Képviselőházi napló, 1887. III. kötet • 1888. február 3–február 11.

Ülésnapok - 1887-60

142 60. országos ülés febrnár 9-én,esütőrt5k6n.l888. tatás terén, melyre vonatkozólag az idő előrehaladottsága miatt csak röviden nyilatkozom. Ezen jelentésben méltóztatott a t. minister ur közzétenni a gymnasiumi és reáliskolai tantervet és az ez által tovább fejlesztett középiskolai rendszert. Ezen rendszer, megvallom, nekem nem kevés aggodalomra adott okot, de nem kevés aggodalmat keltett a középiskolát fentartó hatóságok és testületek kebelében is. Miután azon helyzetbe jutottunk pénzügyileg, hogy mint említettem, alig néhány ezer forintnak megtakarításaért a népnevelés ügyét kellett fejlődésében megállítani, ezen pénzügyi szempontból bírálva a helyzetet, megvallom és őszintén kinyilvánítom, hogy részemről az egységes középiskola hive vagyok. Mert bármennyire akarnók mi a porosz rendszert kifejteni, vagyoni állapotunk, pénzügyi helyzetünk ezt lehetetlenné teszi, annyival inkább, mert felsőbb oktatásügyünk még mindig rendezésre vár. És, t. ház, ha ezen tantervet megnézzük, meglep bennünket azon eredmény, melyet ott találunk. Középiskolai törvényünk a középiskoláknak két nemét alkotta meg: a gymnasiumot és a reáliskolát. És ime, e tanterv alapján a t. minister úr jelentésében már három fajú középiskolával találkozunk: van 1-ször középiskola latin és görög nyelvvel, 2-szor középiskola latin nyelvvel és 3-szor középiskola latin és görög nyelv nélkül. Mikor a minister úr legközelebbi tanulmányútja alkalmával Erancziaországban járt, bizonyára figyelmére méltatta az ottani középiskolai rendszert s hazajőve, annak hatása alatt állott; olyan formával találkozunk az általa követni látszó rendszerben, csak hogy azon rendszer mégis nem a franczia, hanem a porosz rendszernek látszik megfelelni. Ezzel szemben a múlt évi tárgyalás alkalmával és ha jól emlékszem, Helfy Ignácz t. képviselőtársam már itt a házban kifejtette az egységes iskolának nem csak pénzügyi, hanem más előnyeit is. Jeleztem már, hogy részemről pénzügyi szempontból vagyok az egységes iskolának barátja s ha azt látjuk egyes városokban, hogy a középiskolák túltömöttek és annak daczára haboznak a hatóságok és testületek, hogy más középiskolát állítsanak fel, ezen habozásnak egyik oka, mert nem tudhatják, hogy gymnasiumot, reáliskolát, reálgymnasiumot, vagy nem tudom én minő jellegű iskolát állítsanak fel. Ezért én a tanügy érdekében igen kívánatosnak tartom, ha a t. minister úr egészségi állapota miatt — mint mondotta — szólni nem akar, a t. államtitkár úr nyilvánítsa ki itt a ház előtt, hogy a középiskolai oktatás terén, minő tanügyi politikát óhajt a minister úr követni nem csak közel, hanem a távolabbra eső jövőben is — minthogy a jelentésből azzal tisztába jönni nem lehet. Hangoztattatott itt e házban a gymnasiumi növendékeknek túlterheltetése és ime, mit látunk az általam jelzett jelentésben ? azt, hogy a mikor a reáliskolák egynéhányában a t. minister ár bevitte, tantárgy gyá tette a latin nyelvet, bárcsak a jeles és jó osztályzatit növendékek részére, addig más reáliskolai tantárgyakat áthelyezett a gymnasiumokba. Ez a meg volt túlterheltséget nem eloszlatta, hanem fokozta. A mi pedig, t. ház, magát a költségvetést illeti, én ha pénzügyi szempontból tekintem is azt, annak megszavazásához nem járulhatok. Nem járulhatok pedig azért, mert ime még alig van néhány uapja, mikor mindnyájan aggódó figyelemmel vártuk és olvastuk azon nyilatkozatot, melyet a német, birodalmi gyűlésben annak nagy cancellárja tőn. Én nem hiszem, hogy lett volna olvasó, kinek szive meg ne dobbant volna akkor, mikor Bismarck ezen szavait olvasá: „Mi németek féljük az Istent, mástól azonban nem félünk senkitől sem!" Ezen nagy horderejű kijelentést már előzőleg indokolta, mégpedig indokolta,t.ház,következőleg: „másállamok hadseregei a számot tekintve ép ott állanak, a hol mi, de a minőség tekintetében nem utánozhatnak bennünket". „Ez az, a mit nem bírnak utánunk csinálni. Ez onnét van, hogy Németországban a népoktatás oly sajátságos mérvben van elterjedve, minta világ egy országában sem. A műveltségnek az a mérve, mely szükséges, hogy egy tiszt, egy altiszt képes legyen vezényelni a katona igényei szerint, nálunk sokkal szélesebb rétegekben van meg, mint bármely más országban. Több tisztnek és altisztnek való anyagunk van, mint bármely más országnak és tisztikarunk, a melylyel a világ egy országa sem rendekezhetik. Ebben rejlik fölényünk". Mikor t. ház, a kormány és az azt támogató többség a nép fiai közül 100,000 ket állít oda, a közös hadsereg és a honvédség kötelékébe g azoknak felszerelésére milliókat és milliókat szavaz meg és ad ki évente: akkor, én szerintem, ezen általam felolvasott kijelentés a kormány és pártja által követett politikának határozott elitélése. Nem elég azon százezreket katonákul állítani és felszerelni, hanem minősítni is kell azokat. Azon minőséget pedig Bismarcknak általam felolvasott bizonyságtétele szerint a népnevelés és közoktatás adja meg. Mikor tehát a népnevelés fejlődését önök beállítják azért, hogy évenként 25,000 forintnyi összeget megtakarítsanak és ugyanakkor fegyverkezésre milliókat adnak ki, ez oly politika, a melyre egyszerűen csak reá mutatok, de azért nem bírálom, mert az ily politikát bírálni szerintem lehetetlen. — És én ezen politikára csak reá mutatva kijelentem, hogy az ily politika alapján készült költségvetést el nem fogadhatom. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Balogh Géza jegyző: Báró Jeszenszky Sándor! Báró Jeszenszky Sándor: T. ház! Köte-