Képviselőházi napló, 1887. II. kötet • 1887. deczember 21–1888. február 1.

Ülésnapok - 1887-39

H 39. országos ülés január 12-én, csütörtökön. 1S8&. Én tehát a posta megváltását sem tartom drágának. Elmondtam röviden, hogy mindazt, a mit a kormány eddig tett, helyeslem; de helyeslem azt is, a mit a minister ur jelenleg tenni akar, mert ez a gyakorlati életszükségleteivel fejlődött ki és semmi más czélja, mint azon lendület, melyet a vicinális vasutak eddig tettek, tovább folytatni. Ezek után még csak azt akarom röviden elmondani, mit vélek én arra nézve szükségesnek, hogy ezen vasutak továbbra is gyorsan és jól építtethessenek ? Az ellenzék jeles vezére, gróf Apponyi egyszer szóba hozta, hogy Magyarországon egy talaj javítási bankot kellene állítani. Én ugyan minden olyan banknak, mely az állam hozzájárulásával keletkeznék, vagy melyet az állami érdekek koezkáztatásával létesítenénk, nem volnék barátja. Én csak oly banknak leszek pártfogója, melyet privát-industria és privát erőkkel lehetne létrehozni. De e talajjavítási bank, bár helyes eszme, engem teljesen nem elégít ki; mert én a földbirtok értékének általános emelésére czélzó bankot szeretném létesíttetni és óhajtom, hogy a földbirtok értékének emelését minden irányban feladatul tűzzük ki. Miután itt már egy vasúti bank liquidált és az a másik bank, melybe beleolvadt, szintén liquidált: nem tartanék czélszerűnek egy új kísérletet és ha nem is volna sikertelen az időszerint kivihető. Hanem talán czélszerűbb volna földbirtok emelésére czélzó bankot létrehozni olyformán, hogy annak papírjaiért az állam garantiát vállalna a nélkül, hogy azért az állam hozzájárulna anyagilag, vagy risikót vállaljon el. így be lehetne szerezni a legolcsóbb tőkét. Én nem mondok egyebet: méltóztassék csak megfigyelni Németország egyik legnevezetesebb pénzpiaczát, hol egy vasúti bank keletkezett hatalmas pénzerővel, tőkével és a nagy közönség mégis idegenkedik tőle, mert az állami garantiát nem adja semmiért. Ha létre jöhet tehát valami segítség, az csak ugy lehet, ha az állam némi tekintetben garantirozza és jogilag megadná neki azon privilégiumokat, melyeket a magyar földhitelintézet bir, mert ha ez megérdemelte és helyesen e privilégiumokat és a törvényhozás is helyesen járt el, midőn azokat megadta neki, akkor a földbirtok értékének növelése, mely a földhitelt is emeli, szintén megérdemli e támogatást. Csak annyi az, a mit én az államtól kívánok, hogy mint Diogenes monda : ne vegye el a napot. És én meg vagyok győződve, hogy ha a vicinális vasutak építését tovább folytatjuk és ezáltal sikerül a föld értékét emelnünk, emelkedni fog a földhitel is. Ezeket akartam röviden elmondani; részemről a törvényjavaslatot elfogadom. Horánszky Nándor: T. képviselőház! Nem szándékoztam a kérdéhez hozzászólani, nem is vagyok ez időszerint olyan conditióban, hogy bármely kérdéssel hosszasabban foglalkoznám; de azon észrevételt, melyet előttem szólott t. képviselőtársam az üzleti szerződésekre vonatkozólag financiális szempontból tett, részemről szó nélkül nem hagyhatom. Azt mondta ugyanis a t. képviselő ur, hogy a vicinális vasutak üzleti szerződései, az ismert zagoriai vasútnak kivételével, az államra mintegy 60,000 frt terhet rónak. Ez nem áll és pedig először azon előirányzati indokolás szerint sem, melyet az igen t. minister ur az 1888-iki kölségvetéshez benyújtott; de nem áll különösebben azért sem, mert én azt hiszem, hogy még az az indokolás és az a calculus is, melyet az igen t. minister ur felállított, téves. Félreértések kikerülése végett előre kell bocsát:',!] oin, hogy én magát ezt a törvényjavaslatot helyeslem, méltányolom; helyes irányban indul és a vicinális vasutak kérdését fejleszti olyképen, hogy felfogásom szerint az állam is, a magán vállalkozás is megtalálhatja a maga számláját, ha a kezelés mindig correct lesz. De ennek kijelentése mellett állítom, hogy a vicinális vasutakra vonatkozó üzleti szerződés az államra sokkal tetemesebb terhet ró, mint a mennyit a t. minister ur egyáltalában állít és 1888-ra is feltüntet éspedig egyszerűen azért, mert e vasutak üzleti kiadásai megszabásánál tisztán a külszolgálati viszonyokra volt tekintettel a minister ur; a központi igazgatásra pedig, melyben az igazgatóság, üzletvezetőség és a különféle nem üzleti természetű kiadások foglaltatnak, nem számított semmit. Már pedig azt gondolom, ezek a vasutak is fognak igazgattatni, még pedig nem csekélyebb munkával, mint a fővonalak; mert itt kettős elszámolásról is szó van és igy kell, hogy ezek is felügyelet alatt álljanak és uratlan jószágoknak ne tekintessenek. Ilyen körülmények közt, ha az 1888-iki költségvetés factorait ezen üzleti szerződésekre alkalmazom: azt kell találnom, hogy az üzleti költség korántsem 803 frtra tehető pályakilométerenként, mint az előirányzatban tervezve van. Baross Gábor, közmunka- és közlekedésügyi minister: 950 frt! Horánszky Nándor: Megvallom, a számokra nem emlékezem tisztán, mert nincsenek kezeimnél, de felfogásom szerint még ennél is tetemesen magasabb lesz. Mert ha vesszük például a körösvölgyi, vagy az arad-csanádi vonalakat, az előbbinél 1884-ben az üzleti kiadások tettek pályakilométerenkint és évenkint 1881 frtot, 1885-ben Í855 frtot, az arad-csanádinál pedig 1884-ben