Képviselőházi napló, 1887. II. kötet • 1887. deczember 21–1888. február 1.

Ülésnapok - 1887-51

SÍ. országos ülés január 28-án, szombaton. 1S8S. 309 vizsgálatot rendelő határozatát megsemmisítette: a kormány és a minister ur is bűnrészesévé lett ezen eljárásnak. (Helyeslés a szélső baloldalon. Mozgás jobbfelöl.) Más országban, a hol van alkotmányos érzet, ugy a ministert, mint azt a bünszerző főispánt, a ki Magyarország első megyéjét ilyen rágalmakkal meri illetni, mint a minők ellen itt kérvényeznek, elkergették volna. (Ugy van! a szélső baloldalon. Mozgás a jobboldalon.) Nálunk úgy oda lenn, mint itt a házhan tapsoltak ezen erkölcsi sülyedés felett. (Ugy van.' a szélső baloldalon.) Mi háláö köszönettel tartozunk, hogy azon választás alkalmából itt egy külöu vélemény adatott be, mely alkalmat nyújtott arra, hogy a hazát és e házat is megmentsük attól, hogy solidaritásbanlegyenek ezen elkövetett üzelmekkel és hálás köszönettel tartozunk a kérvényezőknek is, kik alkalmat nyújtottak arra, hogy tiltakozzunk itt az ország házában, tehát az ország szine előtt, hogy a nemzet lelkiismeretének megsértésével és becsületének gázolásával ezt az országház tényének tekintsék. Tekintsék azt egyszerűen a párturalom és a pártzsarnokság tényének. (Zajos helyeslés a szélső baloldalon.) Ennek akarok én, t. ház, kifejezést adni akkor, midőn a kérvényi bizottság véleményével szemben Szalay Imre t. barátom határozati javaslatát fogadom el. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk/) Szalay Imre képviselő ur ismételten rám hivatkozván, kötelességemnek tartom előadására egy pár szóval reflectálni. Mindenekelőtt megjegyzem azt, hogy megvallom, igen különös hatást tesz reám, midőn valaki a jó erkölcsök nevében leczkéztet és az alaptétel, melyből leczkéjét veszi: egy ellopott levél. (Tetszés és derültség jobb felől. Félkiáltások a szélső baloldalon: Nem ö lopta el!) Azt mondják a képviselő arak, hogy nem ő lopta el. Bizonyosan tudom én is, hogy ő nem. — De azért ez a tény — ha létezett a levél, a melyre az egész okosodást alapítják — csakugyan minden fogalom szerint erkölcstelen tény és annak alapján az erkölcs nevében prédicálni bizony kissé nehéz feladat. (Ugy van ! a jobb oldalon.) A képviselő ur a múltra megy vissza. Én egyre positive emlékszem, tudniillik, hogy a Somogymegyében történt egyes kihágásokra, üzelmekre hivatkoztam Barla képviselő úrral szemben, meglehet azelőtt is; de hogy Somogymegy ét, mint Somogymegy ét egészében bármikor gyanúsítottam volna, ezt határozottan merem ma is tagadni. (Ugy van! jobbfelöl.) Egészen más az, a tudomásra jött egyes visszaélések ellen felszólalni és egészen más azt átalánosítani és azért egy megyét, vagy pártot zömében felelőssé tenni akarni. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) A képviselő ur azt mondotta, hogy sajtópert indítottam ellene. Megvallom nem emlékszem rá. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Berni emlékezünk rá.') Ha positive méltóztatik emlékezni rá — bár az ilyen nem tartozik szokásaim közé — elhiszem ; és nem is azért hoztam ezt fel, de felhoztam arra, a mit mondott, hogy mi történnék, ha volna Magyarországon pártatlan igazságszolgáltatás. Már, t. ház, ha egy igazságszolgáltatási actustépen ma idéznek, melyben a ministerelnök ellen — kiről annyiszor mondották, hogy a bitói elhatározások független ségét is veszélyezteti, a mi pedig a tényekkel határozottan ellenkezik; mert soha rajok semmiféle befolyást gyakorolni nem is akartam, de mondom, a ministerelnök ellen ütött ki az az ítélet: az annyit talán önök szerint is bizonyít, hogy ez az igazságszolgáltatás pártatlan volt; de meglehet némelyek szerint annyit is bizonyít, hogy pártos volt a másik irányban! Én azonban soha az igazságszolgáltatásról (Felkiáltások a szélső baloldalon: az esküdtszék ítél!) vagy az esküdtszékről azt, hogy nem pártolom, nem mondtam. (Helyeslés a jöbbloldalon.) T.ház! Még egy tévedésre kell figyelmeztetnem a közvetlenül előttem szólott t. képviselő urat, a ki azt mondta, hogy a belügyminister Somogymegye központi bizottságának fegyelmi eljárást elrendelő határozatát megsemmisítette. A mennyire tudom, t. képviselőház, a központi bizottság fegyelmi határozatot, mint ilyen nem is hozhat, nem is hozott. (Ugy van! a jobboldalon.) Átteheti azt az illetékes fórumhoz, de ő maga határozatot nem hozhat. Ez az egyik. A másik pedig az, hogy miután a központi bizottság ezen határozatot nem hozta, a minister természetesen ezen meg sem hozott határozatot meg nem semmisíthette. (Élénk tetszés a jobbóldalon.) Magához a kérdéshez, t. ház, hosszasabban szólani azok után, miket a kérvényi bizottság előadója mondott, nem tartom szükségesnek. Én azt hiszem, hogy ha nem most, hanem akkor, midőn ezen kérdés iránti személyesség megszűnt, bárki el fogja olvasni a kérvényi bizottság indokolását, meg fog róla győződni, hogy helyesen a bizottság mást nem poropouálhatott és a ház helyesen mást el nem fogadhatott. De egy megjegyzéssel tartozom még. (Halljuk! Halljuk!) Az előttem szólt t. képviselő úr először is azt mondta, hogy azon levél rágalmazta Somogymegy e függetlenségi pártját. (Halljuk! Halljuk!) Bocsánatot kérek, tegyük fel — nem vitatkozom felette — hogy azon levél, a mig oly erkölcsös utón el nem veszett, létezett; de vájjon az által ha valaki azt mondja — még ha tévedt is benne