Képviselőházi napló, 1887. II. kötet • 1887. deczember 21–1888. február 1.
Ülésnapok - 1887-51
312 51. országos ülés január 28-án, szombaton- 1888. tesek a monarchia népei, sőt az egész világ előtt; nyilatkoztam ez iránt én, nyilatkozott a külügyminister. Tudja mindenki, hogy mi a magunk részére nem kívánunk semmit; nem kívánjuk befolyásunkat szerződésellenesen kiterjeszteni, még kevésbé területünket bármiképen is nagyobbítani, a mint ezt hazugon reánk fogják; (Élénk helyeslés) mi a nemzetközi szerződések alapján állva, mindenekelőtt a béke fentartását óhajtjuk s annak érdekében mindig készek is leszünk a többi európai hatalmakkal együtt békülékeny szellemben szerződésszerű' állapotok fentartására közreműködni. (Élénk helyeslés.) Csak ismételhetem azt, a mi a kormányok részérő] már ismételten megmondatott, hogy a közép-európai hatalmak szövetsége soha sem volt valami más, mint tisztán védelmi alapon nyugvó határozott békeszövetség; mely azért ép oly távol áll valamely meghatározott politikai kérdéseknek erőszakos megoldásától, mint minden támadó eljárástól. (Élénk helyeslés.) Minthogy pedig Oroszországnak legmérvadóbb helyéről is a legbékülékenyebb szándéklatok nyilváníttatnak: erre — megóván egyúttal a monarchia érdekeit is — azon reményt állapíthatjuk, hogy daczára némely meghasonlás és háború felé toló elemeknek, a békeszerető fejedelmeknek és kormányoknak sikerülni fog a békét fentartani (Élénk helyeslés) s Európát a bizonytalanságnak súlyosan ránehezülő érzetétől megszabadítani. (Hosszantartó, élénk általános helyeslés.) Helfy Ignácz: T. képviselőház! (Halljuk!) Követve az igen t. ministerelnök ur válaszának sorrendjét, bátorkodom mindenekelőtt megjegyezni, miként igaza van a ministerelnök urnak abban, hogy az államférfiak a. fenforgó kérdésre nézve Európaszerte a lehető legnagyobb óvatosságot és tartózkodást tanúsították. (Halljuk!) Igen természetesnek és helyesnek találom az igen t. ministerelnök ur részéről is az óvatosságot; (Halljuk!) sőt azt hiszem, bizonyos határig a parlamenteknek is kell azt az óvatosságot követniök. De azt mégis be fogja ismerni a t. ministerelnök ur is, hogy nagy a különbség a kettő között. A képviselőház nem diplomatizáló testület, ennek első sorban kötelessége az ország érzülete hü tolmácsának lenni. De — ismételem — mindig a helyzet követelményéhez alkalmazkodva. (Ügy van! a szélső baloldalon.) És hogy ez mennyire helyes, némelykor nemcsak helyes, sőt szükséges, bebizonyította maga a t. ministerelnök ur, mikor figyelmeztette a nagy közönséget általában, hogy ne impressionáltassa magát annyira a folyton váltakozó hírlapi hírek által; mert történik igen sokszor álhírek terjesztése is. Mi következik ebből ? Az, hogy az ilyen izgatottságot nem lehet hírlapi czikkekkeí megszüntetni; hanem kívánatos, hogy alkalom nyújtassák a kormánynak arra, hogy a legilletékesebb helyről adja meg a helyreigazítást a netalán hamis hírekkel szemben. És mikor múltkori beszédem alk o1 mával felemlítettem azon legmagasabb köreinkben létező nézeteltérésre vonatkozó hirt, mely a hírlapok által némileg dementirozva volt, megvallom, szántszándékkal hoztam fel, hogy alkalma legyen a t. ministerelnök urnak azt az egész ország előtt dementirozni. Erre szükség volt; mert csakugyan nem lehet megengedni, hogy ilyen fontos kérdésben criticus időben elterjedjen az a hir, hogy magára a követendő irányra nézve a döntő körökben nézeteltérés létezik. A mi magát a választ illeti, távolról sem akarom kétségbevonni a kormánynak azon jogát, sőt némelykor kötelességét, nem felelni részletesen egyes concret kérdésekre és egyúttal készséggel elismerem azt is, hogy habár az igen t. ministerelnök ur egyes kérdéseimre egyenként nem válaszolt: az mégis, ;i mit a helyzetre nézve általában elmondott, igen sokat tartalmaz, a mi meggyőződésem és benyomásom szerint megfelel az én kérdéseimre is. Örömmel értesültem az ő szájából, hogy szövetségeseinkre számíthatunk, mert én azt ugy magyarázom, hogy a fenforgó esetben számíthatunk rájuk. Mert általában jóhiszeműségüket soha sem vontam kétségbe. Igen természetes, hogy szószegést szövetségesről feltenni nem szabad. De én azt hiszem, hogy nemcsak jóhiszeműségből fogják teljesíteni irányunkban kötelességüket, de mélyen meg vagyok győződve arról, hogy tenni fogják ezt saját érdekükben is; mert lehetetlen be nem látniok, hogy a mit mi, mint Magyarországnak és az egész monarchiának ez időszerinti közvéleménye védelmezünk, az nemcsak kizárólagos, speciális osztrák-magyar érdek, hanem egyúttal európai érdek is. (Úgy van! Ügy van! a szélső baloldalon.) Mert a mint mi gátat akarunk vetni a folyton előrehaladó és soha pihenni nem akaró orosz terjeszkedési szándéknak, a mint nekünk van szükségünk rá, hogy azt meggátoljuk : azt hiszem, épen ugy szüksége van rá Európánakis. (Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon.) Mielőtt, t. ház, a tudomásul vétel iránt nyilatkoznám, engedje meg nekem a t. ház, hogy más irányban tehessek egy rövid nyilatkozatot, melyet a magam részéről a tapasztaltak után szükségesnek találok. (Halljuk!) Miótaszerenesém volt interpellatiómatbenyujtani, a külföldi sajtónak egy része ezen interpellatióval és az azt indokoló beszéddel kapcsolatosan nagyon különös felfogásoknak adott kifejezést és különösen két félremagyarázással, mondhatnám, már meggyökerezett előítélettel találkoztam, még pedig szövetségeseink sajtójában is, sőt az egyik szövetséges sajtójában leginkább. A legkomolyabb, legtekintélyesebb hírlapok például
