Képviselőházi napló, 1887. II. kötet • 1887. deczember 21–1888. február 1.

Ülésnapok - 1887-53

53. orszAgos ülés január 31-éu, kedden. 1888. 353 Ezek tagjai egymásért jót állnak ugyan, de tulajdonkép nem is tudják, hogy a pénzt a takarékpénztártól mily egyéni alapon kapják. A hitelszövetkezeteknek azonban tulaj donképen nemcsak az a feladatuk, hogy kis embereknek hitelt szerezzenek, hanem hogy azokat összehozva és szervezve, értelmileg is vezessék s úgyszólván szellemi fejlődésüket előmozdítsák, a mit önsegély utján lehet leginkább elérni, nem pedig oly alárendelt hitelszövetkezetek utján, mint a milyeneket említettem s a melyeknél tökepénz befizetés nincs, hanem csak egyszerű hitelnyújtás. De észlelhető ezenkívül oly eljárás is, mely épen káros; vannak oly hitelszövetkezetek egyes városokban, a melyeknek ágenseik vannak, a kik a vidékre szaladnak s a tizedik és húszadik faluban, a harmadik vármegyében szereznek tagokat. Rábeszélik őket és azok aláírnak, belépnek és résztvesznek egy hitelszövetkezetben, mely őket nem ismeri s a melyet ők sem ismernek. Az ügynök eszközölteti velük az első befizetést és aztán ha valamelyik hitelt kér, a központból azt válaszolják: nem ismerik, tehát nem kap hitelt s igy mindaz, a mit befizetett, kárba vész. Vagy megfordítva történik a dolog: a központ ád hitelt, de olyannak, a ki meg nem érdemli. A központ ugyanis nem ismeri az illetőt, a ki onnan messze lakik. S igy aztán a központ károsodik. A szövetkezés! személyes hitel kérdésénél az alapelv tehát ez: a faluban magában létezzék a szövetkezet, hogy ott csak egymást kölcsönösen ellenőrző emberek legyenek egy szövetkezetben együtt. (Élénk helyeslés balfelöl.) Kérem a t. kormányt ezeknek figyelembe vételére. A hitelszövetkezet eszméjének terjedését szíveskedjék előmozdítani, nevezetesen a megyéket a kormány ez irányban utasítsa, hogy létesítsenek először megyei központi szövetkezeteket. Általában iparkodjunk társadalmi téren mindnyájan, egyenként és összesen ez irányban közreműködni. (Elénk helyeslés balfelöl.) Matlekovits Sándor, foldmivelésipar és kereskedelemügyi államtitkár: Engedje meg a t. ház. hogy miután a földmívelés-, ipar- és kereskedelmi tárczához több oldalról különféle észrevételek tétetettek és néhány igen fontos kérdés pendittetett meg, a minsterium nevében néhány észrevételt tehessek. (Halljuk !) Mindazon részletekre, a melyekre az egyes felszólalók kiterjeszkedtek és a melyek talán inkább a részletes tárgyalásnál lettek volna felhozandók, nem reflectálhatok most; egynémelyikre azonban kénytelen vagyok válaszolni, nehogy talán hallgatásom úgy magyaráztassék, mintha helyeseknek találtam volna felszólalásaikat. (Halljukl) Ami mindenekelőtt Szalay t. képviselő urnak azon nézetét illeti, hogy a ministeriumban nincsen KÉPVH. NAPLÓ. 1887—-92. II. KÖTET. nek szakszerűen képzett közegek, erre talán nem szükséges reflectálnom. Mert utóvégre a szakszerűség felfogás dolga; az ő nézete szerint talán nem vagyunk szakértők, mások felfogása szerint talán igen. Én ezen ellenvetéseiből és kifogásaiból csak egy párt akarok felemlíteni, a melyekből mindjárt méltóztatnak meggyőződni, hogy azon szakkérdésekben, melyekben ő tartja magát szakértőnek, talán nem egészen szakszerűen fogta fel a dolgot. Igy a mintapinczét említette fel és épen Hannibál t. képviselő úrral szemben védte. Én majd aztán áttérek a támadásokra is, de mindenekelőtt a mintapincze védelmére kelt képviselő úrral szemben először is azt említem fel, hogy rosszul van tájékozva az iránt, mintha a ministerium egyáltalában a mintapincze számára felszámított volna az új palotában valami bért. Méltóztatik igen j61 tudni Szalay t. képviselő ur, hogy a mintapincze subventiójába az új kereskedelmi palotában semmiféle bér be nem számíttatik, hanem a helyiség ingyen adatik. Tehát nem áll az, a mit arról a 6,000 frt összegről mondott. Hogy a mintapincze nincs helyesen és ugy építve, a mint kellett volna, e tekintetben talán a közvetlenül érdekeltek a hibásak, mert ők kijelölték a tervet, megmondták, milyen pinczét akarnak és azon terv szerint és ugy készült egészen az ő kívánságuk szerint szakszerűen. Ha nem jó, a ministeriumot nem lehet okolni, mert ők magok kívánták. Áll az, hogy a mintapincze tekintetében most egészen más rendszer követtetik, mint annak idejében; de ez ismét magoknak az érdekletteknek kívánsága folytán történt. S e tekintetben talán mindjárt a támadás s a védelem tekintetében felhozottakra együttesen lehet reflectálnom. (Halljuk !) A mintapincze, a mint méltóztatnak tudni, 1880-ban keletkezett s akkor czélja röviden a következő volt. (Halljuk!) A mintapinczében a bortermelők borai kezeltettek palaczkérettségig. Midőn palaczkérettek, az illető termelő rendelkezésére bocsáttatnak. Ez volt czélja a mintapinezének. Már most következett azon idő, midőn a bor az illető termelőknek rendelkezésére bocsáttatott; megíratott nekik, hogy kész a bor, tessék rendelkezni felette. Ekkor beállott a mintapincze első phasisa, hol az illető termelők azt találták, hogy nagyon jó lenne azt a bort itt Budapesten eladni és nem megint visszavinni az illető birtokosoknak. Ezen két év alatt a pincze kezelőszemélyzete, tehát korrnányközegek adták el a bort. Erre természetesen nagy volt a feljajdulás, hogy maga a ministerium üzérkedik, concurrentiát csinál a bortermelőknek stb. Erre a kormány a termelőkkel együtt megállapodott abban: jól van, ne adjon el többé a mintapincze bo t, hanem adják el maguk 45