Képviselőházi napló, 1887. II. kötet • 1887. deczember 21–1888. február 1.

Ülésnapok - 1887-45

152 45. országos ülés január 21-én sEombkton. Í888. harez alatt a nemzet vérével pecsételt meg? Ez a szabadelvííség nem jogosíthat fel senkitannak ki­mondására, hogy itt oly talaja van a szabadelvű­ségnek, mely nevek és egyének közt különbséget keres, vagy különbséget tesz. (Helyeslés jobbfelöl.) És azt hiszem, hogy azon igazság mellett, a mely gróf Apponyi Albert t. képviselő urnak szavait átrezegte, ez egy oly dissonans hang volt, mely­lyel nem létező elemek és egyének ellen küzdött, mert oly elemek Magyarországon e nemzet támo­gatására egy pillanatig sem számíthatnak, melyek az ősök sírjának eltaposásával akarnák érvényesí­teni akár magukat, akár pedig azon tanokat, a melyeket vallanak. (Helyeslés jobbfelöl.) Megenge­dem, hogy szokás és divat az ősök felsorolása, hisz az udvarnál is igy van ez, de én nemcsak a felsorolt ősökre adok valamit, hanem arra is, hogy én ugy látom, hogy ugy itt a hazában, mint Európaszerte mindenütt, a democratiának őszinte bivei ép oly kegyelettel őrizték őseiknek sírját, mint azok, a kik az aristocratiának tagjai és a kik számtalan őst tudtak felsorolni. (Élénk helyeslés jdbbfélöl.) T. ház ! Ezt azért tartottam szükségesnek fel­említeni, hogy kifejezést adjak annak, hogy a szabadelvű irányzat nem lehet kizárólagos tulaj­dona egyes pártoknak és nem is szabad annak lenni, mert abban feküdnek a legnagyobb vesze­delmek, hogy ha a szabadeívűség egyes pártoknak lehetne kizárólagos tulajdona. (Ugy van! jobb felöl.) A szabadelvííség Magyarországon, nézetem szerint, oly eriterium, a mely nélkül az országnak egyet­len pártja sem képes az ország érdekében hatá­lyosan működni, sem most, sem pedig hosz­gzú időkön át. (Ugy van ! a jobboldalon.) Ha azon útvesztőben, a melybe a különböző viszo­nyok belesodortak, elhagyjuk is egy pillanatra azon nyomokat, melyeken járnunk kell, a hívó szó­zatot, a mely nehéz körülmények közt felhangzik, a nemzet mindig megértette és ha el is téved egy vagy más irányban, a helyes r nyomra önként visszatért. (Ugy van! jobbfelöl.) Épen ezért a ma­gam részéről Helfy Ignácz t képviselő urnak csak köszönetet mondok, hogy a szabadeívűség kérdését felemlítette. Nehéz időkben, midőn nem­csak egyes kasztok és nemcsak egyes polgárok erejére, hanem a nemzet összerejére van szük­ségünk, fel kellett a zászlót emelni, hogy az or­szág minden lakója azon tudatra jöjjön, hogy itta nemzet és az ország érdekéről van a szó és hogy a financ-exposéba lefektetett alap, mely a fogyasz­tási adókon nyugszik, nem egyéb, mint számítás az ország lakóinak millióira. De midőn ily terhek elviselésére hívjuk fel a nemzet összes lakosságát, szükséges az is, hogy e terhek mellett felemlittes­senek azon jogok is, melyek a nemzet minden tag­ját méltán megilletik, mert mindig csak terheket adni jogok nélkül, ez sem nem igazságos, sem nem czélra vezető politika. (Helyeslés jobbfelöl.) És most, t. ház, kötelességem válaszolni egy dologra, a melyben személyesen voltam apostro­phálva. (Halljuk! Halljuk!) Meltzl t. képviselőtársam az erdélyi szászok ottani viszonyait felemlítve, különböző kifogásokat tett. Ezekre vonatkozólag teljes készséggel járulok ahhoz, mit a t. ministerelnök ur mondott. Belátom, hogy az ő részéről ez ügyben többet mondani felesleges lett volna. De nem igy áll ez engem illetőleg, mert — nem személyemet akarom vé­deni, a mely sokkal csekélyebb, hogy azzal foglal­kozni kellene, hanem azon álláspontot akarom kellő világításba helyezni, melyet nemcsak én, hanem tudtommal e törvényhozás és Erdély magyar lakos­ságának is nagy része elfoglal. Azt mondja a t. képviselő ur és ebben igaza is van, hogy nemcsak a magyar állam érdeke, de a szász faj érdeke is megköveteli, hogy egymást megértsük és kölcsönösen támogassuk. E kijelen­tésnek én igen örülök; de ne méltóztassék az iránt tévedésben lenni, hogy mi ezt mióta a magyar alkotmányosság helyreállíttatott, minduntalan hangoztattuk, de náluk süket fülekre találtunk. (Ugy van! jobb s balfelöl.) A t. képviselő ur figyel­meztet, hogy be fog következhetni az a baj, hogy oly fajok közé beékelve, a minők közt ők vannak, a feloszlás felé vezettetnek egy — nem tudom igy mondta-e — chauvinisticus, erőszakos magyar politika által. Hát, t. ház, én a folytatott politikára kiterjeszkedni nem akarok, hanem a múlt jellem­zése szempontjából csak egyet említek fel. (Hall­juk! Halljuk!) Azt mondja a t. képviselő ur, hogy mi kergetjük oda. Ha, t. ház, az igazságnak meg­felelőleg akarunk beszélni, a lefolyt 10 év alatt nem minduntalan annak a jelenségei mutatkoztak- e, hogy a szászok az őket körülvevő más fajokkal egyesülve a magyar állammal szemben mintegy phalanx állottak? Hát nálunk voltak-e azon táj­nak vezetői? A mi szövetségeseink voltak-e azok? És a mi küzdelmeinkben ellenük, velünk harczol­tak-e a szászok, vagy pedig velük mi ellenünk voltak szövetkezve ? (Tetszés jobbfelöl.) Ezt fel kellett említeni, t. ház, nehogy igaz­ságtalanul érjen bennünket az a vád, hogy oly irányba engedtük menni a dolgot, hogy a szászok rá voltak utalva ott keresni segítséget, a hol kínál­kozott. (Helyeslés jobb és balfelöl.) Mielőtt azon kérdések, melyek állítólag con­flictust képeznek közöttünk, felmerültek volna, a szászokat már szövetségben találjuk velünk szem­ben. (Ugy van! jobbfelöl.) De, t. ház, van még egy másik kérdés is, melyet a képviselő ur felemlített és ez vonatkozik a szász faj stagnálására és annak gazdaságilag

Next

/
Thumbnails
Contents