Képviselőházi napló, 1887. II. kötet • 1887. deczember 21–1888. február 1.

Ülésnapok - 1887-40

40. országos ülés fanuár 16-án hétfőn. 1888. 53 közügyek élén, Magyarországon (Élénk helyeslés a jobboldalon) és ítélhetni fognak azok, a kik el fogják olvasni, hogy hányan azok közül, kik ma maguknak szeretnék velem és velünk szemben a szabadelvííség nevét, voltak azok, kik engem megtámadtak, mikor? mikor épen a vallásfelekezetek közti gyűlölség elhintése és az osztályok közti különbség téves tétele ellen sikra szálltam, (ügy van! TJgy van ! jobbfélöl.) Lehet vádolni, t. képviselő urak, de tényeket eltagadni nem lehet. Én tehát az önök és Helfy képviselő ur szavai és vádjaival szemben tényekre hivatkozom, ez pedig erősebb minden szónál, (ügy van! TJgy van! jobbfelöl.) És a képviselő ur azt mondja : Ez előtt nem tudom hány évvel, kérdezték-e azt valakitől, hogy szabad kőmives-e? Nem kérdezte sem ő, sem én. Én ma sem kérdezem : remélem, ő sem. De hogv vannak olyanok, akik kérdik, azt nem tagadhatom. De hiszen minden embernek lelkét, meggyőződését, elfogultságát én csak nem kormányozhatom!? (Élénk helyeslés jobb/elől.) Én legfölebb annyit tehetek, hogy a mennyire erőmtől telik és a mennyire benne támogatást lelek, ne ensredjem, hogy az oly elfogult irányzatok az ország törvényhozásában és kormányzatában terjedjenek. (Élénk helyeslés jobbfélöl.)Ezen túl erőm és hatalmam nem mehet. Megtámad továbbá a képviselő ur a polgári házasság miatt. (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Igaz, nem a feltétlen polgári házasság iránti törvény, de — a mint a képviselő ur maga is monda — mégis t<^v polgári házasság iránti törvény volt benyújtva és tárgyalva is a törvényhozás termeiben. És vájjon, midőn a törvényhozás másik háza azon javaslatot visszavetette, talán innen támadtak az éljenek ? Én ugy tudom, hogy nem innen, hanem épen a szemben ülők részéről; ki tehát az oka, hogy keresztül nem ment? (Élénk tetszés jobbfelöl. Mozgás a báloldalon.) A t. képviselő ur szóba hozta még a római nagykövetet is. Pedig ő maga említette, mikor ezt szóba hozta, hogy gróf Andrássy ült itt e helyen; mikor pedig a delegatióban szóba jött, én nehezen voltam a kormány tagja, legalább nem tudom. De egyet tudok és ez az, hogy arra az ő kívánságára csakugyan nem tudnék oly nagy súlyt fektetni, hogy azért oly valamit initiáljak vagy annak szószólója legyek, a mi ezen ország lakossága egy nagy részének lelkében rosszul esik. (Élénk helyeslés jobbfélöl!) Ez már csakugyan nem követelménye a szabadelvűségnek; mert a szabadelvűség követelménye inkább az, hogy mindenkinek respectáljuk érzelmeit mindaddig, mig azok mások jogait nem sértik. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) A t. képviselő ur a szabadelvííséget némileg össze is zavarva a democratiával — mert a kettő nem egészen egy — azt mondta, hogy a democratia elve az önkormányzat, itt pedig centrálisaimra törekszünk. Igaz, az amerikai democratia önkormányzatra alapíttatott és azon áll ma is; de hát vájjon Európában hol volt legelőbb és legszé lesebb alapon democratia? Francziaországban! Hol volt a legvastagabb centralisatio? Francziaországban. S Angliában, az önkormányzat hazájában, mióta történnek a centralisatióra való és már sokban érvényesült törekvések? Azóta, hogy democraticusabb alapra fektettetett a kormányzat. Tehát a demokratiának az önkormányzat nem tulajdona, sőt Európában működése mindenütt ellenkező irányban haladt az önkormányzattal. Még egyet, t. ház (Halljuk! Halljuk !) és ezt is igazán csak az igazság érdekében hozom fel. A t. képviselő ur, hogy egyebek között ezzel vádolhasson, azt mondotta, hogy új rendjel alapittatott. Engedelmet kérek, új rendjel nem alapíttatott. O Felsége egy kitüntetést, elismerést — és ez határozottan meg van a kéziratban is mondva, hogy nem rendjelről van szó — alapított, a mi eddig ezen monarchiának sem egyik, sem másik részében nem volt, a mely által elismerését, a művészek és irók irányában legczélszerűbhen kitüntethesse, mint az más civilizált államokban is van. És én. t. ház, egyetértek a t. képviselő úrral abban, hogy ha valaki és itt nemcsak írókról és művészekről beszélek, csak azért tesz valamit, hogy ily elismerést kapjon, az bizonyos fokú emberi gyengeségnek a jele; de viszont ha azokat, a kik irói és művészi pályájukon a nemzet elismerését már kivívták, maga a nemzetnek koronás fejedelme is kitünteti: ebben nem hibát látok, hanem látom a nemzeti és fejedelmi akarat együttes kifejezését. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Csak még egyet, t. ház és ezzel befejezem beszédemet. (Halljuk!) A t. képviselő ur azt mondotta, hogy miért nem akarom a választási törvényt tágítani, hiszen együtt küzdöttünk az ellen és emlékeztetett arra, hogy ez volt az a törvény, a melyet agyonbeszéltünk. Téved a t. képviselő ur. Nem ez volt az a törvény. Az 1872-ben lett \ beadva és a már meglevő választási jognak, ha nem is igen sok, de több pontban megszorítását czélozta. Ez lett kibeszélve és ezt többet nem láttuk. Ez a mostani törvény 1874 ben lett beadva, egyes rendelkezéseit — igen jól emlékezem — akkor sem helyeseltük, de azon nagy ellenszenv és támadás, melyre ő emlékeztet, nem ez ellen, hanem a másik törvényjavaslat ellen nyilvánult. (Ugy van! jobbfelöl.) Ezt az igazság érdekében. (Helyeslés jobbfelöl.) Azt hogy az 1848-iki, mint igen helyesen monda, democraticus szellemű időkben megállapított censust democraticus szempontból szükséges volna megváltoztatni, én most nem vitatom, hanem azon meggyőződésemet fejezem ki ma is, hogy Magyarországon, ha nem is egyéb, de hazafiúi szempontból nagy könnyelműség volna