Képviselőházi napló, 1887. III. kötet • 1888. február 3–február 11.

Ülésnapok - 1887-55

4 55, wsiságos ülés február 3-án, pénteken. 1888. ból fontos teendők várnak ránk; de ezen ügy mégis inkább partiaiis jelentőségű, horderőre nézve tehát egyáltalában nem mérkőzhetik az utolsó kérdéssel. De nemcsak ezért tulajdonítok a kistermelők hitelszervezetének minden más kérdést túlhaladó fontosságot, hanem főleg azon különbség miatt, mely a dologi és személyi hitel lényege közt mutatkozik. A reál-hitel nem gondol az emberrel, csak a tárgygyal; a személyi hitel pedig az egyéniséget tartja szem előtt és ennek különösen erkölcsi tulajdonait és gazdálkodását. Már pedig tekintettel azon nehéz helyzetre, melyben az uj világnak alig egy tizeddel ezelőtt történt gazdasági felfedezése következtében vagyunk, az én meggyőződésem az, hogy mi csak akkor fogjuk jövőre magunkat fentarthatni, ha népességünknek épen erkölcsi és gazdasági szinvonala lehetőleg és folyton emelkedik. (Élénk helyeslés a bal- szélső baloldalon.) Ennélfogva teljes mértékben megérdemli figyelmünket azon szervezet, mely arra van hivatva, hogy úgyszólván erkölcsi és gondossági nevelőintézete legyen az ország legfontosabb osztályának, a kistermelőknek. (Helyeslés balfelöl.) Azért nagyon helyesen tették azon férfiak, a kik igy lévén meggyőződve, évekkel ezelőtt mozgalmat indítottak, hogy az ezen ország viszonyainak leginkább megfelelő hitelszervezet létesíthető legyen. Ha jól emlékezem, ezelőtt 5 évvel történt, hogy a gazdakörben indítvány tétetett ezen kérdés alapos tanulmányozása iránt; azután ugyanott szaktanácskozások tartattak; később átvitetett a kérdés a szövetségben levő gazdasági egyesületek végrehajtó bizottságához s innen került, midőn már meglehetősen tisztába hozatott, az 1885-iki budapesti nemzetközi congressus areopagja elé. Mindezen retortákon átmenve, végre odajutott a kérdés, hogy azt gyakorlatilag kellett érvényesíteni és ekkor gróf Károlyi Sándor igen t. képviselőtársam indítványa folytán Pest megye vette kezébe a kezdeményezést és — mint ő múltkori beszédében említette — e kezdeményezésnek már most sikere is van. Ily stádiumában került ezen ügy a törvényhozás elé. Azon férfiú, a ki különösen a gyakorlati téren mint kezdeményező lépett fel e részben, az ügy iránti kötelességének tartotta itt e házban felszólítani és kérni a kormányt, hogy e mozgalmat erkölcsi támogatásában részesítse. A válasz, a melyben a felszólítás részesült, meggyőződésem szerint, egyáltalában nem kielégítő. Az igen t. államtitkár urnak tudományosságát, széleskörű közgazdasági tapasztalatait, közgazdaságunkkörül szerzett bokros érdemeit nálam szivesebben senki sem ismeri el. Xem is vitatkozás kedveért hozom fel ismét ezen kérdést, hanem, mert annak fontosságától át vagyok hatva és mert megvagyok arról győződve, hogy azt igy elintézni ebben a házban nem szabad. (Helyeslés a baloldalon.) Es pedig annál kevésbé, mert ha én jól tudom, a t. kormány akkor, midőn a kérdés a congressusi tárgyalásokon már túl volt, egy küldöttséggel szemben, mely hozzá azon kérelemmel fordult, hogy a hitelügy szervezetét a kormány erkölcsi támogatásban részesítse, oda nyilatkozott, hogy az erre hajlandó lesz. Tehát most tulajdonkép egy adott ígéret beváltásáról van szó. Már most, ha azt a kérelmet, melyet gróf Károlyi Sándor igen t. képviselőtársam előterjesztett, az arra adott válaszszal összehasonlítjuk : I akkor azon meggyőződésre kell jutnunk, hogy a kérelem egyszerűen elutasittatott. Mert mit mondott gróf Károlyi Sándor képviselő úr múltkor tartott beszédében? (Halljuk!) Az ő első kívánsága az volt, hogy miután a pestmegy ei hitelszövetkezet igazgatósága a múlt hetekben intézett egy körlevelet az ország törvényhatóságaihoz, melyben felkéri őket, hogy a pestmegyei mintára igyekezzenek a maguk területén hasonló hitelszövetkezet létesítését kezdeményezni, ezen körlevelet a kormány a maga részéről a törvényhatóságoknál erkölcsileg támogassa. (Helyeslés a bál- és szélső baloldalon.) Második kérése abban állott, hogy a jegybanknál tegyen a kormány lépéseket, hogy a hitelszövetkezetek váltóinak leszámítolásánál nagyobb előzékenységet tanúsítson. Harmadik kérése pedig oda irányult, hogy a köztudomású visszaélések, a melyek különösen a fővárosi hitelszövetkezetek körében észlelhetők, a hitelszövetkezetek eszméjét is népszerűsítvén az országban, ezen visszaélések megakadályozása végett intézkedések tétessenek. Az államtitkár úr válasza az első kérdésre annak félreértését tartalmazta; a második pontra vonatkozó válasza nézetem szerint helyes, t. i., hogy első sorban emberekre és nem pénzre van szükség, mert én tökéletesen egyetértek, hogy ha helyes emberek vannak a szövetkezetek élén, pénz is lesz. Ezt a kérdést tehát én tárgyalni nem is fogom. A harmadik kérdésre a t. államtitkár úr nem is válaszolt. Arra a felszólításra, hogy a kormány a törvényhatóságokhoz leiratot intézzen, a t. államtitkár ur, hosszabb elméleti fejtegetések után, a következőkben nyilatkozott: A magántevékenységből kell tehát kiindulni és ha az ily szövetkezet kisebb szövetkezetet fog felállítani, akkor aztán az állam erkölcsi támogatására talán nem is lesz szükség. Mert a mely pillanatban mindezen intézetek a személyes hitel alapján szövetkeznek, akkor minden hitelintézet nem személyes, hanem dologi hitelen alapuló hitelt fog azon szövetkezetnek nyújtani. Azért azt hiszem, hogy az egész hitelszervezeti ügy minden esetben csak ilyen