Képviselőházi napló, 1887. II. kötet • 1887. deczember 21–1888. február 1.

Ülésnapok - 1887-53

346 53. országos ülés jannárol-én, kedden 1888 meíők, kik, ha jól emlékszem, legalább 50 hektoliternyi bort termelnek, a törvényhatóságok utján termésüket a földmivelési ministeriumnál bejelentik, hol aztán e jegyzéket bárki megtekintheti és az illető termelővel érintkezésbe léphet. E czélra tehát a rnintapincze annyival inkább felesleges, mert e haza bortermelő vidékei a külföldi érdekeltek előtt amúgy is eléggé ismertek és igy ezen jegyzék nemcsak a bor mennyisége, de minősége iránt is megadja a kellő tájékozást. Tagadhatlan, hogy ezen országos rnintapincze, minden bortermelőnek egyenlően kell hogy szolgáljon. Honnan tehát mégis az, hogy az évek során át folyton csak 144 bortermelő boraival foglalkozik ? Nem akarom ennek indokolásában a kérvényben felhozott okokst követni; mert ha ezen körülmény némely bortermelők dédelgetésében állana, ugy elégséges volna a t. kormányt felkérni, hogy ÍIZ ellenőrzésnél a megfelelő szigort alkalmazza és meg vagyok győződve, mikép ezen állítólagos abusus azonnal megszüntettetnék. Nem is ebben kereshető és található fel a rnintapincze csekély forgalmának oka, mélyebb nemzetgazdászati okai vannak annak. Hazánk legtöbb vidékén a bortermés oly számos csapásnak, tavaszi fagyok, korán beálló ősznek van kitéve, a mellett némely vidékeken a napszámbér oly magas, hogy a nagyobb birtokosság a szőlőtermeléstől majd teljesen eltért és tán eltekintve a hegyaljai vidéktői, a bortermelés a kisebb gazdák kezeibe került, mig a nagyobb birtokosok megelégesznek azzal, ha annyit termelnek, hogy vendégeiket büszkeségből egy palaezk saját termésű budai, szegszárdi, somlai vagy badacsonyi borból kínálhassák meg. És a rnintapincze káros hatása szerintem leginkább itt keresendő; mert biz az a kistermelő gazda, kinek, mint Zala vármegye nagy vidékén, minden vagyona szőlőjében áll, ki minden szükségletét borterméséből kénytelen fedezni, bizony sem borát, sem annak mintáját nem küldheti a mintapinczébe és nem várhat, mig az ott el lesz adva, de kénytelen azt a közelében lakó kereskedőnek sokszor még szüret előtt is eladni. Hogy tehát a rnintapincze csakis azoknak szolgál, kiknek nagyobb termésüknél fogva amúgy is bő alkalmuk nyilik annak darusítására, ugy hiszem, eléggé világos. De kérdik, hol van most a sérelem ? A sérelmet én abban találom, hogy a mintapinczében kezelt borok az állam ellenőrzése folytán teljes hitelességgel jelennek meg a piaczon, kétségbevonhatóvá teszik mindazon borok eredetiségét, melyek e czég előnyeit nem élvezik és a kereskedők hitelének megrontásával megrontják termelőinket. (Helyeslés jobbfélől.) Én, t. ház, nem egyedül a kereskedőknek érdekében kívántam felszólalni és ha mégis a kereskedelmi és iparkamara kérvénye nyomán tettem ezt, tettem azért, mert ugy véltem, hogy e mellett nemcsak a kereskedők, hanem a termelőknek érdeke mellett is szólalok fel s midőn ezeket bátor voltam az ügy érclekében felhozni, a kérvényt a t. ház becses fia-veimébe i\]knlom. (Helyeslés jobbfélől.) Törs Kálmán jegyző: Linder György! Linder György: T. ház! A múlt napokban, a midőn az 1888. évről szóló állami költségvetés általánosságban a discussío tárgyát képezte s a politika nagy medrében folyt pro és contra a vita, nemcsak az államháztartás megingott egyensúlyának miként leendő helyrehozataláról, hanem az állami élet egyik nagyon jelentékeny nyilvánulása!ról is. melyek, ha ma a mindent praedomináló pénzügyi kérdés miatt némileg háttérbe is szorul-nak, mindazáltal nem szűntek meg oly elsőrangú kérdések lenni, hogy most azok egyike vagy másika épen a törvényhozás nagy többsége részéről vállvetve fogadtassák g mindig csak a politikai pártállás rendesen nagyon is kicsinyes szempontjai szerint megítéltessék. Ertem, t. ház, a jogosult nézeteltérést nagy állami kérdések felvetésénél, mint például a közigazgatási, pénzügyi s egyéb szintén nagy fontosságú kérdések körül; de a nagy társadalom, helyesebben az egész állami élet nyilvánulásait, máskép mint azok az életben a maguk meztelenségében elénk tárulnak, feltüntetni akarni s aztán a szántszándékos, pártpolitikai felfogás folytán azokat máskép is magyarázni csak azért, hogy egy politikai pártnak tegyünk látszólagos, ideig óráig tartó szolgálatot, nemcsak helytelen, de igénytelen nézetem szerint egyenesen kárhozatos. (Helyeslés a baloldalon.) Pedig a költségvetés általános vitájában megtörtént, t. ház, az, amidőn a kis existentiák érdekei megvédésének szükségessége szóba hozatott, bár e kérdés csak nagy általánosságban lön érintve — az előadói székről Hegedüs Sándort, képviselőur azt a merész állítást koczkáztatá, hogy a kisbirtokosok védelmezéséről ne beszéljünk, mert azok jó állapotban vannak, majd meg azt állítá, saját szavait idézem: „mikor az általános feladatok, a modern állam kötelességeire nézve sok tekintetben elmaradva vagyunk és valóban — tudniillik a kis existentiák védelmezésének kérdése — nem gyakorlati, nem a magyar törvényhozás feladatainak álláspontján áll. "Különben e tekintetben a tisztelt képviselő ur felfogásában osztozik a t. ministerelnök ur is, mint annak több izben ő maga is kifejezést adott. Én e chategoricus kijelentéssel szemben, a t. ház kegyes engedelmével bátorságot veszek magamnak most a földmívelés-, ipar- és kereskedelmi ministerium költségvetésének tárgyalása alkalmából elmondani igénytelen észleleteimet és