Képviselőházi napló, 1887. II. kötet • 1887. deczember 21–1888. február 1.
Ülésnapok - 1887-39
22 W- országos ülés j»üUAr 12-én, csütörtökön. 1888. pedig a közmunka- és közlekedésügyi ministernek azon törekvése, hogy a hazai vasutak szükségletei benn a hazában szereztessenek meg. (Helyeslés.) Intézkedés történik a törvényjavaslatban az iránt is, hogy az állam évi 300 ezer forint maximális összeggel segélyezhesse e vasutakat. Ha összevetjük azon előnyöket, a melyek a helyi érdekű vasutak létesítéséből részben közvetlenül az államvasutak táplálása, részben pedig közvetve a közgazdasági emelkedés által idéztetnek elő, akkor azt találjuk, hogy ezen összeg, mely előirányzatilag vétetik csak fel és a mely évenkint indokoltan lesz a törvényhozás elé terjesztendő és a törvényhozás által megszavazandó, túlsúlyosnak nem tekinthető. Végül intézkedés történik aziránt is, hogy a községek és törvényhatóságok ezen vasutak segélyezésében olyan időhatárhoz kötve ne legyenek, mint a milyenhez az 1880: XXXI. törvényczikk által kötve voltak. Méltóztatnak ugyanis tudni, hogy az eddigi törvények szerint a községek kamatbiztosítási, illetőleg segélyezési hozzájárulásaik tekintetében 10 évre, a törvényhatóságok a közmunkának természetben való kiszolgáltatása tekintetében 3 évre, a közmunkaalapra való megszavazás tekintetében pedig 10 évre voltak korlátozva. Ezen könnyítések és ezen kedvezmények, melyeknek lényegét volt szerencsém előadni, alkalmasak arra a pénzügyi és közlekedési bizottságok megítélése szerint, hogy a helyi érdekű vasutak ügye Magyarországon még az eddiginél is nagyobb lendületet nyerjen. A kérdés, a melynek megoldása még hátra van, már most az, hogy vájjon ezen kedvezmények és könnyítések nem mennek-e túl azon határon, a melyet az államnak financiális helyzete a törvényhozásnak előszab. Az állam támogatása a helyi érdekű vasutak körül részben közvetlen, részben pedig közvetett lesz ezentúl. Közvetlen az állam támogatása azon 300,000 forint által, mely évenkint a költségvetésben felvétetni szándékoztatik. Ezen 300,000 frtra nézve csak annyit vagyok bátor azokon túl, amiket már előadni bátor voltam, megjegyezni, hogy a kormány önmagának szab itt egy korlátot, midőn megállapítja, hogy egy-egy helyi érdekű vasútnak segélyezése a tényleges építési tőke 10%-án túl nem terjedhet. A közvetett segélyezési módok lesznek ezután — eltekintve az üzletnek kezelésbe való átvételétől, melyről már szóltam — egyfelől a gyáraknak több évre való hitelezése, másfelől pedig a postai hozzájárulás. A mi a gyárak több évre való hitelezését illeti, a t. minister ur a bizottságban kijelenteni méltóztatott, hogy agyárak forgó tőkéjét nagyobb mérvben ez indokból emelni nem szándékozik és hogy a megfelelő fedezési értékek leszámolás, illetőleg lombard utján lesznek értékesíthetők. E feltevés mellett csak helyeselhető, hogy e rendelkezés felvétetett maguknak a gyáraknak szempontjából is. A mi már a posta hozzájárulását illeti, t. ház, meg kell jegyeznem, hogy a posta hozzájárulása nagyobb mérvben alkalmaztatott az eddigi helyi érdekű vasutaknál, a mint az az 1880: XXXI. törvényczikk által czélbavétetett. De e részben, azt hiszem, nem lehet a kormány eljárását hibáztatni, mert a postai hozzájárulások nagyobb mérvű alkalmazása nélkül nem lett volna lehető annyi helyi érdekű vasút létesítését biztosítani, mint amennyi helyi érdekű vasút tényleg kiépült. Most azonban a kormány azt czélozza, hogy e postai hozzájárulás is,mely egynémely vasútnál nagyon aránytalan mérvet öltött — mert volt olyan vasút is, a melynél a postai hozzájárulás tőkésítve az építési tőkének több mint 227<-át képviselte — kisebb mérvekre szorittassék. A kormány azt találta, hogy e részben is kell, hogy önmagának bizonyos korlátokat szabjon és kell, hogy bizonyos határt állapítson meg, melyen belül e tekintetben mozogni kivan. E szempontból a törvényjavaslatban oly rendelkezés vétetett fel, miszerint a postai hozzájárulás ezentúl nem lehet több, mint az elért megtakarítás kétszeres összege, illetőleg az azért nyújtandó átalány tőkésítve nem lehet magasabb, mint az építési tőke 10'A-a. Felvetheti mindenki azt a kérdést, hogy a dolog formai megoldását tekintve.nem lett volna-e helyén a helyi érdekű vasutak ügy ét egységes törvénynyel oldani meg, hatályon kívül helyezni az 1880: XXXI. törvényezikket és elkerülni azt, hogy mintegy két törvény álljon fenn párhuzamosan, hogy két törvény szakaszait kelljen összehasonlítani, hogy az ember ez ügyekről teljes tájékozást nyerjen? Azonban nem lehetett elzárkózni a kormány azon érvelése elől, hogy az 1880: XXXI. törvényczikk alapján számos engedélyokmány adatott ki, melyekben e törvényre utalás történik. Már most, ha e törvény hatályon kivül helyeztetnék, ez igen könnyen jogi bonyodalmakat idézhetne elő, a mi az állam érdeke szempontjából nem volna kívánatos. Az előadottakat egybefoglalva, minthogy a törvényjavaslat intézkedéseiből az derül ki, hogy az alkalmas a helyi érdekű vasutak ügyének előbbre vitelére; miután egyfelől megfelelő tekintettel van az állam érdekeire vasutpolitikai szempontjából, az állameszme érvényesítése szempontjából, még pedig a nélkül, hogy sértené az illető vállalatok jogos igényeit; minthogy másfelől a törvényjavaslat azon keretben mozog, melyet az állam pénzügyi helyzete előszab, sőt a közlekedésügyi minister ur a leglényegesebb intézkedésekben önmagának szab korlátot, melyeken túl ne
