Képviselőházi napló, 1887. III. kötet • 1888. február 3–február 11.

Ülésnapok - 1887-59

59. országos ülés február 8-án, szerdán. 1888. jjg delme, tehát értéke is, hogy lenne megszüntetve [ egy csapással a fennálló helyzet által teremtett azon nyomorult állapot, miszerint a törvény kívá­nalmainak még a 10 hold engedélyivel biró egyén sem felelhetvén meg, több ezer család kezéből ki­ragadtatik a mindennapi megélhetés tisztességes eszköze. Nem akarom felemlíteni, hogy mily erköl­csi előnyök háramlanának a t. kormányra, ha gyö­keres intézkedéssel czáfolná meg azon évek óta és széles körben hangoztatott vádat, hogy a magyar kormány intézkedései czélzatosan és öntudatosan oda vannak irányozva, hogy a szegény nép a nagy­birtokosoknak s különösen nagybérlőknek zsák­mányul dobassék, a független és szabadságszerető középosztály pedig tervszerűleg elszegényíttessék s ekként elnémítható legyen. Hanem igenis egy gyakorlati példában kívánom felüntetni azt a hasznot, mely a szabad dohánykereskedés esetén a dohányzó zsebében maradna. (Halljuk! Halljuk!) Felteszem, egy rendes pipázónak havonként legalább 1 kilogramm, éven­ként 12 kilogramm dohányra van szüksége : 12 fo­rint, adó 2 forint, 12 kilogramm dohány 3 frt 60 kr. marad 6 frt 40 kr. hacsak két millióra teszem is a remdes pipások számát, kitűnik, hogy indítványunk elfogadása esetén 12.800,000 forint maradna a dohányzó közönségnek kezében, másnemű és sok­oldalú szükségletei fedezésére. A javaslat pénzügyi eredményének feltüntetése végett csak annak bizonyítására kell szorítkoznom, hogy a dohánytermelés és kereskedelem szabaddá tételé esetén, az indítvány által javasolt jövedelmi ágak teljesen pótolnák-e azon veszteséget, mely az államkincstárt a pipadohány monoplium meg­szünterése által érné ? E tekintetben a tárgyalás alatt levő költség­vetés adatait s az 1885 évi dohányfogyasztásról készített hivatalos statistikai munkálatot véve ala­pul, constatálom, hogy szivar, azivarka, burnót és pipadohány belföldi eladása czímén elő van irá­nyozva 30.890,000 forint. Ebből, mint a t. pénz­ügyi államtitkár úr is, a múlt tárgyaláskor felté­telezte a szivar és szivarka eladásra 22.000,000, a burnót eladásra pedig, az 1885. évi fogyasztás aránya szerint 200,000 forint esik; a pipadohányra háruló bruttó bevétel tehát, melynek fedezetet most keresnem kell, teszen 8.690,000 forintot s e hiány fedezéséül kijelölöm a következőket: 1-ször termelési illeték 1.000,000 forint, 2-szor dohányzási adó 6.200,000 forint, 3-szor a pipadohánynak megta­karított beváltási ára, az 1885. évi fogyasztás aránya szerint s 16 forint átlagos ár mellett 1.792,000 forint, 4-szer megtakarítás a pipadohány beváltási költségeinél, gyártásánál s fuvarozásánál 500,000 forint. Összesen 9.492,000 forint. Ezt az összeget egybehasonlítva a fentebb megállapított szükség­lettel, javaslatunk előnyére 802,000 forint felesleg mutatkozik. (Halljuk! Halljuk!) S ha ehhez hozzá vesszük még a pénzügyőr­ség költségeiből megtakarítható legalább egy mil­liót s a külföldi kereskedelem kizárólag állampénz­tárunkba befolyni tervezett jövedelmét; ha feltéte­lezzük, hogy kormányunk dohánytermesztői ényiink­nek a külföldön biztos és tisztességes piaczot teremt; ha igyekezni fog a külföldre nem csak nyers anyagot, hanem kész gyártmányokat adni el, ha gondoskodik arról, hogy hazánk kiválóan jó minőségű némely dohányfajai czélszerííen s kellő gonddal és szakértelemmel gyártassanak fel; ha elérni törekszik azt, hogy a gyártmányok csak érett, élvezhető állapotban s különösen az egyfaju gyártmányok mindig ugyanazon minőségben jus­sanak a közönség fogyasztása alá; ha czélszerű intézkedésekkel oda hat, hogy az austriai gyárt­mányoknál ne legyenek rosszabbak a honiak s hazánknak austriai gyártmányokkal való elárasz­tását meggátolja; ha a szivarkapapir árulást is monopóliummá teszi, vagy annak magángyártását és árulását méltánvosan megadóztatja: akkor a legnagj^ohb határozott«ággal állíthatom, hogy ter­melés és kereskedelem szabaddá tétele esetén do­hányjövedékünk tiszta haszna még több millió forinttal fogja meghaladni a jelenlegi helyzetben elérhető tiszta jövedelem maximumát, (ügy van! a szélső balfelöl.) T. képviselőház! Jeleztem beszédem folya­mán, hogy én javaslatunk elfogadását a társadalmi élet egészségesebbé tétele végett is kívánatosnak tartom. S midőn ez állítás hizonyísához fogok, mél­tóztassék megengedni, hogy oly dolgoknak, melyek a házban már különben is megvitatva lettek — fej­tegetésébe nem bocsátkozom. Nem akarom ugyanis részletezni, mily káros következményei lehetnek és lesznek annak, ha a földmíves osztály nagy részére nézve a tisztességes megélhetés feltételei jelentékenyen sulyosbíttatnak és ekként közöttük a proletarismus mesterségesen növeltetik: ha az ország csaknem mindenhatósági közege ellenőrzésre utaltatván, a kémkedési rend­szer nemcsak törvényesíttetik, hanem a társadalmi élet minden viszonyaiba is bevitetik — ha, és pe­dig különösen a dohány termesztéssel foglalkozó közönség a csempészkedő törvényt sértő foglalko­zására reá kényszeríttetik s ekként kebléből a törvénytisztelet mindenekfelett szükséges érzéke kiirtatik: csak azon meggyőződésnek akarok ki­fejezést adni, miszerint a társadalom egészséges alakulásának és fejlődésének egyik fofeltétele, hogy az egyéni akarat szabad érvényesítése felesleges és szükségtelen kormányintézkedések által ne gá­toltassék, hogy tehát nem maradhatnak el meggyő­ződésem szerint jótékony következményei annak, ha a magánjogi tulajdont képező vagyonok hasz­nálati és értékesítési módja szabaddá, csakis az egyéni akarattól függővé tétetik. A Helfy t. képviselőtársain által beterjesztett 15*

Next

/
Thumbnails
Contents