Képviselőházi napló, 1887. II. kötet • 1887. deczember 21–1888. február 1.

Ülésnapok - 1887-45

45. országos Ülés januúr 21-én, szombaton. 1SS8. 167 nemzet, mely annyi erőt és fegyvert adott a ministerelnök ur kezébe, máx most azt követeli tőle, hogy váltsa be akkoron adott szavát. És nincs azon körmönfont okoskodás, mely azon egyszerű tényt elvitázhatná, hogy .szavát eddig be nem váltotta. Igenis adott egy pénzügyi programmot, mely pénzügyi programúiban a jövőnek igen szép képét tárta elénk, de csak hypothesisekre fekteti ezen programm alapján egész okoskodását. Megszavazott ezen országgyűlés törvényeket, melyeknek eredményei előttünk ismeretlenek, de az országnak politikai állapotai után ítélve, ezeknek eredménye iránt legalább i§ oly mértékben, mint a kormány jelzi, bizalmunk nem lehet. De hátra van még azon ellenvetés, melynek teljes jogosultsága van: hogy ha a ministerelnök ur ezen eszközöket olyan hatályosaknak tartja, vájjon miért 12 esztendő után áll most azokkal elő? Vájjon ezen általa most oly hatályosaknak mondott rendszabályokat miért nem alkalmazta 10 esztendővel azelőtt? Akkor a helyzet mindenesetre nem volt oly súlyos és elhanyagolt, mint ma és akkor bizonyosan az eszközöknek is kedvezőbb hatása lett volna hm tehát, t, ház, másokra bizván a kérdésnek pénzügyi fejtegetését, egyszerűen azért, mert a kormány eddigi viselkedéséből az ő pénzügyi politikájához vagy politikaiatlanságához bizalommal nem viseltetem, a költségvetést el nem fogadom. (Helyeslés a hal- és a szélső baloldalon.) Azonban nem helyeselhetem a t. ellenzék azon felfogását, miszerint elegendőnek tartja csupán rámutatni a bajokra, a nélkül, hogy egyúttal rámutatna a kibontakozás eszközeire is. Ez lehet jó párttactiea, de szerintem nem jó politika s mindenesetre ;i képviselői kötelességeknek hibás feltbifása. En azt hiszem, nem azért jöttünk ide, hogy ex professo akár ellenzékiek, akár kormánypártiak legyünk, hanem hogy mindnyájan, a mennyire Istentől nyert tehetségeink engedik, az ország javát előmozdítsuk. Épen azért engedelműkkel egynéhány módot óhajtok jelezni, melyet a pénzügyi javításra szükségesnek és hasznosnak vélek. Nem fogok magas politikai regiókban áradozni, nem is ertek hozzá. De különben is ezen a téren már nagyon régen experimentálunk és mihez jutottunk ? Azt hiszem, itt az ideje, hogy valahára megkísértsük az úgynevezett háziszert. Mindenekelőtt én, t. ház, elkerülhetetlenül szükségesnek tartom, hogy hagyjunk fel a kortespolitikával. Nem először mondom ezt ki, kimondtam egy más helyen is, mint főispán. (Helyeslések a bal- és a szélső baloldalon.) Akkor pedig ez épen azoknak, kik ezen a helyen ülnek, igen nagy helyeslésével találkozott. Igaz, hogy nem vagyok annyira elfogult, hogy ne ismerjem el; „Peccatur Iliacos intra muros et extra." De még azt sem akarom mondani: „Si duo idem faciunt, tanien non est idem." Igaz, minden korteskedés káros, de különösen nálunk ma ugy állunk ezzel a dologgal, hogy egy új Ingurtha bátran elmondhatná azt, a mit a régi Ingurtha Rómáról mondott. A kormány korteskedése már állásánál fogva sokkal veszélyesebb és károsabb, mint bármely más korteskedés; megrontja a közigazgatást és általában megrontja a politikai érzületet. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) És itt szintén eltérek különösen gróf Apponyi Albert t. képviselőtársamtól. (Halljuk!) Én inkább ebben és csakis ebben, nem a rendszerben keresem a hibákat és közigazgatásunk hiányait. Én a eentralisatiónak mindig ellensége voltam,, mindig azt tartottam, hogy a centralisatió, ha nem is absolutismus, de nagyon közel áll hozzá és csak egy zökkenés kell, hogy egészen azzá váljék. Én tehát az önkormányzatot feltétlenül követelem, de a teljes önkormányzatot, nem az olyan se hús, se hal félét, (Helyeslés balfelöl) nem a munieipiumok álarcza alá rejtett absolutismust. Felfogásom szerint Magyarországon csak akkor lesz jó administratio, ha az exponált közegeknek teljes szabadság és tevékenységi kör engedtetik. Erre természetesen okvetetlenül *züksége^ egy decentralisált közigazgatás, de nem olyan mint a mai. Megvannak ennek is a közegei, megvannak most is aí intézkedések. Ott van a közigazgatási bizottság, ott vannak « főispánok. Nem is ebben van a hiba, hanem abban, hogy hogyan vannak ott. Igenis, tessék felmenteni a közigazgatási bizottságot attól, hogy ott legyen a hivatalos közegek többsége, tessék ezt élethossziglan kinevezendő főispánokra bizni. (Helyeslés balfe'öl.) És akkor olyan administrativ és ellenőrző közegünk lesz, a melyre bátran rá lehet bizni azon tömérdek apró teendők végzését, melyekkel most a központ feleslegesen és minden ok nélkül terheltetik. Elismerem, valami nagy megtakarítás itt sem lehetséges. De némi megtakarítás a központi tisztviselők leszállításával mégis elérhető. Természetesen nem lehet ilyenkor kiterjeszkedni az administratio egész menetére; azonban mégis vannak egyes esetek, a melyeket felhozni kötelességem. (Halljuk!) Ilyenek pl. az exponált állam közegének napidíjai és uti átalányai. Ezeket most az illető tisztviselők tartoznak igazolni, elszámolni, beielenteni. Ez először már nekik maguknak is igen sok dolgot ad odakün, de még többet idebenn és a számvevőszék tisztviselői légiójának épen az az oka, hogy ilyen dolgokkal terhelik. Ha az administratio és az ellenőrző közegolyan lesz a mint én contemplálom, akkor mindezt könnyen lehet azokra bizni. Elismerem, hogy a közigazgatás legtöbb ágánál valami nagy megtakarítás nem lehetséges; de igen is van egy ága, a melynél nagyon lényeges megtakarítások érhetők el és ez a pénzügyi