Képviselőházi napló, 1887. III. kötet • 1888. február 3–február 11.
Ülésnapok - 1887-62
182 62. országos ölés február 11-én, szombaton 1888. is áll más népek gazdagságának, mégis szerény anyagi erejétől telhetőleg aránylag vagyonos intézetet létesített, a miért az akadémia mindig hálával tartozik. A mi már most azon hírhedt gazdagságot illeti, e tekintetben a dolog ugy áll, hogy az akadémia vagyonát mindenekelőtt az akadémiai palota képezi 1.000,000 forint értékben. Ez az akadémia vagyonának legnagyobb része. Ez pedig holt tőke és nem kamatozik. A vagyont képezi továbbá a bérház, a melybe az alaptőkének egy része is be lett építve. Itt fekszik előttem a magyar tudományos akadémia 1880. évi költségvetése. Az állam évenkint 31,500 forintot szavaz meg az akadémia rendelkezésére bizonyos megjelölt czélokra. Ha mindezt számításba veszszük, látni fogjuk, hogy a magyar tudományos akadémia évi összes jövedelme a magáéból, a hírhedt nagy gazdaságból mintegy 100,000 frtra rug. Ebből a többi tisztviselők, a könyvtárnál és másutt alkalmazott szolgák fizetései, a nyugdíjak, a segélyzés, az akadémiai épület fentartása, javítása, a világítás, fűtés, az ügyvédi költségek, irodai, valamint a vegyes kiadások 50,100 frtra rúgnak. Marad tehát az akadémia tulaj donképeni czéljaira, tulaj donképeni hivatására, az összes három osztály számára, ezeknek minden kiadványaira nyelvtudományi és szépirodalomra, történelemre, bölcsészeti és jogtudományra, az államtudományokra, statistikára, természettudomány és mathematikára, a hadi tudományokra egészben kerek számban véve 50 ezer forint. Ez, t. ház, az a nagy gazdagság. Eégi tagja vagyok ezen intézetnek, tudom, hogy kellett küzdeni mindig, hogy küzdünk az idén is a pénzügyi hiányokkal. A költségvetés elfogadása után is levonásokat kellett tenni, mert a megbírált, elfogadott jó munkák kiadására nem tud pénzt előteremteni, kénytelen a 1888-iki budgetbe fölvett könyveket a jó reménység fejében részben az 1889-ik év szám Iájára nyomatni. A tiszteletdíjról az irók gyakran lemondanak, csakhogy a munkájok kinyomassák. Az akadémia már oly rendszabályokhoz is kénytelen nyúlni, hogy a rendes tagok, a kik ezelőtt némi fizetésben részesültek, hogy tudományos buvárlataikat eszközölhessék, a legrégibb ötnek kivételével, egyáltalában ne kapjanak semmit, minthogy nem is igényelnek. A tiszteletdíj az akadémiánál különben is oly csekély, hogy csak fele azon díjaknak, a melyeket az állam által subventionalt folyóiratok kapnak. Mert az akadémia a tiszteletdíjak tekintetében ma is ott áll, a hol volt 40 év előtt. Az irók buvárlati utazásaik és egyéb tanulmányi költségeiket saját zsebökből fedezik és örülnek, ha munkájok megjelenik és ha munkájok érdekében tett költségeiknek csakegyrésze is megtérül a szűkre szabott tiszteletdíjból. Szóval a magyar tudós ma is ott van, hogy hazafiságból, buzgalommal és önfeláldozással, sőt saját vagyonának felhasználásával kell dolgoznia. Az akadémia három osztálya az ismeretek terjesztése végett értekezéseket ad ki. Ezekre nézve is oly korlátok közé van szorítva az akadémia, hogy minden tudósnak oda kell iparkodnia, hogy értekezése 5 ivnél többre ne terjedjen, mert ha ennél több, az előbbi 5 iv tiszteletdíjából a többlet nyomatási költségeit levonják; és igy, minthogy mértékre szabva kell dolgozni, hát az akadémia híres gazdagsága mellett oly viszonyok között van, hogy az elfogadott munkák kiadása évről-évre elhalasztatik, mert nincs rá pénz. Ennek kétféle oka van Az egyik az, hogy a magyar földhitelintézet öVaVo-os papírjait, a melyekbe az akadémia, a Kisfaludy-társaság, a történelmi társulat s egyéb intézetek vagyonukat elhelyezték, jónak látta egyszerűen kisorsoltaknak kijelenteni és azokat 4 1 / 8 százalékos papirosokra convertálni. így tehát az akadémia és a többi intézet lényeges veszteségeket szenvedett, mert egyszerre egy percent jövedelemtől estek el, a mi oly nagyobb összegnél, mint a minő például az akadémia vagyona, igen jelentékeny. A második az, t. ház, hogy — és itt térek át felszóllalásom tulaj donképeni czéljára és arra, a mit közelebbről ismertetni akarok. Jelentékeny állami adók sújtják az akadémiát. Nemde, t. ház, különösen hangzik ez. Pedig tényleg igy van két év óta. Az akadémia igazgató-tanácsa jónak látta ugyanis annak idején nagyobb biztonság és talán jövedelmezőség tekintetéből is alaptőkéjének egy részét bérház építésére fordítani. Az adómentesség 20 év múlva lejárván, az akadémia palotája és bérháza adóval rovatott meg, mint akármely más budapesti ház. Az akadémia ez ellen felírt, mert alaptőkéje törvényileg adómentesnek van decretálva; már most, ha az akadémia jónak látta tőkéjét realitásba befektetai, akkor äz adómentesség előnyét elveszti? — holott a czél, a melyre a jövedelmek fordittattnak, ugyanaz marad akár földtehermentesítési papírban, akár rentében, akár házban van a tőke elhelyezve. Es az adadémia mégis sujtatik azért, mert tőkéjéből házat építtetett! Az akadémia adóinak mennyisége a következő; hiteles adatokból veszem a számokat. (Halljuk!) Az akadémia fizet adót palotája után 4551 frt 77 krt. Budapest fővárosa liberálisabb volt az államnál, mert a községi adó alól a palotát fölmentette, de rárótt házbér-krajczár czímén 835 frt 54 krt, vagyis összesen 5387 frt 31 krt. Továbbá az akadémia bérháza után az állami adó 4552 frt 30 kr., községi adó pedig 875 frt 43 kr, házbérkrajczár676frt 47 kr, összesen 6104 frt 20 kr. Mindkét épületért együttesen fizet tehát az akadémia 11,491 frt 51 kr adót. Végül az épületek fentartására fordít 6000 frtot, tudniillik tatarozás, stbre. Jövedelmeznek pedig az épületek összesen
