Képviselőházi napló, 1887. II. kötet • 1887. deczember 21–1888. február 1.

Ülésnapok - 1887-45

45. országos ülés január 2!-én, -zembaton. 1888. 163 lezettségek, mint aHoránszky t. képviselő ur által annak idején felemlített Rábaszabályozási kölcsön, mely pedig 376,000 írt évi kiadással jár és néhány év múlva megszűnik, figyelembe vétetett volna? Hallotta-e, hogy a szőlődézsmaváltságtartozás megszűnése folytán, mely 1890-ben következik be, megszűnő 2.300,000 frtnyi kiadás, vagy ha levonom a bevételeket, mert arra méltóztatnak talán utalni — még mindig előálló másfél millió megtakarítás az előterjesztett pénzügyi programmban figyelembe vétetett volna'? Hát ezek nem oly milliók, melyek képesek ellensúlyozni azt, ha a kormány meggyőződése ellenére egyik vagy másik forrásnak eredményében csalatkoznék? Midőn ily tényezők egy programmban nem is érintetnek, hanem ily esetleg elmaradó jövedelmek paralisálására tartatnak fenn: akkor nem lehet azt a vádat felhozni, hogy ez a programm nem kielégítő— először, mert kevesebb, minta mi az országnak kel], másodszor mert illusoriusak az előirányzott bevételek. (Élénk helyeslés jóblfelöl.) De, t. ház, nem foglalkozom tehát az ellenvetésekkel, (Halljuk!) hanem áttérek egy másik themára, hogy szembeállítsam a kormány programmját azon programmal, melyet a t. mérsékelt ellenzék méltóztatott pénzügyi programmként felállítani. (Halljuk! Halljuk!) Mert azzal az elismeréssel adóznunk kell a t. mérsékelt ellenzéknek, hogy igenis állított fel egy pénzügyi programmot in optima forma, nem positiv, hanem negatív alakban, a mint azt egy ellenzéktől várni lehet. Felállította ezen pénzügyi programmot Horánszky t. képviselő ur, midőn pártja nevében beszélve azt mondta: (Halljuk!) „Egy kormány, a mely ko moly és organisatorius megtakarításokat tenni vagy nem akar, vagy nem tud; egy kormány, mely fázik egy oly adóreformtól, mely a direct adók terén nem ugyan az adók emelését tűzi ki ezélul, hanem inkább azoknak igazságosabbá és egyenlő' bé tételét, különösen pedig minden igazi jövedelemképes érték megadóztatása által akarja az állam bevételeit fokozni; egy oly kormány, mely a hatalom érdekében a múltban ugy, mint jelenben hozott áldozatoktól menekedni nem akar vagy nem tud; egy oly kormány, mely az ország legtermészetesebb és legjogosultabb jövedelmeit szemben a monarchia másik államával — alig találok más szót — eludvarolja, az a kormány, t. ház, a financiákat rendezni nem fogja soha". Ha ezt positiv alakban fejezem ki, itt van az ellenzék pénzügyi programmja (Tetszés a jobbóldalon) kiegészítve gróf Apponyi t. képviselő ur által azzal, hogy ő magában véve pénzügyi intézkedéseket nem tart elégségeseknek, hanem közgazdasági intézkedéseket is szükségeseknek tart. Gróf Apponyi Albert: Közigazgatási intézkedéseket! Wekerle Sándor államtitkár: Közigaz gatásiakat is mondott, de ezek felett talán mindjárt napirendre térhetek, mert ő maga is mondta, hogy azok a közigazgatási intézkedések eleinte talán még többe fognának kerülni, mint most. Megengedem, hogy azok a későbbi években közrehathatnának a jövedelmek emelésére, de most legalább azok emelését nem befolyásolhatják. A mi pedig a közgazdasági intézkedéseket illeti, ezek tekintetében nincs köztünk elvi differentia. Hiszen a kormány évek óta tesz közgazdasági intézkedéseket, soha egy alkalmat el nem mulaszt, hogy azok elodázhatlan szükségét föl ne említse. Eltelhetnek köztünk a nézetek a tekintetben, hogy talán nem ugyanazon eszközöket akarjuk, de elvi ellentét köztünk nincs. Lehet, hogy a gazda hitelét nem oly módon, nem a kormány aegise alatt akarjuk fedezni, hanem társadalmi tevékenység által, de elvi differentia köztünk nincs. T. ház! Nézzük a pénzügyi programm egyes pontozatait. (Halljuk!) Az első sorban van a komoly és organisatorius megtakarítás. Azt hiszem, a t. ház előtt az imént, midőn a megtakarításokról szóltam, már volt szerencsém kifejteni, hogy lehet talán még néhány ezer, százezer, mondjuk egy millióra menő megtakarítást keresztülvinni, de mi ez azon szükséglettel szemben, melyet önök 40 millióval vagy talán még nagyobb összeggel szeretnek felállítani? Evvel szemben programmjuk első pontja egy alig számbavehető tényező. Másik rész az egyenes adók reformja és a meg nem adóztatott adóforrásoknak adóval való érintése. Megengedem, t. ház, hogy ez szükséges; hiszen minden pénzügyileg müveit ember már az iskolából hozza magával azon ideákat, a melyeket egy egyéniékeny, helyes irányú megadóztatás alapelvéül az életben is szokás követni. Minden fiatal ember, mikor az életbe kilép, át van hatva ez eszméktől és többé kevésbbé a gyakorlati élet terén igyekszik azokat követni, megvalósítani. Megengedem s nemcsak tudom, de mélyen érzem és gyakorlati adatokkal is tudnám igazolni azon állításomat, hogy az egyenes adók reformja szükséges ha talán nem is azon fokig, mint azt a múltkor Jellinek Arthur t. képviselő ur említette, de még azon fokozatos adóztatás mellett is tudnék szólni oly esetekben, midőn nem tárgyi, hanem egyéni támpontra van az adóztatás alapja fektetve. A ki azonban az egyenes adókat emelni nem akarja, az tüntesse fel ezt, mint arányosítási munkálatot, mint a helyesebb eljárásnak módozatát, de ne tüntesse fel, mint jövedelmi többletet; (Helyeslés jobbfelöl) mert, ha nem akarják emelni az adót, hanem a 90 vagy hány milliót más formán akarják kivetni: a 40 millió deficittel szemben mindig ott fognak állni, a hol jelenleg. (Helyeslés jobbfelől. Ellenmondás balfelöl.) 21*