Képviselőházi napló, 1887. II. kötet • 1887. deczember 21–1888. február 1.

Ülésnapok - 1887-47

47. országos ülés január 24-én, kedden, 1888, 209 magasabb és mai cursus közt körülbelül 3% a különbség. Pedig, ha azután azt a 80 milliót, a mire összesen a kormány tavaly felhatalmazást kért, hirtelen a piaezra dobja, azon három perezentnek legnagyobb része is bizonyosan lenyomatott volna. Ez tehát meggyőződésem szerint az államnak kárára nem volt. (Helyeslés jobbfelől.) A képviselő ur kedvencz themája mindig az, hogy a kormány — szeretnék saját szavaival élni — bujkál és elbujtatja a milliókat. Felhozza ezt a képviselő ur akkor, midőn mondja ; azt nyilvánítottam, hogy a 15 millió 1886-iki különbözet miatt nem fogok póthitelt kérni; sőt ebben — ugy veszem észre — még bizonyos törvénytelenséget is lát. De, t. képviselőház, miért kéretett a pénztári készletek kiegészítése? (Halljuk!) Azt gondolom, épen azért, mertmár akkor ezen összegeknek tudvalevőleg pénztári készletekből kelletvén fedeztetni, szükséges volt azon pénztári készletek kiegészítése. Ez is tehát nemcsak el nem titkoltatott, hanem határozottan, tisztán meg volt mondva. Hogy tehát miért szükséges itt a kormányt őszinteség hiányával gyanúsítani, azt én belátni képes .nem vagyok. (Helyeslés jobbfelől.) A másik megjegyzésem vonatkozik az 1885-iki közösügyi túlkiadásra, vagyis a vámjövedelmek elmaradása miatt szükségessé vált póthitelre. Itt megint az a vád, hogy a kormány azt is el akarta bujtatni. Erre azt kívánom először is megjegyezni, hogy az 1885-iki leszámolás nincs véglegesen megállapítva. De hogy e mellett is jelezzem, menynyire akar a kormány bujkálni vele, meg kell még jegyeznem, hogy midőn a 32 millió forintot kértem, síz indokolásban az akkori apraetiatio szerint azt 7 vagy 8 százezer forinttal nagyobb összegben, mint a mennyi valószínűleg lesz, fölvettem és kimutattam. Nem bujkáltam tehát, hanem előre bejelentettem. (Ugy van! jobbfelől.) Hogy a t. képviselő ur nem tartotta érdemesnek ezt figyelembe venni, arról én nem tehetek. (Derültség és tetszés jobbfelől.) Egyáltalában, t. képviselőház, az igazságkeresésnek furcsa egy módja az, (Halljuk!) ha az ember azt, a mi a nézetéhez nem illik, soha sem veszi észre, a mi pedig nézetének támogatására szolgál, még onnan is kikeresi, a hol nincs. (Élénk derültség jobbfelől) Már pedig ez a t. képviselő ur budgetvitai eljárása nagyban és egészben. (Igaz! Igazi job

1 felöl.) A mi már azt illeti, hogy ez a kormány és ez a párt mire tarthat számot, mert a képviselő ur kimondotta, hogy mi a nemzet elismerésére nem számíthatunk és hogy köszönjük meg, ha megbocsátja bűneinket a nemzet, (Derültség jobbfelől.) erre válaszom a következő. (Halljuk!) Én nem tudom, a t. képviselő ur kitől kapta a mandátumot, KBPVH. NAPLÓ 1887—92. II. KÖTET. a nemzettől-e, vagy a gondviseléstől, vagy csak saját úri magától ? (Élénk derültség és tetszés jobbfelől.) Ha felmutatja a nemzet vagy a gondviselés mandátumát, meghajlok előtte ; de ha csak magától vette, semmit sem adok rá. (Élénk tetszés jobbfelől) Ajánlom a költségvetést elfogadásra. (Hoszssantartó élénk helyeslés jobbfelől.) Elnök: T. ház! A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom, következik a szavazás. (Halljuk! Halljuk!) A kérdés az lesz: elfogadja-e a t. ház az 1888-ik évi állami költségvetést a pénzügyi bizottság szövegezése szerint általánosságban a részletes tárgyalás alapjául, igen, vagy nem? (Igen! Nem!) Ha ez elfogadtatik, akkor a két ellenindítvány elesett; ha nem fogadtatnék el, akkor a két ellenindítványra fog történni a szavazás abban a sorrendben, a mint beadattak. Húsznál több képviselő névszerinti szavazást kért: (Felkiáltások: Kicsoda?) Irányi Dániel és társai. Tehát a névsor felolvasása mellett fog a szavazás megtörténni. Kihúzom a betűt, melylyel a névsor olvasása kezdetét veszi. (Megtörténik) „K" betű. A szavazás megkezdése előtt az ülést 5 perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést folytatjuk. Mielőtt a szavazás kezdetét venné, méltóztassanak még egyszer meghallgatni a kérdést. Dárdai Sándor jegyző (olvassa a kérdést). Elnök: A névsort Beőthy Algernon jegyző ur fogja felolvasni; az igennel szavazókat Josipovich Géza, a nemmel szavazókat Tors Kálmán, a távollevőket Balogh Géza jegyző urak fogják jeffvezni. Beőthy Algernon jegyző (olvassa a névsort). Igennel szavaztak: Kajuch József, Kammerer Ernő', Kapisztóiy Ferencz, Kazy Jáno*, Kállay Zoltán, b. Kemény Endre, b. Kemény Gábor, b. Kemény Géza, b. Kemény János, Kégl György, Kiss Pál, Koczkár Zsigmond, KonkolyThege Sándor, Konstontiny György, Kopácsy Árpád, Kovách László, Körösi Sándor, Krajtsik Ferencz, Králvz Béla, Kubinyi Árpád, Kztbinyi György, Kudlovich Imre, Kresztics György, Latinovics Gábor, Tjatkóczy Imre, Láng Lajos, I^ászló Mihály, Lévay Antal, Lónyay Sándor, Lupa Péter, Markovich Kálmán, Matlekovits Sándor, Matuska Péter, Mauer Mihály, Meltzl Oszkár, Mitsky LajoMiklós Gyu a, Mikó Árpád, Miksa Elek, Mikszáth Kálmán, Molnár Antal, Molnár Victor, Münnich Aurél, Markovics András, gr. Nákó Kálmán, Neményi Ambrus, Néppel Ferencz, Neumann Ármin, b. Nopcm Elek, Nóvák József, b. Nyáry Béla, Ordódy Pál, Országh Sándor, Pap Sámuel, Papanek Lajos, Perczel Dezső, b. Perényi Péter, Perlaky Elek, Probstner Arthur, Pulszky Ágost, 27