Képviselőházi napló, 1887. III. kötet • 1888. február 3–február 11.

Ülésnapok - 1887-62

62. országos ülés február 11-én, szombaton. 1888. 193 indokok bírhatnak valakit, a ki egy komoly testület tanácskozásait vezeti, arra, hogy ezen térre lépjen; de egyet tudok, t. ház és ez az, hogy nem lehetnek azon érdekek, melyekről semmit sem tudok, annyira fontosak, mint a mennyire érdekében áll a t. kormánynak, külö­nösen a belügyminister urnak, ki az administratió élén áll és azért első sorban felelős, hogy ne engedj e hozzáférkőzni a közvélemény azon gyanu­ját, hogy itt a törvény korlátoztatott és egy törvényes alapon tanácskozó testülettől elvonatott az őt törvényesen megillető azon jog, hogy egy kérdés felett szavazzon éB határozatot hozzon. Ha nem tetszik a főispánnak a határozat, melyeta közigazgatási bizottsághoz, fel van jogo­sítva azt, a nélkül, hogy a rendes apellátát meg kellene tartania, hivatalból felterjeszteni a belügy­ministerhez. A ki a tüzet még csak meggyuladni sem engedi, hanem a parazsat rögtön el akarja nyomni, nem tesz jó szolgálatot, mert a tüz ki fog ütni előbb-utóbb, (ügy van! balfelöl.) T. ház! E kérdés Hevesmegyében talán acut kérdés; de a ki mindenekelőtt szivén viseli Ma­gyarország administratiójának megbízhatóságát, azon meggyőződésben szereti magát ringatni, hogy van egy hatalom Magyarországban, a mely ott, a hol — merem ezen kifejezést használni — flagrans törvénysértést lát saját közegeivel szemben is, elégtételt tud szolgáltatni egy nagy közönségnek. Ne engedje tehát a t. belügyminister ur hozzá­férkőzni azon feltevést, hogy többre becsüli saját főispánj'a reputatiójának egy megyében való meg­óvását, mint a közvélemény megnyugtatását. (He­lyeslés a baloldalon.) Részemről, t. ház, e kérdést, mert az már a belügyminister ur egy határozatával superálva lett és mert már a t. házba hozatott, nem tartom és nem tarthatom többé egészen helyi érdekű kérdésnek: nem tartom és nem tarthatom többé Hevesmegye kérdésének; mert ez egy fontos elvi kérdés, amely okvetlenül kell, hogy az ország administrati ójára ilyen vagy amolyan irányban visszahatással legyen, (Helyeslés balfelöl.) Részemről pártolom Horváth Ádám t. képvi­lőtársam határozati javaslatát. (Élénk helyeslés abal­és szélső baloldalon.) Tibád Antal jegyző: Almásy Géza ! Almásy Géza:T. ház! (Halljuk!) Meg­vallom őszintén, nem volt szándékom e kérdéshez hozzászólalni; nem pedig azért, mert egész obieeti­vitással és minden elfogultság nélkül bírálva a sérelmi kérvénynek tartalmát, de egyszersmind azon álláspontot is, a melyet az előttem szólt t. képviselő urak e kérdésben elfoglaltak, nem va­gyok képes — pedig higyjék el a túloldali képviselő urak, hogy egy kis érzékem az alkotmányos jogok iránt nekem is van — e kérdésnek valami nagyobb fontosságot tulajdonítani. (Egy hang a szélső bal­KÉPVH. NAPLÓ. 1887—92. III. KÖTET. oldalon: Nincs érzéke! Derültség.) Miután azonban oly felszólalások történtek a túloldal részéről, a melyek engem azon Őszinte kijelentésre késztet­nek, hogy a képviselő urak vagy nem olvasták el a kérvényi bizottságnál rendelkezésre álló adato­kat, vagy pedig téves informatiók által vezettettek félre; mert különben lehetetlenség, hogy ha a té­nyeknek megfelelő adatok birtokában volnának, ezen kérdést ugy állítanák a t. ház elé, a mint azt tényleg odaállítani méltóztattak: engedje meg a t. ház, hogy ezen állításomat én a lefolyt tények historicus igazságával igazoljam. (Halljuk!) Szük­séges, hogy ebből kifolyólag egész híven és őszin­tén meggyőződésem és legjobb tudomásom szerint adjam elő mindazokat, a mik a közigazgatási bi­zottságban történtek, mert engedjék meg nekem a t. képviselő urak, állítani valamit oly módon, a mint az meggyőződésem szerint nem történt, nem sanálása a dolognak. (Ugy van! jobbfelől.) Derítsük fel a valót; állapítsuk meg, hogy mikép történt a dolog és azután tessék kinek-kinek és a t. háznak is meggyőződése szerint ítélni. (Halljuk!) A mint már az eddigi tanácskozásból is tudni méltóztatnak, panaszok merültek fel a gyöngyösi árvaszék ellen. Ennek következtében a közigazgatási bizottság a vizsgálatot elrendelte. A vizsgálatot egy küldöttség foganatosította, a mely állott egy főszolgabíróból, egy tiszti ügyész­ből és az árvaszéki elnökből, ki mint a bizottság elnöke is működött. Megnyugtatásul azonban meg­jegyzem, hogy az árvaszéki elnök, ki ezen vizs­gálatot foganatosította, három próbás ellenzéki ember, (Felkiáltások a szélső baloldalon: Tizenhárom próbás! Derültség.) Megjegyzem ezenkívül még azt is, hogy ezen árvaszéki elnök, mint árvaügyekben szakférfiú, az egész vármegyének osztatlan bizalmát, tiszte­letét és elismerését birja. A vizsgálat foganato­síttatott; a küldöttség jelentését bemutatta. Követ­kezett a közigazgatási bizottság ülése, melyen ez a kérdés is tárgyalás alá került. A szakreferens megteszi előterjesztését ezen kérdésben. A referáda természetesen a küldöttség véleménye alapján oda irányult, hogy igenis Gyöngyös város árvaszéké­uéí kezelési szabálytalanságok tapasztaltattak, a melyek azonban a vizsgálatot vezető árvaszéki elnöknek útbaigazítása és intézkedése folytán el­intézést nyertek, de semmi néven nevezendő oly visszaélések vagy mulasztások nem történtek, a melyek akár a múltra, akár a jövőre nézve bár­kinek is anyagi sérelmét okoznák és anyagi érde­keit érintenék. Ez volt a küldöttségnek jelentése, melynek alapján a szakreferens a közigazgatási bizottság ülésében referált ; természetesen hozzá­tévén, hogy a vizsgálatnak ezen eredménye foly­tán a küldöttség a polgármester ellen a vizsgálat elrendelését és a további eljárást szükségesnek nem tartotta. Ez lóvén a bizottság ülésében aszak­25

Next

/
Thumbnails
Contents