Képviselőházi napló, 1887. III. kötet • 1888. február 3–február 11.

Ülésnapok - 1887-62

63. országos ttlés február 13-án, hétfon. 1888. 201 Hunfalvy Pál, ki jeles ethnographiájában megenged magának oly germanisatiót is, hogy az avarok hol kivándoroltak, hol elpusztultak, akarja a nagy közönséget, a magyar nyelvet teljesen bíró publicumot a magyar nyelvre tanítani. Lehetetlen nem tiltakozni az ellen, hogy az akadémiának pro tegált emberei a helyett, hogy a magyar nyelvet bővítenék, egyenesen szűkíteni akarják és felállítanak többek közt oly absurd tételeket, hogy az „ár", „ér" végzetü" szavak nem magyar eredetűek, nem magyar tehát a „betyár", „kaczér" stb. Az embernek még azon sovány elégtétele sem marad meg, hogy azt mondhassa rá „szamár", mert ez sem magyar szó. (Élénk derültség.) Nagyon messzire vezethetne ez, t. ház, ég nem érzem magam illetékesnek arra, hogy e részben bővebb kritikát gyakoroljak, csak két dolgot akarok felhozni az akadémiáról. (Halljuk!) Az egyik, mely igen jellemző, az akadémia clickuralma annyira megy, hogy az irodalomnak egyik legnagyobb férfia, a most élők közt bizonyára legnagyobb, kinek dicsősége térben és időben messzire túlszárnyalja az egész akadémiát és kb nek müveit ott is olvassák, a hol nem tudnak az akadémiáról semmit és kinek hire akkor is élni fog, mikor a tudományos akadémia férfiai régen feledékenységbe merültek, Jókai Mór az akadémiától soha egy dicsérő szót, egy krajczár jutalmat nem kapott. De nem ez az, t. ház, a miért tulaj donkép felszólaltam. Van egy nagyobb sérelem is, a mely annyira botrányos, hogy előre is bocsánatot kell kérnem az erős, de nem túlságos kifejezésekért. Mert itt megbotránkozás nélkül szólni nem lehet. A legnagyobb magyarnak, gróf Széchenyi Istvánnak munkáit egy negyedszázad óta Magyarországon magyar nyelven nem lehet megszerezni. A „Hitel," a „Világ" és leglátnokibb müvének, a „Kelet Népé "-nek utolsó példányai 1861-ben az antiquariusnál is elfogytak. Mintha csak ugy kellett volna történni, hogy az ő martyr halálával nemcsak nagy alakja, de szellemi termékei is örökre eltűnjenek szemeink elől? És miért van ez igy? Azért, mert gróf Széchenyi István munkáinak kiadási joga a magyar tudományos akadémiát illeti, azt az intézetet, melyet maga Széchényi István alapított. Nem akarok arra utalni, t. ház, hogy a Széchenyi iránti hála, az emléke iránti kegyelet is kötelezné az akadémiát az ő munkái kiadására. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Nem akarom felemlíteni, hogy az akadémia irányadó, idősb nemzedéke, mely maga is Széchenyi Istvántól tanulta meg annak idején azt, hogy mit kelljen tanulnia, tartoznék az ő munkái közrebocsátásával nekünk, a még tanulni vágyó és tanulásra utalt ifjabb nemzedéknek. Csak egyszerűen fel akarom vetni azt a kérdést, miért van az, hogy ép azok, ' KÉPVH. NAPLÓ. 1887—92. III. KÖTET. a kik maradandó alkotásokkal oly fukarul jelennek meg a könyvpiaczon, a kiknél az alkotó szellem hiányait semmiféle dicséretes igyekezet ugy sem pótolhatja, nemcsak nem iparkodnak előmozdítani, hanem egyenesen megakadályozzák e nemzetünk jövőjének végtelenébe előrelátó nagy államférfiú örökbecsű alkotásainak közrebocsátását? Vájjon, t. ház, nem erőlködés akar-e lenni ez, elhomályosítani a napot, annak áldásosztó melegét és fényét, csak azért, hogy a szentjánosbogárkák pislogása annál észrevehetőbb legyen ? Ez az a kérdés, a melyet hallgatással mellőzni nem tudtam és melyet Trefort t. minister urnak, kinek körültekintő figyelme még a savanyú vizek stoplizására is kiterjed, (Derültség és tetszés) a legmelegebben ajánlok. (Helyeslés.) Trefort Ágoston, vallás- és közoktatásügyi minister: T. ház! Nagyon sajnálom, hogy olyan dolgok, melyeket másutt parlamentaris discussio tárgyává tenni nem szoktak, a minő a Stylus kérdése, itt quasi napirenden vannak. Az akadémia nem abstract fogalom, hanem emberekből áll és tevékenysége az ország összes viszonyaitól van feltételezve. Az akadémia — mondhatnám — olyan, a minő az ország; az akadémia az ország szellemét tükrözi vissza. A jó stylus mindenesetre rendkívül fontos, mert előmozdítja a tudomány iránti érzéket és szeretetet, mint azt a franczia irodalom legjobban bizonyítja; de a jó stylus nem olyan valami, a mit decretálni lehet. Ami nagy Széchenyink érdemeit illeti, azok nagyobb méltánylásra sehol sem találnak, mint az akadémiában. Eveken át foglalkozik az akadémia az ő levelei, naplója kiadásával; beszédei közrebocsátásával pedig épen most foglalkozik. Kérem a t. képviselő urat, méltóztassék megnyugodni és csak inkább moraliter pártolni az akadémiát, mint igy ostromolni; az akadémia működése ugy is sikeres lesz, (Helyeslés jobbfélől.) Elnök: Maga a tétel nem támadtatván meg. azt hiszem, kijelenthetem, hogy az előirányzott 5,000 írt megszavaztatik. Josipovich Géza jegyző (olvassa): A magy. tud. akadémia mathematicai és természettudományi osztálya részére országos érdekű kutatásokra és közleményekre 5,000 frt. Elnök: Megszavaztatik. Josipovich Géza jegyző (olvassa): Elszegényedett hazai irók vagy ezek családjainak segélyezésére 3,500 frt. Elnök: Megszavaztatik. Josipovich Géza jegyző (olvassa) : Tornamesterek kiképzésére 5,000 frt. Elnök: Megszavaztatik. Josipovich Géza jegyző (olvassa): Közegészségtani előadások díjazására a jogakadémiákon 1000 frt. m