Képviselőházi napló, 1887. II. kötet • 1887. deczember 21–1888. február 1.

Ülésnapok - 1887-47

214 47. országol ülés január 24-én, kedden. 1888. átmenetnek tekinthető, de hogy tényleg másként áll a dolog s nevezetesen, hogy hol a felszerelés, hol a felfegyverezés dolgában 20 év óta rövid megszakításokkal ilyen folytonos átmenetek rendszerének járma alatt nyögünk, az elvitázhatlan snem túlzok, ha hozzá teszem, hogy az általános cultura és fegyvertechnika rohamos haladása ezt az átmenetes állapotot alkalmasint szabály erejére fogja emelni. Ezt nem szemrehányáskép említem, pusztán a tényt conatatálom. Ha továbbá nem hagyjuk figyelmen kívül azon kétségtelen igazságot sem, hogy a szabadsá gólt állományú honvédeket jelenleg nem egy, az áj fegyvergyár felépülése után körülbelől háromnégy év múlva szállítandó akármiféle ma ismeretlen új fegyver, hanem a már elfogadott 8 milliméteres fegyverrel való kiképzés okából kívánják berendelni; ha emellett figyelembe vesszük azon eshetőséget is, a mely kizárva egyáltalán nincsen, hogy t. i, a delegatiók által elfogadott 8 milliméteres Manlicher-féle ismétlő fegyverek rendszere a tömeges kipróbálás tapasztalatai alapján — nem mondom épen, hogy elejtetik —- de tényleges változtatásokon megy keresztül, más szóval, hogy a hadsereg új fegyverzetének kérdését se lehet ma még teljes joggal megoldottnak tekinteni, akkor, úgy hiszem, komoly alapon nyugszik kifogásunk, hogy a honvédek behívása egy olyan fegyverrel való kiképzés végett, melynek költségeit a törvényhozástól eddig még csak nem is kérték, mindenesetre korai, időelőtti s áll tehát azon támpont is, a melyből érvelésünk kiindult, hogy t. i. a fegyverzés kérdése a honvédséget érdeklőleg még eldöntve nincsen. Quod erat demonstrandum. (Helyeslés a szélső haloldalon.) Mindamellett hajlandók vagyunk a kért rendszabályoknak a honvédséget érintő részéhez hozzájárulni azon természetes feltétel alatt, hahogy a törvényhozás az új fegyver költségeit megszavazza, valamint, ha a tisztelt honvédelmi ministerur ismételni méltóztatik e helyen azon igéretét, hogy gondoskodni fog arról, miszerint ezen rendkívüli behívás a legénység szolgálati terheit, egészben a gyakorlati időtartamot tekintve ne súlyosbítsa. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Mindenesetre pedig kérem a tisztelt házat már most, bár ez inkább a részletekhez tartoznék, hogy esetleges félreértések és netáni káros következtetések elkerülése végett a javaslat szövegének illető helyein a „honvédség" szó előtt mindenütt a „magyar" jelzőt alkalmazni méltóztassék, a mivel a dolog lényege érintve ugy se lesz, az így toldott szöveg pedig a törvényhozás intentióját szabatosabban fejezi ki. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Gróf Pongrácz Károly: Tisztelt ház! (Halljuk!) Meggyőződésem szerintiiem állíthatom, hogy a Mannlicher-féle ismétlő lőfegyver, melylyel közös hadseregünk két hadteste legközelebb ellátva lesz, noha a fegyver technikai téren a legelső helyek egyikét elfoglalja, hadi czélokra alkalmatossága tekintetében a jelenleg használatban álló Werndl rendszerű hátultöltő lőfegyvereket tetemesen felülmúlná, vagy hogy azzal csodát művelni és a kiképeztetés vagy vezetés hiányait pótolni lehetne; sőt azon állítást is koczkáztathatom, hogy két hadviselő fél közül, melynek egyike ismétlő, a másika hátultöltő lőfegyverrel van ellátva, hasonló szám mellett, az aratandj a a győzelmet, a mely magasabb katonai értékkel bir és jobb vezetésben részesül end. Ha nézetem helyes, annak csak örvendeni lehet, miután kizárva nincs, hogy fegyveres erőnk túlnyomó része legközelebbi harczait hátúitöltő lőfegyverekkel kivívni kénytelen lehet, csapataink katonai értékében és a vezetők ügyességében pedig csak a tudatlanság és rosszakarat kételkedhetik. (Ugy van! jobbfelől.) A napirenden nem áll s ekkép szándékomban sem lehet, az uj ismétlő lőfegyvereket eritica alá vonni, de annyit mégis kénytelen vagyok azokra vonatkozólag megemlíteni, a mennyi beszédem keretébe vág. A világon semmi sem tartós s ekkép a már 20 évig használatban levő Werndl-rendszeríí hátultöltő lőfegyver pótlásáról is ideje korán gondoskodni kellett. A delegatiók, tekintettel arra, hogy a nagyhatalmak hadseregeiket ismétlő lőfegyverekkel ellátni kezdik, a hadvezetőség ajánlatára a Mannlicher-féle ismétlő lőfegyvert elfogadták. A legtöbb újításnak a katonai technika terén vannak előnyei és hátrányai, igy tehát az ismétlő lőfegyvernek is. E?en lőfegyver főelőnye: hogy azzal dönti) perczekben fokozottabb tűzhatást kifejteni lehet, főhátránya, hogy az eldöntést megelőző mozzanatokban a bevezető és halogató harezok folyamában lőszer-parazlás, ennek folytán az eldöntés perczeiben, lőszer hiány állhat be és komoly válsághoz vezethet. Igen nagy hibát követne el, ki a béke-gyakorlat és czéllövészeteknél elért eredmények után ítélné meg azokat, melyeket ugyanezen lőfegyverekkel háborúban elérni lehet. Harczban egy fontos tényező kerül számításba, ezen tényező a veszedelem benyomása, mely legyőzhetlen hatalmát érezteti, az erkölcsi elemekre mély befolyást gyakorol és a harczosoknál egy bizonyos izgatottságot idéz elő, melynek uralma alatt, a találó képesség csökken és a fegyelem általában, tehát a tíízfegyelem is lazul. Azért válik elkerülhetlenül szükségessé, hogy a katona már békében beható oktatás és gyakorlat által lőfegyvere kezelésében a tökély lehető legmagasabb fokát érje el, a fegyelem pedig akkép