Képviselőházi napló, 1887. II. kötet • 1887. deczember 21–1888. február 1.

Ülésnapok - 1887-39

28 39.0rszágos ülés JanuAr J2-én,esatört8kön.l888. Én, t. ház, a dolog érdekében kérem, méltóz­tassék attól eltekinteni, hogy az üzletszerződések rendszerint a ház elhatározása alá terjesztessenek és méltóztassék abban megnyugodni, hogy a kor­mány állapítsa meg azokat az eseteket, a melyek­ben saját felelőssége érzetében valamely üzlet­szerződést a ház elé terjeszteni kötelességének fogja ismerni. Mert, t. ház. mint minden üzleti kérdés, ugy főleg ez olyan, amely ehablonszerfíen nagyon nehezen kezelhető s a melynél idő foly­tán a változások kikerülheteílenek; már pedig ha a ház elfogadná azt az álláspontot, hogy ily szer­ződések tárgyalás végett előzőleg a törvényhozás elé terjesztessenek: megeshetnék egyfelől, hogy a magyar királyi államvasutaknak az államérdeké­ben alkalmilag is gyors elhatározást igénylő ver­senye megbénittatnék, de másfelől megeshetnék az is, hogy a törvényhozás sok ülésszaka ily szer­ződések tárgyalásával telnék el. Beismerem azon­ban — és a kormánynak ez szándéka is — hogy azon üzletszerződések, a melyek az 1880 : XXXI, törvényezikk és ezen törvénynyé válandó javaslat keretén túl menő kedvezményeket vagy feltételeket tartalmaznának, megfelelően előbb kifejtett néze­temnek, a törvényhozásnak alkalmas módon elő­térj esztendők lesznek, mi által azon parlamenti ellenőrzésnek, a mely alól magát a kormány semmi szin alatt kivonni nem akarja, szerény nézetem sze­rint teljesen elég lesz téve. (Tetszés.) Ezen elvi álláspont kifejtése után kérdhe­tem, mi az, a mi a zagoriai vasútnál mindunta­lan felszólalás tárgyát képezi. Bocsánatot kérek, 1885-ben Wahrmann Mór képviselő ur említette azt fel a pénzügyi bizott­ságban, a hol akkor tárgyaltatott is és azóta is­mételten halljuk a zagoriai szerződést említeni. Mindenekelőtt kénytelen vagyok a t. képviselő urnak kijelenteni, hogy én a zagoriai szerződést oly jogerejtí ténynek tartom, a melyre nézve a t. képviselő urnak az a megjegyzése meg nem áll­hat, hogymig azt a törvényhozás jóvá nem hagyja, annak nem lenne kötelező ereje. Lehet, hogy hi­bázott a kormány — én azt hiszem nem hibázott — de még akkor sem szabad egy általa jogerejtívé tett ténynek megállhatását kétségbe vonni. Az a szerződés kétoldalú, optima ti de ment bele mindkét fél és most utólagosan azt mondani, hogy ezen tény semmis, megvallom nem volna a kormány tekintélyével, de a jogérzettel sem meg­egyező; mert a törvényhozásnak joga van a kor­mányt valamely tényeértfelelősségre vonni;de hogy az általa jogerejüleg megkötött tények halomra döntessenek, ily kétoldalú magántermészetű szer­ződésnél nem volna helyes. Nem mondok egyebet, mint a mi tény és azt hiszem, ezen tények logicá­jät le kell vonni egész loyalisan. T. ház! A zagoriai vasútra vonatkozó előter­jesztés a törvényhozás által törvénybe iktattatott. Azon alkalommal, midőn az erre vonatkozó tör­vényjavaslat tárgy altatott, hivatali elődöm köte­lességének tartotta a zagoriai vasútra vonatkozó szerződést a közlekedési bizottságnak bemutatni. Ezen szerződés azóta részleteiben ismételten tár­gyaltatott itt a házban is és a pénzügyi bizottság­ban is. Sőt hajói tudom, a zárszámadásokban is fognak e tekintetben megjegyzések tétetni. A za­goriai szerződés megkötése igen fontos politikai és közgazdasági érdekek nyomása alatt történt; történt pedig egyfelől azért, mert a magyar szent korona olyan területe láttatott el ezáltal forgalmi eszköz­zel, a mely területre úgy a magyar, mint a horvát kormány különös súlyt kellett, hogy fektessen, másfelől közgazdasági érdek is szólt a mellett; mert egy elhagyatott állapotban levő jelentékeny területnek jó közlekedési eszközzel való ellátása komoly kormányi feladatot képez. Ezen igen nyomós és igen megfontolt indo­kok mellett fölhozható az is, hogy ezen vasút üz­leti forgalmát politikai szempontból a m. kir. ál­lamvasutak részére kívánni kellett és hogy épen e miatt teljesíteni kellett azon üzleti feltételeket is, melyek mellett — azt hiszem — még ma is átvenné más versenyző fél ezen vasút üzletét. És nem történt egyéb, minthogy itt átalányban ada­tik meg az, a mi más vasutaknak részletes leszá­molás mellett nyujtatik. Egyébiránt a mai kedvezőtlen üzleti eredmé­nyekből a jövőre következtetést vonni még nem lehet; a zagoriai vasút jó vasuttá fog válhatni. Annak mentén van kőszén s más természeti kin­csek, a melyeknek mobillá tételére vasút kellett, de természetes, hogy ehhez kell tőke is és a tőké­nek beszerzése nem egy nap feladata, az az idő kérdése. (Ugy van!) Ma, t. képviselőház, ha ilyen nyomós politikai közgazdasági és forgalmi indo­kok mellett a kormány létesít egy vasutat, azért a kormányt annyiszor gáncsolni, legalább is nem igazságos. Horánszky Nándor: Nem merték ide hozni! Baross Gábor, közmunka- és közleke­désügyi minister: Méltóztassék elhinni, a mint nem kell bátorság ahhoz, hogy a zagoriai üzlet­szerződés minduntalan felemlittessék, épúgy nem kell bátorság ahhoz, hogy az a t. háznak bemu­tattassék. Egyébiránt, t. képviselőház, hiszen más álla­mok sem oly scrnpulosusok e tekintetben. Hivat­kozhatnám a porosz vasutakra, a hol igeit lelki­ismeretesen és szorosan ítéltetnek meg azon dol­gok, a melyeket az állam a vasutak javára tesz és pedig igen könnyű' eszközzel, tudniillik a vicinális vasutaknak bér melletti átvételével. De nem kívánok tovább e kérdésre kiterjeszkedni és kérem t. képviselőház, méltóztassék a zagoriai vasútra vonatkozó megjegyzéseimet tudomásul

Next

/
Thumbnails
Contents