Képviselőházi napló, 1887. II. kötet • 1887. deczember 21–1888. február 1.

Ülésnapok - 1887-54

54. orszáffo* ölés február 1-en, szerdán. 1888. 361 mindnyájan e házban tökéletesen egyetér­tünk. És azért azt hiszem, hogy csak magyar hazám iránti kötelességet teljesítek, ha daczára a mai bizonytalan és feszült nemzetközi viszonyok­nak: felhasználom a jelen alkalmat arra, hogy :vz illető nagyfontosságú kérdés megoldására nézve azon tapintattal és óvatossággal nyilatkozzam, melyeket épen a mai külső helyzet ez idő szerint egyáltalában a nyilvánosság minden emberétől megkíván. Egyébiránt e nyilatkozatommal kötelességet teljesítek nemcsak magyar hazám, hanem önma­g-am iránt is és azon okból bátorkodom — mindenek­előtt kijelentvén, hogy a fenforgó törvényjavas­latot elfogadom — a t. házat alásan kérni, méltóz­tassék kegyesen megengedni, hogy mielőtt a dolog érdemébe bocsátkoznám, csekély személyemet ille­tőleg egy pár szót mondjak. (Halljuk! Halljuk!) T. ház! A ki engem ismer, tudja, hogy a nemzet iránt a legmelegebb rokonszenvvel visel­tetem, a mi reám, mint erdélyi szászra nézve, teljességgel nem akadály, sőt ellenkezőleg nyoma­tékos indokkal több arra nézve, hogy nemcsak jó magyar hazafi, a mindennapi értelemben, hanem legbensőbb meggyőződésből még különösen a magyar állameszme egész határozott bive és védője legyek. (Helyeslés.) E meggyőződésemnek többek közt három évvel ezelőtt nyiltan kifejezést adtam és — elejétől megszokván, szavaimat tettek által megerősíteni — ugyanazon alkalommal alapító tagul léptem be azon magyar közművelődési egy­letbe, melynek legfőbb czélja épen a magyar állam­eszme hazánk erdélyi részében való terjesztése és mely valójában semmi aggressivtendentiákatnem követ az ottani nem magyar ajkú honpolgárok nem­zetisége ellen ; sőt tisztán társadalmi természeténél és szervezésénél fogva, ezt egyáltalában nem is te­heti. Ami pedig a német nemzet iránti rokonszenve­met illeti, az szintén igen tudatos meggyőződésben gyökerezik, mely abban áll, hogy egyfelől észszerű európai jogrend s kivált az európai népcsalád leg­főbb, legnemesebb érdekeinek szempontjából világ­részünk nagy nemzetei közt a német nemzet leges­leginkább hivatva van a főhatalmi állásra Európá­ban ; másfelől pedig, hogy a lehető legszorosabbszö­vetség Austria-Magyarország és Németország közt a két birodalom kölcsönös érdekében fekszik. (He­Zwesíe's.) Onnan ered, hogy azon kétállamférfileghatá­rozottabb tisztelőihez tartozom, a kik közülaz egyik egységes hatalmas Németországot alkotott és a né­metnemzetet Európa élére állította, mig a másik az elsővel együtt az 1879-ik év szeptember havának örök emlékezetre méltó napjaiban a monarchiánk és Németország közti azon szövetség alapját vetette, mely azóta külügyi politikánk sarkpontját képezi. Említett meggyőződésem mellett politikai működésem kezdete óta — s ennek már több mint 20 éve, minden melegséggel és lelkesedéssel küzdöttem és csekély erőmhez képest propagandát KÉPVH NAPLÓ. 1887—92. II. KÖTET. csinálni igyekeztem e hazában — sőte meggyőző­désemnek — jelszavamhoz: „Németek és magya­rok csatlakozzatok egymáshoz!" hivenragaszkod­ván, a német-franczia háború kitörése idejében személyes áldozatot is hoztam, melyre nézve a t. ház 1882, február 7-én tartott ülésében az akkori szélsőbaj egyik jeles tagja által arra egyenest provocálva, bővebben nyilatkozni volt szerencsém. Miután most már a fenforgó törvényjavaslat sub­stratuma az Austria-Magyarország és Németország közti gazdasági viszony : e viszony végleges rende­zése pedig természetszerűleg lényeges kiegészítő részét képezi a két birodalom azon szövetségének, melynek eszméjének annyi éven át legjobb akara­tomat és tudásomat szenteltem és miután még azon­felől különösen ama gazdasági kérdésre nézve is már az 1879. végén Bécsbe összehívott delegatió­ban és azóta még többször azon irányra figyelmez­tetni bátorkodtam, melynek jókori követése által e kérdés régen megtalálta volna természetes és mind­két részt kielégítő megoldását, talán némi jogosult­sággal merhetem a jelen német vámpolitikával szemben mai nyilatkozatomat kiválólag a német birodalmi kormány czíméhez intézni. Lehet és e tekintetben nem is ringatom magamat illusiókban, lehet — mondom—hogy e nyilatkozatomnak semmi hatása nem lesz a német birodalmi kormány illető elhatározásaira ; de ennek absolute nem szabad, engem visszariasztani, hogy részemről megtegyem azt, a mit lelkiismeretem és meggyőződésem nekem parancsolnak : telj esítem kötelességemet, a többit a jó Istenre bízom! T. ház! Mint már eddig különböző alkalom­mal, ugy ma is és mindig és mindig minden határo­zottsággal hangsúlyoznom kellett azt, hogy, amint Austria-Magyarország és a német birodalom poli­tikai érdekei összhangzásba vannak, ép ugy a két birodalom közgazdasági érdekeit is összhangzásba kell hozni, hogy az osztrák-magyar-német szövet­ség később jövőre nézve is megfeleljen magasztos feladatának. Igaz, Olaszország, mely egyébiránt már évek óta baráti viszonyban állott a két középeurópai szövetségeshez, múlt őszszel most már tüntetéssel teljesen és egészen csatlakozott az osztrák-magyar­német szövetséghez és ez az akkori körülmények alatt mindenesetre a legnagyobb diadalok egyike volt, melyet herczeg Bismarck összehasonlíthatlan államművészete valaha aratott. E diadal eredménye, tudniilli'k'a középeurópai hármasszövetség bevég­zett tény és az is marad; mindegy akár annak keletkezési oka elesni, illetve a régi barátság Német- és Oroszország közt újra fog éledni, akár nem. Azon arany hűség és igazságszeretet, melyek által herczeg Bismarck, a németek ezen legnéme­tebbje, ellentétben a régi diplomatikai iskolával, elejétől fogva magát kitüntette és melyek egyálta­lában a német nemzet jellemében rejlenek, kezes­kednek azért, hogy herczeg Bismarck minden ki­ig

Next

/
Thumbnails
Contents