Képviselőházi napló, 1887. II. kötet • 1887. deczember 21–1888. február 1.

Ülésnapok - 1887-52

^328 <*2* orszíi

^

os ülés január 30-án, hétfőn. 1888. nem akarok. Mert bármilyen legyen is a jóindulat bennünk egymás irányában, de annak oly módon való kifejezése, mint a t. képviselő nr tegnapelőtt a ház többségével szemben tévé, a legelnézőbb felfogás szerint sem nevezhető egy szerű őszinteségnek. De, t. ház, a t. felszólaló urak, legkivált pedig Eötvös Károly képviselő ur, az egész kérdés súlypontját azon bizonyos levélre helyezi , és azon bizonyos levél alapján e házban politikai erkölcsökről tartott előadást. Én nem vitathatom senkinek hivatottságát morális kérdések felett nyilatkozni; de egész általánosságban egyet meg kell jegyeznem és ez az, hogy midőn valaki morális kérdésekről, legkivált pedig a politikai mond kérdéséről a puritanismus azon hangján beszél, akkor egy dolog feltétlenülszükséges, hogy a pártállás semmi tekintetben ne vezérelje az illetőt (Helyeslés jobbfelöl) s hogy teljesen úgy fogja fel a tényeket, a mint azok igazak, nem pedig a pártélet szemüvegén keresztül; mert haezt teszi, akkor e levélnek a kérdése nem a politikai morál, a melyet abban keres, hanem a politikai tőke, melyet most kamatoztatni akar. (Élénk helyeslés jóbbfelöl. Felkiáltások a szélső baloldalon: Nekik kamatoz !) Hogy ha e levelet, a tőke szempontjából veszszük és hogy ha arra nézve a politikai morál zsinórmértékét alkalmazzuk, a tények nem-e a mi álláspontunknak adnak igazat? Mikor volna önöknek jogosultságuk a politikai morál kérdését felvetni? Akkor, ha e levélből önök által levont következtetések csakugyan valók volnának; hogy ha a belügyminister ur akkor ama választásra nézve a központi bizottsággal szemben ugy intézkedett volna, hogy e választás igazolására ingeren tiát gyakoroljon és ha beigazoltatnék, hogy a kormány befolyást gyakorolt a kaposvári választás igazolására. És állíthatják-e önök azon bizottság méltánytalan sérelme nélkül, hogy a minister ur és a kormány e választásra befolyást gyakorolt, akkor; midőn nemcsak ez egy választás igazoltatott, hanem ott van a gyomai, a fejérvári választás, hol a közvélemény ép ugy állást foglalt e választások megsemmisítése iránt, mint a mily állást foglaltak önök a kaposvári választás iránt? (Élénk helyeslés a baloldalon. Zaj a jobboldalon.) De csak nem akarják önök azt állítani, hogy ha a kormány az egyikben befobyást akart volna gyakorolni, nem tehette volna a másikban is? Mert azzal azt mondják, hogy azon két képviselő ur, kiknek választása Gyomán és Fejérvárott igazoltatott, nem bir oly politikai súlylyal, mintáz, a ki Kaposvárott kisebbségben maradt. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Hát csakugyan kisebbségben maradi? Derültség a baloldalon.) Igenis Körmendiről van szó, a ki kisebbségben maradt. Ezek, t. uraim, tények, .melyet a képviselő urnak figyelemre kellett volna méltatni akkor, mikor politikai morálról beszélt. Mert ha politikai morálról beszélünk, a tényeket egész vonatkozásaikban kell szemügyre venni. A mi a dolog jogi részét illeti, hogy t. i. én ez ügyben perrendszeri fogalmakat alkottam volna magamnak: én nem vitatom, melyik felfogás helyes. De az az egy kétségtelen az én laicus szemem előtt is — ha nem is birok a jogtudomány azon mélységével, mint a t. képviselő ur — hogy ha egyszer rágalomról van szó, minden esetre azon bűntettnek vagy vétségnek ismérveit kell annak a ténynek magán hordania, mielőtt ezen házban rágalomról akarunk beszélni — legkivált, midőn at. képviselő urak azon levélből oly rágalmat igyekeznek kimag} arázni, mely tulajdonképen azon levélben nem is foglaltatik. Mert abban nem a 48-as függetlenségi pártról, egy országos pártról van szó, hanem egyesekről. (Felkiáltások a szélső' baloldalon: Halljuk a levelet.) Azon hírlapi közleményben szám szerint fel vannak sorolva azon esetek, melyekelkövettettek. Hogy van tehát, hogy azon 27 személy- és vagyonbiztonsági eset alá akarják vonni az egész függetlenségi pártot? (Hangok a szélső baloldalon: A levél mondja!) De bármint áll a dolog: ha már oly érzékenyek vagyunk a vádakkal és általában a vádaskodással szemben, tekintve azon példákat? melyeket a képviselő ur felhozott és melyekre nézve azt mondta : vájjon mi történnék,ha a pártok egymás ellen ily vádaskodásokat használnának fel: utalom őt azon párt egyik kiváló és itt a házban osztatlan tiszteletben részesülő tagjának felirati javaslatára. Vájjon azon levélben van-e csak egy tizedrésze azon vádaskodásoknak a 48-as párt ellenében, miket Irányi Dániel t. képviselő ur az ő felirati javaslatába jónak látott felvenni a többségben levő párt ellen épen a közerkölcsiség szempontjából. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) A politikai morál pedig, melyről beszélünk, ép úgy megkívánja az egyik mint a másik párt részéről azt, hogy mindennemű vádaskodástól tartózkodjunk és a rágalmakat — akár az egyik, akár a másik részről jöjjenek azok — erélyesen visszautasítsuk, ne pedig^kiszínezzük. Áttérve már most magára a Szalay Imre képviselő ur által beadott határozati javaslatra, ez ismételten nem egyéb, mint magának az ügy érdemének elbírálása és végrehajtatása a belügye minister által. Az egész érveléssel, mit a kérvényi bizottság határozati javaslatának érdekében felhozni bátor voltam, épen az ellenkezőt igyekeztem bebizonyítani. Kérem a t. házat, méltóztassék a kérvényi bizottság határozati javaslatát elfogadni. (Élénk helyeslés johbfelöl.) Szalay Imre: (Halljuk!) Engedje meg a t. ház, hogy legelőször is csodálkozásomat fejezzem ki a felett, hogy a belügyminister ur, a kit testileg itt tisztelhetünk, szellemileg az egész vita