Képviselőházi napló, 1887. II. kötet • 1887. deczember 21–1888. február 1.

Ülésnapok - 1887-39

26 39. országos filés január 12-én, csütörtökön. 1888. nincsenek jelentékenyebb bevételei, mert sokkal rövidebb hálózatokat képviselnek és kevésbbé jelentékeny forgalma vidéket szelnek át, e vasutaknak, mondom, szemlén az előbb idézett számokkal, bevételei kiiométerenkint 800 írttól 1000—1200 frtig terjednek. Ha tehát az üzleti kiadások 2500 frt bevétellel szemben, az előbb idézett vasutaknál 1800 frtot tesznek ki, méltóztatnak belátni, hogy oly vasutaknál, melyeknél a bevételek például átlag csak 1000 frtot tesznek ki: semmi esetre sem alkalmazható oly üzletkiadási összeg számításul, mint a milyen ama vasutaknál alkalmazható. Ha tehát tekintetbe vészük azt is — ámbár az adatok nincsenek kezemnél — hogy az üzleti kiadások az említett aradi és csanádi egyesült vasutaknál nem tesznek 1800, hanem körülbelül átlag 1500 frtot, a mi természetesen a különböző években változik; és méltóztatnak a forgalom nagyságához a kiadásokat arányba hozni, ki fog tűnni, hogy ha a magyar államvasutak által kezelt vicinális vasutak üzleti kiadásai 1000-1200 frt átlagos bevétellel szemben kilométerint 8—900 frtba kerülnek, nem lehet mondani, hogy a számítás a magyar államvasutak hátrányára túlságosan alacsony; pedig azt méltóztatott mondani, hogy e kiadásokra a magyar államvasutak reáfizetnek. Továbbá bátor vagyok felemlíteni azt, hogy habár a vicinális vasutak önálló kezelése, felfogásom szerint, a forgalom fejlesztésére nagyon befolyásos tényező ; és ha oly vasutvállalat, mely önmagát fenn tudja tartani, önálló kezelés mellett, saját ügyeit jobban fejlesztheti is, minthogy ha az idegen vasút kezelése alá van helyezve, mindazáltal, felfogásom szerint, az üzleti kiadásokra nézve kedvező hatással bir az, ha a kezelést már egy meglevő vállalat saját kezeibeveszi és pedig azért, mert ámbár az ily vasutat is kezelni és igazgatni kell, mégis ott. a hol már nagyobb személyzet áll rendelkezésre, a kezelés olcsóbban eszközölhető. Én tehát e tekintetben t. képviselőtársam érveit el nem fogadhatom ; azt azonban ismétlem, hogy a vasút forgalmának, jövedelmezőségének emelésére, az önálló rendelkezés mindenesetre hathatós és előnyös befolyással bir. Ezeket voltam bátor elmondani, nehogy a felfogásom szerint téves adatokból kiindulva, téves következtetésekre is jussunk. (Helyeslés a jobboldalon.) A mi a kérdésben forgó törvényjavaslatot illeti, én azt azon érvelés után melyet a t. előadó ur oly szépen kifejtett és azon módosításokkal, melyekkel a pénzügyi- és közlekedésügyi bizottságok ezen törvényjavaslatot tökéletesbítették, magam részéről szívesen elfogadom és elfogadásra ajánlom. (Helyeslés jobbfelöl.) Horánszky Nándor: Félreértett szavaim helyreigazítása czéljából kérek szót. (Halljuk!) Csak azt az egy körülményt vagyok bátor megjegyezni, hogy én a teljesítmények eombinatióba vételét egyáltalán nem ejtettem el; mert ha méltóztatott figyelemmel kisérni előadásomat, én azon előirányozatra hivatkoztam, mely 1888-ra épen egy bizonyos teljesítményekre basirozva, előterjesztetett és igy nem értett meg engem jól a képviselő ur. Még csak azt jegyzem meg, hogy a vicinális vasutaknál a csatlakozási szolgálat sincs felszámolva, pedig hogy ez mily Összeget tesz, a t. képviselőtársam tudhatja legjobban az aradi csatlakozási szolgálat évi számláiból; különben ezek mind oly momentumok, melyekkel most behatóban nem foglalkozhatom, de ha oly szakférfiú, mint a t. képviselőtársam a tényeket nem a saját súlyuk szerint mérlegeli, akkor nemcsak maga téved, de másokat is tévedésbe ejt. (Helyeslés.) Baross Gábor, közmunka- és közlekedési minister: (Halljuk! Halljuk!)T. képviselőház! Miután a törvényjavaslat ellen észrevétel nem tétetett, szorítkozhatom egyszerűen azon tiszteletteljes kérésem előterjesztésére, hogy azt általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni méltóztassék. A mi Horánszky Nándor t. képviselő ur által felvetett két kérdést illeti, ezekre kívánnék tulajdonkép nyilatkozni. (Halljuk!) Az egyik kérdés vonatkozik az üzlet kezelési költségeire, azon üzlet-kezelésre, a melyet a magyar kir. államvasutak teljesítenek a vicinális vasutaknál. És itt a t. képviselő ur azt méltóztatott mondani, válaszolva Móricz Pál képviselő urnak, hogy azon calculus, melyet én felállítottam a vicinális vasutak kiadási üzlet-eredményére nézve téves és szerinte a kezelés hátrányára rectificatiót igényel. E tekintetben, t. képviselőház, azt hiszem, hogy a képviselő ur van tévedésben és megengedi a t képviselő ur azt, hogy némileg szűkkeblűnek mondhassam az értelmezést ép a vicinális vasutakkal szemben. Nemcsak itt a házban, de a házon kivül is hallottam azt a panaszt, hogy az államvasutak az üzletkezelést nem gyakorolják kellő gondossággal egyfelől; másfelől hallottam azt a panaszt, hogy az üzletkezelés drága. T. ház! Sem az egyik, sem a másik állítás nem felel meg a tényeknek. Miből ered az államvasutaknak ezen üzlet-kezelési kötelezettsége? Ezen üzlet-kezelési kötelezettség alapszik az 1880: XXXI. t.-cz. rendelkezésén, mely azt mondja, hogy az államvasutak az azokhoz csatlakozó helyi érdekű v.i sutákat kívánatra a tényleges költségekért kezelésbe átvenni tartoznak. A vicinális vasutak közt vannak olyanok, sőt a túlnyomó szám olyan, melyek maguk kívánták az üzletbe való átvételt a magyar államvasutak részéről és pedig financeirozás előnyösítése érdekében is. Nem emlékszem egy j vasútra sem, melyre rá kellett volna octroyálni az | üzletbevételt. I Legtöbbnyire ezen vasutak önmaguk kérték