolról sem akarom azt mondani, mintha ez egészséges állapot volna, mintha ezen sürgősen segíteni nem kellene. A kérdés csak az, hogy milyen utón segítsünk rajta. Ugy tekintsük-e azt, mint egy állandó bajt, melynek irányában állandó orvoslásról kell gondoskodni, vagy pedig mint egy olyan bajt, mely esetleg múlékony lehet és a melyre nézve ideiglenes intézkedéssel is lehet orvoslást találni. Én egyelőre az utóbbi jellegűnek kívánom tekinteni, mert az elsőíokú bíróságok múlt évi ügyforgalma és az ottani elintézések, melyek kétségtelenül a felebbviteli bíróságoknál is érvényesültek, oly nagy számot mutattak fel, hogy teljes lehetetség, hogy ez a királyi táblára is kihatással ne legyen. Már tegnap említette a t. államtitkár ur, hogy a múlt évben az elsőfolyamodäsú bíróságoknál 299 ezerrel szaporodott a beadványok száma és mindamellett a restantiák száma 45 ezerrel apadt le. E szerint 344 ezer darabbal több lett az elsőbiróságoknál 1887-ben elintézve, mint a mennyi az előző években. Ennek hatása, legalább részben, már nyilvánul a királyi táblai restantiákban és így azt hiszem, hogy miután az állami költségvetés keretén belül nem kell a rendes állásokat ok nélkül szaporítani, nem lesz helytelen eljárás, ha legközelebb egy törvényjavaslatot fogok beterjeszteni, melyben az elsöbiróságoktól kisegítő birák berendelését fogom javaslatba hozni. Azonban, t. ház, már tegnap hallottam, hogy én 40 vagy 50 bírót fogok ide rendeltetni kívánni és hogy mi lesz akkor az elsőbiróságokból? Először is kijelentem, hogy én nemcsak számokat akarok apasztatni, hanem ügyeket kivánok alaposan elintéztetni. Ha az elsőfokú bíráknak ilyen nagy száma jönne a táblához, mi lenne a judicatura állandóságából, folytonosságából? Tehát a dolog már ezen oknál íogva is teljesen lehetetlen, mert a judicatura pótol nálunk igen sok törvényt és azért, hogy egy ügy pár hónappal hamarabb intéztessék el, az ügy lényegét sohasem akarnám koczkáztatva látni. Már az is jótétemény, ha az elsőbiróságnál az ügyek nagyobb számban intéztetnek el. Ugyanis hány ügy az, mely véglegesen intéztetik el az elsőbiróságoknál, hány ügy in33
