Képviselőházi napló, 1887. II. kötet • 1887. deczember 21–1888. február 1.

Ülésnapok - 1887-53

348 53. országos ülés Január 31-én, kedden. 1888. zöme elé állni s azt mondani: „hogy nektek semmi bajotok, fizessétek adótokat s legyetek szabadelvűek, punctum !" No de erre azt hiszem, senki sem vállalkozik. A főbaj tisztelt ház, igénytelen nézetem szerint, nem a jelenben, hanem a múltban van. Ugyan kérdem, Magyarország kisbirtokos osztályára nézve az nap, a melyen a föld szabaddá a volt jobbágy egyszerre a 19. század eszményi polgárává avattatott, megtörtént-e minden, hogy változott helyzetének felelősségeivel szembeszállhasson ? Felvilágosittatott-e az intensivebb gazdálkodás feltételei és segédeszközei, a hitel természete és veszélyei iránt? Vezettette-e az önsegély útjára a reá ólálkodó uzsorával és furfang minden nemeivel szemben, melyeknek kezdetleges felfogása folytán mintegy ki volt szolgáltatva? De erre sajnos — tagadólag kell válaszolnunk, s akkor kétségtelen, hogy sem az absolut, sem alkotmányos kormányunk a kisbirtokos osztály ügyével nem sokat törődött. De igen, mégis volt kivétel, mikor törődött vele : a választásoknál, a mikor nagyon jó volt eszköznek. Kn, t. ház, nem kívánom a kormánytól, sem a földművelési ügy szakministerétől hogy békóba verje a szabad földet. Nem. Kijelentem, hogy én a szabad földnek vagyok barátja s nem habozom azt is kijelenteni, hogy én sem a fölei megkötöttségétől, sem a váltóképesség korlátozásától földmíveseink helyzetének jobbrafordulását nem várom. Én,t. ház. más eszközöktől várom a kisbirtokos osztály helyzetének javulását. Várom első sorban : az iskolától, másodsorban pedig a szövetkezéstől. Földműves népünk hátramaradottságát az iskolalátogatás hiányának s igy az értelmi fejlődés korlátoltságának tulajdonítom. Oktatást a gazdaság egyik másik ága iránt ugyan, mely népiskolában nyer a mai rendszer szerint a földművelő gyermeke ? Tenni, sok tennivalót látok tehát elsősorban a népnevelés terén. Sokat várnék ezenkívül, t. ház, attól, ha földmíves népünk s a vele együtt élő kisiparos osztály saját közös érdekeik megvédése szempontjából szövetkeznének. Nézetem szerint szövetkezniük kellene mindenekelőtt azért, hogy személyes hitelt teremtsenek maguknak. Mert tagadhatatlan, hogy a személyi hitel rendezetlensége, úgyszólván annak nem léte nagyon sokat, ártott kis gazdáinknak a múltban; s nagy hátrányukra van különösen ma, midőn a saját zsirjokba megfulladhatnak ugyan, de kötelezettségüknek semmiképen sem tehetnek eleget. A földinívelésügyi minister ur — be kell ismernem — sok nógatás után még 1884. évben pályázatot hirdetett oly műre, a mely népies nyelven a mezőgazdasági egyletek ezélszerííségét s hasznosságát ismertesse s azok mikénti szervezésére útmutatást nyújtson. A pályamunkák sorsa két évi vajúdás után eldőlt; de azért egy lépéssel sem haladt előre, daczára annak, hogy azóta már harmincz s egy nebány kérvény érkezett be a képviselőházhoz, a megyei és városi törvényhatóságok részéről, abban a sokat emlegetett országos közgazdasági válság tárgyában. Pedig, ha valami sürgős ténykedést igényel, ugy az, t. ház, mindenesetre a mezőgazdasági hitel rendezése. S én tovább megyek s azt állítom, hogy mindaddig, mig a mezőgazdasági hitel végleg rendezve nincs, mezőgazdaságunk jobbrafordu: lását nem várhatjuk. A legjobb eszköz a gazdasági hitel rendezésére kétségtelenül mezőgazdasági hitelszövetkezetek létesítése. Itt eltérhetnek a kivitelt illetőleg a vélemények, de abban, hogy e tekintetben mihamarább cselekedjék a t. kormány, abban, azt hiszem, nézeteltérés nem lehet. Engedje meg, t. ház, hogy a lehető legrövidebben elmondjam nézeteimet e nagy fontosságú kérdésben. Jogosultságot érzek ' erre azon oknál fogva, mert magam is létesítettem ily mezőgazdasági hitelszövetkezetet, mely ma is prosperál s csak egy bajban szenved, abban tudniillik, hogy pénze a cassában soha sincs. Egy évtizeddel ezelőtt, a mikor „a magyar kisbirtokosok országos földhitelintézete" megalkottatott, kétségtelenül az volt a czél, hogy a kisbirtokosok részére, ha már nem is személyi,, de olcsó tárgyi hitel nyújtassák. Az az intézet megbukott s ha nem szólok viselt — de általában ismert dolgairól — teszem azért, mert a latin közmondással tartok, hogy „de mortuis nil, nisi bene*. Megalkottatott később a „kisbirtokosok országos földhitelintézete". Ez az intézet ma jó hírnévnek örvend, csak egy baja van, az, hogy főczélját: mezőgazdasági hitelszövetkezet létesítését elmulasztotta, vagy helyesebben mondva, nem volt képes olyanokat létesíteni. Mindöszse hajói tudom, 10 vagy 12 mezőgazdasági előleg: egylettel áll összeköttetésben. S ha ez intézet,, melynek érdekében, de alapszabályszerű kötelessége is volt hitelszövetkezeteket létesíteni s nem sikerült: az bizonyára nem az intézet jóakaratán múlott, hanem egyéb akadályokon s főképen azon, hogy a mi népünk, noha mindegyik érzi a rendezett hitel hiányát s azért, mert nincs, fel is jajdult, még sem szövetkezik. A gyakorlati életből mondhatom, t. ház, hogy népünk a szövetkezésre eddigelé nem igen birt sem érzékkel,, sem hajlammal. Sajnos, de úgyszólván ösztökélni kell még arra is, a minek kizárólag saját maga veszi hasznát. Arról az eszméről, hogy maga a