Képviselőházi napló, 1887. III. kötet • 1888. február 3–február 11.
Ülésnapok - 1887-60
60. orsságos ülés február ! sát jobb időkre kellene elhalasztani, vagy legalább j is úgy kellene osztani be az állami jószágok eladását, hogy minden évben csakis azon birtokrészek tűzetnének ki eladásra, a melyeknek haszonbérlete lejár. Ezáltal nemcsak méltányosság gyakoroltatnék az azt kétségkívül megérdemlett bérlőközönséggel szemben, nemcsak az állami és a magánbirtok értékének csökkenése akadályoztatnék meg, de meg vagyok győződve, hogy a birtokokért is nagyobb összegeket lehetne elérni, különösen akkor, ha időközben az azt terhelő adósságok tisztáztatnának és a birtokok kisebb részletekre felosztva bocsáttatnának eladásra. (Helyeslés a szélső baloldalon.) De, t. ház, ha nem helyeselhetem az állam jászágok eladását, még kevésbé helyeselhetem az állam birtokában levő regálék eladását akkor, midőn a kormány komolyan foglalkozik a regale megváltásának tervével s a midőn a t. ministerelnök ur épen tegnap nyilatkoztatta ki, hogy a folyó év őszén, a jövő ülésszak elején a regale megváltásáról szóló törvényjavaslatot le fogja tenni a ház asztalára. Mindezeknél fogva, t. ház, minthogy a jelen körülmények közt az állami javaknak elidegenítését, még pedig fokozottabb mérvű és tömeges elidegenítését az államra nézve ugy pénzügyi, mint közgazdasági szempontból károsnak tartom : szavazatommal az újabban javaslatba hozott eladásokhoz nem járulhatok és a tételt nem szavazom meg, (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Kaiser János: T. ház! A pénzügyministerhim költségvetéséhez mellékelt és az eladandó állami javakról szóló részletes kimutatásban a 654. sorszám alatt mint eladásra szánt tárgy fel van véve a radnótfáji vámkid is, 48,400 frt becsértékben. Nagyon jól tudom, hogy nem az országgyűlés feladata, az államvagyonnak azon egyes részeit megjelölni, melyek eladásra kerülendnek, hogy az ez iránt nyert általános meghatalmazás alapján ellenkezőleg a végrehajtó hatalom hatáskörébe tartozik. Ha daczára ennek, mégis bátor vagyok ezen tételre vonatkozólag egynehány szót mondani, teszem azt azért, mivel e tárgyra nézve sajátságos körülmények forognak fenn, melyek felfogásom szerint bizonyos irányban elvi jelentőséggel is birnak. Én ugyan nem tudom, t. ház, vájjon hasonló viszonyok más hidaknál is előfordulnak-e — mely esetben felszólalásomat annál jogosultabbnak és indokoltabbnak tekinteném; a szóban levő radnótfáji vámhid viszonyait azonban ismerem; nekem, mint szászrégeni lakosnak volt alkalmam azt alaposan megismerni, mivel a hid ezen város tőszomszédságában fekszik, a Maros folyón azon állami úton, mely M.-Vásárhelyről Szászrégenbe vezet. A hid a görgényi uradalomhoz tartozik és mint ezen államjószágnak egy része természetesen a pénzügyministerium 9-én, csütörtökön. 1888. 127 | igazgatása alatt áll; az út maga pedig, melynek alkatrészét mint műtárgy képezi, a közmunka- és közlekedési ministerium gondozása és felügyelete alatt áll, Már ezen viszony is oly anomoliát képez, mely nézetem szerint az ész és czélszertí közigazgatás szempontjából megszüntetendő volna. Ezen anomolia pedig fokozódni fog, ha a hid, mint az tervezve van, eladatik és egy magánszemély tulajdonába átmegy. Képzeljük csak az államkormány közvetlen felügyelete alatt álló állami útnak egy alkatrésze, mely egy magánszemély birtokában van, nem kell attól tartani, nem valószinű-e, hogy az utat kezelő hatóság, a királyi építészeti hivatal és a hid tulajdonosa közt minden alkalommal nézeteltérések és összeütközések fognak keletkezni. T. képviselőház! A szóban levő híd oly vagyontárgy,, mely bevételi forrást képez, hiszen különben nem is volna eladás tárgya, személyek, marhák és járművek után, melyek a hidat használják, vám szedetik. Én azt is helytelenségnek és a czélszertí közigazgatás igényeinek meg nem felelőnek tartom, hogy állami úton, mely a honpolgárok adópénzeiből tartatik fenn, vám szedessék; annak nem kellene helyének lenni, már akkor sem, mikor az a czélja, hogy némi fedezést nyujtand az utfentartási költségekre nézve, de legkevésbé akkor, mikor tekintet nélkül ezen költségekre, tulajdonképi vagyonbevételi képez. T. képviselőház! Még egyet kell felhoznom ezen hidra vonatkozólag és ez felfogásom szerint a legfontosabb. A hidvám a 48 előtti időkből származván, ezen idő feudális jeleit is magában hordja; tudniillik csak azok kötelesek személyeik, marháik és járműveik után vámot fizetni, kik nemnemesek; a nemes emberek ezen kötelezettség alól teljesen mentve vannak. Ez ugyan megfelelt a, 48 előtti jogi nézeteknek és jogi viszonyoknak, de abban már mégis csak szabad kételkedni, hogy megfelel-e a makiknak, a modern állam természetének, követelményeinek. A vámfizetési kötelezettségre vonatkozó ezen különbség nemesek és nem nemesek közt tagadhatatlan oly jogi AŐsszásság, melyet már régente kelletett volna megszüntetni; sajnálatos ugyan, hogj ez még mai napig nem történt, de talán remélhető, hogy a t. kormány ezt majd meg fogja tenni. T. ház! A költségvetési általános vita alatt annyi szép szót hallottunk a szabadelvtíségről, annyi vitatkozás folyt a fölött, hogy mi annak lényege és kibírja azt. Mindegyik párt azt a maga számára követelte, vindicálta és a többiektől megtagadta, íme, itten kínálkozik a t. kormánynak, mely magát úgyszólván hivatalosan szabadelvűnek nevezi, egy alkalom — ámbár csekély és szerény mértékben — hol szabadelvűségét tettel bebizonyíthatja, mert remélem osztozni fog azon felfogásomban, hogy oly intézmény, mint a nemnemes embernek vámfizetési kötelezettsége a nemes ember
