Képviselőházi napló, 1887. II. kötet • 1887. deczember 21–1888. február 1.

Ülésnapok - 1887-45

152 45. országos ülés január 21-én sEombkton. Í888. harez alatt a nemzet vérével pecsételt meg? Ez a szabadelvííség nem jogosíthat fel senkitannak kimondására, hogy itt oly talaja van a szabadelvűségnek, mely nevek és egyének közt különbséget keres, vagy különbséget tesz. (Helyeslés jobbfelöl.) És azt hiszem, hogy azon igazság mellett, a mely gróf Apponyi Albert t. képviselő urnak szavait átrezegte, ez egy oly dissonans hang volt, melylyel nem létező elemek és egyének ellen küzdött, mert oly elemek Magyarországon e nemzet támogatására egy pillanatig sem számíthatnak, melyek az ősök sírjának eltaposásával akarnák érvényesíteni akár magukat, akár pedig azon tanokat, a melyeket vallanak. (Helyeslés jobbfelöl.) Megengedem, hogy szokás és divat az ősök felsorolása, hisz az udvarnál is igy van ez, de én nemcsak a felsorolt ősökre adok valamit, hanem arra is, hogy én ugy látom, hogy ugy itt a hazában, mint Európaszerte mindenütt, a democratiának őszinte bivei ép oly kegyelettel őrizték őseiknek sírját, mint azok, a kik az aristocratiának tagjai és a kik számtalan őst tudtak felsorolni. (Élénk helyeslés jdbbfélöl.) T. ház ! Ezt azért tartottam szükségesnek felemlíteni, hogy kifejezést adjak annak, hogy a szabadelvű irányzat nem lehet kizárólagos tulajdona egyes pártoknak és nem is szabad annak lenni, mert abban feküdnek a legnagyobb veszedelmek, hogy ha a szabadeívűség egyes pártoknak lehetne kizárólagos tulajdona. (Ugy van! jobb felöl.) A szabadelvííség Magyarországon, nézetem szerint, oly eriterium, a mely nélkül az országnak egyetlen pártja sem képes az ország érdekében hatályosan működni, sem most, sem pedig hoszgzú időkön át. (Ugy van ! a jobboldalon.) Ha azon útvesztőben, a melybe a különböző viszonyok belesodortak, elhagyjuk is egy pillanatra azon nyomokat, melyeken járnunk kell, a hívó szózatot, a mely nehéz körülmények közt felhangzik, a nemzet mindig megértette és ha el is téved egy vagy más irányban, a helyes r nyomra önként visszatért. (Ugy van! jobbfelöl.) Épen ezért a magam részéről Helfy Ignácz t képviselő urnak csak köszönetet mondok, hogy a szabadeívűség kérdését felemlítette. Nehéz időkben, midőn nemcsak egyes kasztok és nemcsak egyes polgárok erejére, hanem a nemzet összerejére van szükségünk, fel kellett a zászlót emelni, hogy az ország minden lakója azon tudatra jöjjön, hogy itta nemzet és az ország érdekéről van a szó és hogy a financ-exposéba lefektetett alap, mely a fogyasztási adókon nyugszik, nem egyéb, mint számítás az ország lakóinak millióira. De midőn ily terhek elviselésére hívjuk fel a nemzet összes lakosságát, szükséges az is, hogy e terhek mellett felemlittessenek azon jogok is, melyek a nemzet minden tagját méltán megilletik, mert mindig csak terheket adni jogok nélkül, ez sem nem igazságos, sem nem czélra vezető politika. (Helyeslés jobbfelöl.) És most, t. ház, kötelességem válaszolni egy dologra, a melyben személyesen voltam apostrophálva. (Halljuk! Halljuk!) Meltzl t. képviselőtársam az erdélyi szászok ottani viszonyait felemlítve, különböző kifogásokat tett. Ezekre vonatkozólag teljes készséggel járulok ahhoz, mit a t. ministerelnök ur mondott. Belátom, hogy az ő részéről ez ügyben többet mondani felesleges lett volna. De nem igy áll ez engem illetőleg, mert — nem személyemet akarom védeni, a mely sokkal csekélyebb, hogy azzal foglalkozni kellene, hanem azon álláspontot akarom kellő világításba helyezni, melyet nemcsak én, hanem tudtommal e törvényhozás és Erdély magyar lakosságának is nagy része elfoglal. Azt mondja a t. képviselő ur és ebben igaza is van, hogy nemcsak a magyar állam érdeke, de a szász faj érdeke is megköveteli, hogy egymást megértsük és kölcsönösen támogassuk. E kijelentésnek én igen örülök; de ne méltóztassék az iránt tévedésben lenni, hogy mi ezt mióta a magyar alkotmányosság helyreállíttatott, minduntalan hangoztattuk, de náluk süket fülekre találtunk. (Ugy van! jobb s balfelöl.) A t. képviselő ur figyelmeztet, hogy be fog következhetni az a baj, hogy oly fajok közé beékelve, a minők közt ők vannak, a feloszlás felé vezettetnek egy — nem tudom igy mondta-e — chauvinisticus, erőszakos magyar politika által. Hát, t. ház, én a folytatott politikára kiterjeszkedni nem akarok, hanem a múlt jellemzése szempontjából csak egyet említek fel. (Halljuk! Halljuk!) Azt mondja a t. képviselő ur, hogy mi kergetjük oda. Ha, t. ház, az igazságnak megfelelőleg akarunk beszélni, a lefolyt 10 év alatt nem minduntalan annak a jelenségei mutatkoztak- e, hogy a szászok az őket körülvevő más fajokkal egyesülve a magyar állammal szemben mintegy phalanx állottak? Hát nálunk voltak-e azon tájnak vezetői? A mi szövetségeseink voltak-e azok? És a mi küzdelmeinkben ellenük, velünk harczoltak-e a szászok, vagy pedig velük mi ellenünk voltak szövetkezve ? (Tetszés jobbfelöl.) Ezt fel kellett említeni, t. ház, nehogy igazságtalanul érjen bennünket az a vád, hogy oly irányba engedtük menni a dolgot, hogy a szászok rá voltak utalva ott keresni segítséget, a hol kínálkozott. (Helyeslés jobb és balfelöl.) Mielőtt azon kérdések, melyek állítólag conflictust képeznek közöttünk, felmerültek volna, a szászokat már szövetségben találjuk velünk szemben. (Ugy van! jobbfelöl.) De, t. ház, van még egy másik kérdés is, melyet a képviselő ur felemlített és ez vonatkozik a szász faj stagnálására és annak gazdaságilag