Képviselőházi napló, 1887. II. kötet • 1887. deczember 21–1888. február 1.

Ülésnapok - 1887-46

46. országos ülés január rend: az 1888. évi állami költségvetés általános tárgyalásának folytatása. Irányi Dániel: T. ház! Én csak rövid időre kérem a t. ház becses türelmét, hogy egy vádat, a szabadelvüség hiányának vádját visszautasítsam, a melylyel a jobboldal két szónoka az ellenzéket, annálfogva a függetlenségi és 48-as pártot is illetni jónak látta. (Halljuk!) Csak az egyik szónoknak felelek azonban, annak, a ki nem vándorolt végig valamennyi párton, a ki nem változtatta politikai hitvallását untalan, mint más ember felöltő ruháját szokta változtatni és a ki midőn ezt szemére vetették, jobb ügyhöz méltó bátorsággal nem tagadta el urszíne változását. (Derültség balfelöl.) A szónok, a kinek válaszolni kívánok, LángLajos t. képviselőtársam. A képviselő ur jelesül azzal vádolta pártunkat, hogy az nem szabadelvű, a szabadelvüség kiváltságát a kormánynak és azon pártnak vindicálván, a mely annak nyomdokait követi. Mielőtt ezen vádnak egyfelől, másfelől azon j követelésnek, hogy ne mondjam dicsekedésnek, í alapos, vagy alaptalan voltát mérlegelném, szükségesnek tartom, hogy a szabadelvüség fogalmával tisztába jöjjünk. (Ralijuk!) Hogy a szabadelvűséghez való igény megállapítására a puszta név. a szabadelvű czím nem elegendő, azt ugy hiszem, t. képviselőtársam is elismeri s remélem egyet fog érteni velem akkor is, ha akként határozom meg a szabadelvtíséget, hogy az azon gondolkodási és cselekvési mód, mely szerint a szabadságot és jogegyenlőséget minden embertársunk irányában elismerve, azt ugy a magán, mint a közélet ben tiszteletben tartsuk és a mennyire tőlünk telik, megvalósítani igyekezzünk. A miből önként következik, hogy valamint egyes embereknek, ugy egyes osztályoknak sem szabad tulajdonítani mások felett előnyöket, kiváltságokat, hanem csupán a valódi érdemeket kitüntetni, az egész, az összes társadalomnak, nevezzük nemzetnek javát, érdekeit előmozdítani kötelességünk. Ha ez a meghatározás helyes — s remélem, hogy azt t. képviselőtársam is elismeri — akkor legyen szabad azt kérdezni, hogy ki volt az, melyik párt, a mely már 1869-ben — ezen évnél azért kezdem, mert ez időtől fogva van szerencsém újra e ház tagjának lehetni — ki volt az, ismétlem, a kimar 1869-ben, a testi büntetés eltörlését indítványozta, azon büntetésnek eltörlését, mely az emberi méltóságot lealázza, a becsületérzést eltompítja s a melynek hazánkban, mig az alól a nemesek és a tisztes rendűek rég időtől fogva, a választó polgárok pedig az országbírói értekezlet következtében ki voltak véve: az ország többi polgárai, tehát milliói, nemre való tekintet nélkül, következőleg az asszonyok is alá valának vetve ? 23-An, hétfőn. 1888. J7J És ki indítványozta ugyancsak 1869-ben, akkor, midőn a kormány a népnevelésre mindössze 250,000 frt előirányzatban állapodott meg, annak egy millióra való felemelését azért, hogy az elemi ismeretek azon alsó rétegekben is minél előbb elterjedjenek, a melyek a nevelés jótéteményéből ki voltak és részben ki vannak zárva? (Ugy van! a szélső baloldalon.) És ki indítványozta ugyancsak már 1869-ben a vallásszabadság behozatalát, hogy a polgárok, tekintet nélkül származásukra, szabadon és csakis a törvények korlátai között vallhassák külsőképen is hitüket ? (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) És ki indítványozta a polgári házasság behozatalát, hogy azon válaszfalak, melyek a különböző vallásfelekezeteket egymástól elválasztják, ledöntessenek ? És ki hozta szóba, az általános szavazati jogot azért, mert nem tartotta az igazsággal megegyeztethetőnek, hogy a nép milliói, a kik tehetségük szerint a gazdagabbakkal egyformán viselik az ország terheit, ki legyenek zárva azon elemi politikai jogból, a mely szerint azokat, a kik ő reájuk terheket vetni vannak hivatva, maguk is választhassák ? (Helyeslés a szélső baloldalon.) És ha azóta — ezt nyíltan bevallom — nem szorgalmaztuk az általános szavazatjog behozatalát, azt, legalább részemről, azért nem tevők ; mert fájdalommal tapasztaltuk, hogy a büntető törvényeknek daczára, melyek a lélekvásárlást és a vesztegetések minden nemeit szigorúan tiltják, ezek továbbá is és fájdalom, mai napig egyformán uralkodnak. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Mi pedig, hogy a nép erkölcseit, a mennyire csak lehet, ezen mételytől megóvjuk, nem akartuk, hogy annak bűnös bűvkörébe lelketlen vesztegetők által még azok is bevonassanak, a kik abba eddigelé nem voltak bevonva. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Es midőn a kormány a választói jogot, melyet az 1848-iki törvény megállapított, megszorittatni indítványozta, ki volt az, a ki annak ellene szegült, a ki nem akarta megengedni, hogy azon százezrei polgártársainknak, akik 1848-ban választói joggal felruháztattak, attól utólag megfosztassanak. (Helyeslés a szélső baloldalon.) És ki volt az, a. ki ellenezte a virilis intézmény behozatalát, azon intézményt, a mely a községi és törvényhatósági életben is kétfelé választja a polgárokat, vagyonosabbakra és szegényebb sorsuakra és ily módon régi kasztot állít helyre, tekintet nélkül arra, hogy a vagyonosabbak mily módon szerezték a maguk gazdagságát? (Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon.) És midőn a kormány a főrendiház rendezését szőnyegre hozta, ki szegült ellene annak, hogy az új főrendiházban a kormánynak 150 embere foglaljon helyet, veszélyeztetve a törvényhozás másik házának függetlenségét és tekintet nélkül lévén arra, hogy a mai kormányt követő új ministerium 22*