Képviselőházi napló, 1887. III. kötet • 1888. február 3–február 11.

Ülésnapok - 1887-62

244 64. országos ülés február 14-én, kedden. 1888. 67,853-at, 1884-ben 43,216-ot, 1887-ben pedig 47,466-ot teszen. Ezt az eredményt látjuk nagyban és egész­ben az elsőbiróságoknál is. Kimutathatom statis­tikai adatokkal, kimutatják a statistikai füzetek, hogy igen nagy mérvben emelkedett ott is a bün­tető ügyek száma, a telekkönyvi ügyforgalom, az örökösödési ügyek száma; de a mi a polgári pe­reket nagyban és egészben illeti: azon időponttól fogva a rendes perek nem szaporodtak, a sommás perek száma pedig — még ha a kisebb polgári peres ügyeket is számítjuk — csak valami csekély ­lyel szaporodott. Mindezek nem azt mutatják, hogy az a sok restantia, melynek még egy ineidentalis oka is van, ily nagy feljajdulásra méltó okul szolgálna, hanem, hogy öt év alatt az élet és a forgalom nö­vekedett s hogy Öt év alatt a felsőbb bíróságok összes ügyforgalma körülbelül 10 százalékkal nö­vekedvén, azon erő, mely megbírta az anyagot ez­előtt öt esztendővel, nem képes ezt a nagyobb munkát megbírni és bizonyos kisegítésre van szüksége. De hogy a restantiák különösen az 1886. évről az 1887-ik évre emelkedtek, azt egy oly körülmény­nek tulajdonítom,a melyet itt el nem hallgathatok (Halljuk! Halljuk!) azért, mert én ezt az igazság­ügy javulása első kézzel fogható jelének tekin­tem. Ez ugyanis az, hogy daczára annak, miszerint 1887-ben az összes elsőfolyamodású bíróságok­hoz 299,652 beadványnyal több érkezett be, mint az előző évben, mégis az elsőfolyamodású bíró­ságoknál lévő restantiák száma — eddigelé csak 57 törvényszéktől birjuk a részletes kimutatást — az 1886. év végén ezen 57 törvényszéknél és a hozzá tartozó járásbíróságoknál 123,797 volt és ez a restantia 1887. év végéig lecsökkent 79,938 ra, tehát 43,859-el kevesebb. Az ügyforgalom tehát majdnem 300 : 000-el emelkedett, a restantiák száma pedig és pedig rendszerint az érdemleges ügyeké, mert nem a currensek maradnak restan­tiában, jelentékenyen kevesebb lett. Nagyon ter­mészetes, hogy az itélkedés az elsőfolyamodású bíróságoknál gyorsabb, nagyobb lett és ennek kö­vetkeztében egyszerre a felebbviteli bíróságokhoz felebbezett ügyek is nagyobb mértékben kerül­tek fel. (Helyeslés jóbbfélől.) Ez a megfejtése a restantiáknak az előző évről az 1887-ik évre való nagyobbmérvű' emel­kedésének és azért az igazságügyi kormány bizo­nyosan fog is segíteni, de ezért azt mondani, hogy az egységes conceptio terére kell lépnünk, miután az úgynevezett egységes conceptiót mától hol­napra a leggenialisabb ember sem képes meg­teremteni .... Fenyvessy Ferencz: 1875 óta! Teleszky István igazságügyi állam­titkár: Majd azután méltóztassék beszélni! FenyvessyFerencz: Tessék erre válaszolni! Teleszky István igazságügyi állam­titkár: Én nem válaszolok, mert nem tartozom a képviselő urnak válaszolni. (Élénk helyeslés jóbh­felől. Halljuk! Halljuk!) Fenyvessy Ferencz: Ha tudna válaszolni, válaszolna! Elnök: Kérem a képviselő urat, ne méltóz­tassék közbeszólni. (Helyeslés jóbbfélől. Halljuk! Halljuk!) Teleszky István igazságügyi állam­titkár : Minekutána — mondom — az egysé­ges conceptio nem hiányzik, de az egységes conceptio keresztülvitelére idő kell, addig is nem vigasztalhatjuk azokat, kik Magyarországon igazságszolgáltatást keresnek, azzal, hogy majd csinálunk mi egy igen jó perrendtartást egyné­hány — mondjuk — 3—4 év múlva, de addig a restantiák hadd legyenek, nem fogunk kisegítő intézkedésekről gondoskodni. Azt gondolom helye­sebb azon eljárás, ha azt mondjuk: igenis, mi ön­tudatosan elő akarjuk készíteni a szóbeliséget, az igazságügyi kormány belátja ennek helyességét, de rámutat annak az árára is, rámutat a nehézsé­gekre ; addig azonban, mig ez létesíthető lesz — és itt ismétlem — az én egyéni nézetem szerint elő­legesen csak fokozatosan és óvatosan életbeléptet­hető lesz: addig is a napi élet követelményeinek megadjuk a magáét és gondoskodunk arról, hogy a közönséges ügyforgalom emelkedése által elő­idézett nagyobb munka elvégzésére a kellő mun­kaerő is megadassák. (Élénk helyeslés jóbbfélől.) Ezek voltak azok, a miket elmondani kívántam. (Hosszan tartó zajos helyeslés a jobboldalon.) Szalay Károly: T. ház! Az igazságügyi tárcza általános tárgyalásánál nem volt szándékom felszólalni; mégpedig azért nem, mert megvallom, nem volt meg bennem erre az igazi hangulat. Kö­szönettel tartozom azonban Horváth Gyula t. kép­viselőtársamnak, a kinek mai beszéde elleledtette velem a mai napot s azon meggyőződésre hozott, hogy ma igazság szerint hamvazó-szerda van. És valóban hamvazó-szerdai hangulat kell ahhoz, hogy igazságügyünk tárgyában valaki felszólaljon, kü­lönösen ezen oldalról. Én tehát köszönettel tartozom Horváth Gyula t. képviselőtársamnak és azt min­denekelőtt meg is akarom neki szolgálni. Egy aggodalmát akarom eloszlatni. Azt mondta t. i. a képviselő ur, hogy ha mi azt halljuk, hogy a sza­badelvű pártból valaki felszólal s véleményét mondja el, mi itt az ellenzéken mindjárt rámondjuk, hogy a párt bomlani kezd. Dehogy mondjuk. Meg vagyunk mi arról győződve, hogy azon ragaszték, mely azt a pártot összetartja, sokkal erősebb, sem­hogy Horváth Gyula t. képviselőtársam felszólalása is szét tudná bontani. (Igaz! Ugy van! a szélső bal­oldalon.) Ha már felszólaltam, teljes lehetetlenség, hogy szó nélkül hagyjam azok egy részét, a me-

Next

/
Thumbnails
Contents