Képviselőházi napló, 1887. II. kötet • 1887. deczember 21–1888. február 1.

Ülésnapok - 1887-53

344 53. országos Illés jann&r 31-én, ke<Iden."188S. utóbb, a bekövetkező forrósággal rohamosabban, mig utóbb a viz a benne levő halmennyiséggel együtt egy kis mederre össze nem szorul s itt megkezdődik a halak közt egy irtóztató élethalál harez, egy általános irtó háború, mert egyfelől a szelid halnak, a pontynak a beapadás által legelője mindig szűkebbre szorul, utóbb hiányt szenved, nem nő, de másfelől szűk térre szorulva, a falánk rablóhalak martaléka lesz, mert egy rablóhal egy év alatt elfogyasztja testsúlyának körülbelől 50—100-szoros többletét s igy oly pusztítást visznek végbe, hogy az apró szaporaságból épen semmi sem marad meg s csakis a nagyobbak fognak eredményül megmaradni azért, hogy azután az ily rablótavak tulajdonosai a benmaradt halakra, az utolsó irtó háborút maguk kövessék el — mindenesetre a vállalatra nézve eredménynyel; mert hisz, a mi megmaradt, azt az Isten adta s igy ott ugyan tiszta haszonnal fognak dolgozni, de ebből közgazdasági tekintetből köszönetünk nincs. A mennyiben a t. ház megengedi; még egy általam tévesnek ismert mulasztásunkra látnám szükségesnek a t. ház figyelmét felhívni s ez a reformok tere; hát közgazdaság s a földinívelés terén is az újításokkal ugy vagyunk, mint közkormányzatunk miden terén, nem a szükséghez képest az érdek követelte sorrendben alakítjuk törvényeinket, de a körülmények szerint kikapunk egyes másodrendű törvényt s a legfontosabbakat, melyek mintegy alapját képezik egy-egy gazdasági ágnak, által ugorjuk, kihagyjuk s igy ha a t. háznak terhére nem vagyok, még mielőtt beszédemet bezárnám, példákra hivatkozva, az ilynemű mulasztásokra van szándékom reá mutatni s első sorban, mert haltenyésztésünkről oly sokat beszéltem s mert halászati törvény hiányából épen rajtam történt jellemző eset, bátor vagyok erre hivatkozni. A múlt esztendőben saját gazdaságomban, ismerve a haltenyésztés előnyeit, egy 16 holdra terjedő tavat rendeztem be hizlalás végett; magam vettem bele 47* métermázsa halat, métermázsájá+50 írttal, mélyítésekbe zsilipre, hol rekeszre, melyet sínvasból csináltattam, bele öltem néhány száz forintot, de szívesen tettem, mert biztam az eredményben, melyet múlt év október hó 15-én akartam értékesíteni. Hogy az eredményt megmutassam, nevezett napra meghívtam a halászati felügyelőt, nemkülönben tisztelt barátomat mint volt képviselőtársunkat; mesés — szépen fejlődött halaim átvételére meghívtam Fanda János budapesti s Nagy Imre dunaföldvári halászokat s több más érdeklődő vidékieket s szomszédjaimat s már előtte való nap 14-én októberben, tavam leiévén csapolva,örömmel tapasztaltam azon bámulatos szép eredményt, mely a mélységet kereső halaimban mutatkozott, csakhogy a baj az, hogy azt nemcsak én, hanem tavamat környező kömlődi szőllőtulajdonosok is látták s mint a sáskák sóvárgó vágygyal lestek, j vettem észre felébredt vágyukat s halaimat egész nap őriztettem, de csak addig, mig az éjjeli őrködés fölött intézkedtem, talán V» óráig maradt a hal rekesz őrizetlen, mely előtt még óvatosságból egy új erős hálót is kifeszittettem s jól a biztonság kedvéért magam megerősítettem : de az én kedves szomszédaim ezen pillanatot felhasználva, a kifeszített hálót kihúzták, a sínvasakból készített rekeszt szétfeszegették s halaimat tisztán mind eleresztették ugy, hogy alig maradt bent egy métermázsára való, de ezt az éjjelre oda rendelt őr csak reggel vette észre, midőn kivilágosodott s bár én rögtön intézkedtem, tudva azt, hogy halaim a tavamon alól létező kömlődi malomnál, mintegy 1000 ölnyire megtorlódtak, tovább nz ott létező zsilip miatt nem mehetvén onnét visszahozhattam volna kevés fáradsággal s hogy ezt megtehessem, saját fiamtól izentem a község birájának, hogy tiltsa le a községi lakosokat halaim kifogásától: de mire oda ért, már akkor a község bírója maga is a község lakosságával együtt javában fogta és hordta halaimat boldog és boldogtalan s fiam felszólítására azzal válaszolt, hogy a hallopókra nincs törvény s hogy a halak csak addig képezték az én tulajdonomat, mig saját területemen voltak, most mert onnét elszöktek, hát az övéké s letiltás helyett a falu lakosságát a további halászatra felszólítva, saját maga is a rabló halászatban — melyet hazánkban törvény hiánya miatt oly nagy tökéletességre vittünk — maga is folytatólagosan résztvett. íme, t. ház, ezt szüli — az ily fogalmakat — a törvény hiánya s én megvallom, az ily fogalmak miatt szegény szomszédjaimat csak sajnálni tudom, de talán ellenök megkezdett pörömben a bíróság más nézetben fog lenni. Ott van egy másik eset, mint már beszédemben említettem, 100,000 hold szőllőterületünk a phylloxera áldozata lett; itt már az állam is körülbelől 400,000 frtig az esedékes adó vesztesége által érdekelve van s ebből kifolyólag az a kérdés merül fel, hogy mi lesz továbbra ezen, különben jól megmunkált értékes területből, melynek nagy része talán nagy áldozattal meg is van rétegezve, parlagon el nem hagyhatjuk, szántóföldnek nem alkalmas, ha erdőnek beültetjük, annak az unokáink veszik csak hasznát s oly miVelési ágra kell gondolnunk, mely mire az utolsó szőllőtő kipusztul, azonnal elkezdje a jövedelmezést s nézetem szerint igaza van előttem szólott képviselőtársamnak, midőn a gyümölcs - tenyésztés fontosságát említette fel; s nekem is az a nézetem, hogy az ily kipusztult szőllőterületek czélszerűen csakis gyümölcstenyésztés által lesz pótolható ; de midőn ily tömeges ültetésről s nagy befektetésről van szó: hol az a bátor legény, ki országosan ós czélszerűen hozott hegyrendőri törvény nélkül ebbe — ismerve a viszonyokat — be merne vágni ? I Hát hisz hegyrendőri törvényeinket megelőzve meg-