Képviselőházi napló, 1887. II. kötet • 1887. deczember 21–1888. február 1.

Ülésnapok - 1887-52

324 52. országos ülés jauinir 30-án, hétfőn. 1S88. és tanulmány, melynek a t. előadó ur itt a házban nem egyszer komoly tanúbizonyságát adta, maga is mosolyog, midőn a t. előadó ur megengedi magának, hogy az érvelést e térre vigye át. De ha megmaradnánk is ezen a téren, azt kérdezem, miért nincsen itt meg az alanyi tényállás? Ki felelős arról, hogy nincsen meg? Mi, vagy a somogyi kérvényezők? Vagy az ország, vagy ki? Hiszen ha egy főispán ily természetű levele félév előtt megjelent a hírlapokban és ha félév alatt nem tudja meg az előadó ur és a belügyminister ur, vájjon azt a levelet ki irta, hogy írva van valóban, hogy azt TalliánBélaküldte-e; hát ezért ki felelős ? Nem a kormány ? Hiszen azt csak nem képzeli a t. előadó ur, hugy maguk a kérvényezők fogják azt majd rendőri utón eonstatálni, vájjon a főispán ur irta-e vagy nem. Egyébiránt, hogy ez a levél köztudomásra jutott, ugyanazon módon jutott köztudomásra, tudniillik a hírlapok utján, az is, hogy e levél tárgyában Somogymegye közgyűlésén kérdés intéztetett a főispánhoz és a főispán azt mondta: nem felelek erre a kérdésre. Ha nem ő irta volna, semmi kétségem, azt mondta volna : nem én irtani. Hanem, minthogy ő irta, de felelni nem akart, kivágta magát avval, „hogy én a közgyűlés előtt felelős nem vagyok, hanem a belügyminister előtt, tehát majd annak felelek.

0 Helyes; de hát a belügyminister megkérdezte-e szeptember óta, vagy inkább Julius ót i ? — mert hiszen júliusban kelt az a levél. S ezt én a bizottsági előadó úrtól, mint a ki ennek utána járni köteles volt, kérdezem és megvárom tőle, hogy feleletet adjon arra, vájjon mit tett a bel ügyminister ur és iparkodott-e nyomára jutni annak, hogy Tallián Béla főispán ur irta-e azt a levelet; tehát reá nézve az alanyi tényálladék — mint ő mondja — megállapítható-e ? (Tetszés a szélső laloldalon.) Van egy másik megjegyzésem az előadó urnak egy mondására, előterjesztésének egy részletére, a melyben egyébiránt mind a belügyminister úrral, mind a ministerelnök úrral és mindazokkal, a kik e kérdésben valamikor a túlsó oldalról felszólaltak, teljesen harmonisáí. És ez az, hogy nem mondja meg, ki irta ezt a levelet, azt sem mondja meg, hogy ez a levél van-e vagy nincs, volt-e vagy nem volt, hanem azt mondja, hogy „ha az a levél Íratott, amaz állítólagos levél stb. (Derültség a szélső laloläalon.) Bocsánatot kérek, erre mondtam én a belügyminister urnak, hogy ilyen komoly dologban egy ország kormányához nem méltó az a játék, a melyet önök űznek evvel a kérdéssel, (ügy van! a bal és szélső baloldalon.) Vagy irta, vagy nem irta. Hiszen önöknek a legelső kötelességük, (Halljuk!) mielőtt bármely más felvilágosítással, vagy indokkal előállanának, azt mondani: ez a levél írva volt és küldve volt, vagy pedig nem volt írva és nem volt küldve, (ügy van! a szélső baloldalon.) De az affectált bizonytalanság köpönyege mögé bújni és erről a dologról mindig csak ugy beszélni: „ha megtörtént, állítólag íratott stb." megmondani nem merni azt, hogy hát csakugyan íratott, vagy nem íratott, küldetett vagy nem küldetett —- bocsánatot kérek, ha az előadó ur politikai önérzetével sat. kormány és pártjának kötelességérzetével ez a játék megegyezik, én ahhoz nem gratulálok, sem nekik, sem nekünk, sem az országnak (Élénk helyeslés és tetszés a szélső baloldalon.) S azt mondják, nincsenek azok a személyes vagyonbiztonság elleni kihágások bebizonyítva, a melyek a levélben érintetnek, tehát nem lehet tudni, hogy a főispán rágalmazott-e valakit, vagy nem. Bocsánatot kérek, mihelyt nincsenek bebizonyítva, s az a főispán vagy más mégis ráfogja valakire, ez eo ipso rágalom. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Ha be volna bizonyítva, hogy kihágások történtek, hogy azokat igenis a 48-as és függetlenségi párt, mint politikai párfc követte el: akkor nem volna rágalom. (Igás! Ugy van! a szélső baloldalon.) De miután ez nincs bebizonyítva, sőt ennek a bebizonyítása meg sem kisértetett soha és egy főispáni levélben mégis állíttatik, ez az, a mi sérelmes és a mi miatt a kaposvári kerület kérvényezői méltán j'árultak e ház elé kérvényükkel. De t. ház, ismétlem, ezen a téren én az érvelést folytatni vagy az előadó nr érvelését ellenőrizni tovább nem akarom; nem akarom pedig azért, mert ismétlem, a magánjogi perjog szabványai szerint ezt a kérdést -elintézni nem lehet és én elintéztetni akként nem is akarom. Miben ál] itt a valóságos sérelem? A valóságos sérelem, t. előadó ur, abban áll, hogy az országnak egy köztisztviselője, a kormánynak egy előkelő, bizalmi állásban levő közege határozottan azt állította egy vármegyének 48-as és függetlenségi pártjáról és pedig bizalmasan állította a ministernek, a korona tanácsosának, hogy Somogy vármegyében a 48-as és függetlenségi párt socialista és eommunista üzelmeket folytat és hogy a személy- és vagyonbiztonság ellen kihágásokat, vétkeket követ el. Ez az egyik. A másik, a mi közjogilag sérelmes, az, hogy egy megye főispánja felszólította a belügyministert, hogy a kaposvári választás megsemmisítését minden erővel és befolyásával törekedjék meggátolni. Ez utóbbi a politikai tisztesség tekintetéből meg nem engedhető. De ha e tekintetben komoly, alapos szemrehányást lehet tenni a főispánnak, ez első sorban magának a ministernek áll érdekében és kötelességében, mint a kiről fel merészelte, tenni a főispán, hogy ő a törvény által, de a politikai tisz-