Képviselőházi napló, 1887. II. kötet • 1887. deczember 21–1888. február 1.
Ülésnapok - 1887-45
45. országos Illés januáréi-én, sssomltaton. 1888. 149 állami consolidatiónak csupán az első pillanatában, csak a kezdetén voltunk. Háromszáz év előtti vaev még későbbi időkben hozta a nemzet a véráldozatokat arra, hogy állami létét consolidálja, hogy nemzeti fennállását biztosítsa az európai népek között. Ez a véráldozatok árán sikerült addig és azon pillanatig, midőn az is kimondatott, hogy arra, hogy egy állam, egy nemzet létezzék, annak a civilisáít nemzetek sorába kellett lépnie s azért nekünk mint civilisált államnak kellett az európai nemzetek között magunkat consolidálnunk. Es hogy ennek meg volt a múltban és meg van a jelenben az ára, azt újra meg újra felderíteni szükségtelen, ezt tudja, érzi mindenki, a ki a nemzetek fejlődésének, a nemzetek consolidatiójának történelmét valaha figyelemmel kisérte. Hanem abban az ellenzékeknek igazuk van, hogy azon ár, melyet mi, a jelenlegi kormány és többség és az előző kormányok és többségek adtak, igen drága. Előhozhatják ezt önök és talán jogosan, megtalálhatják rá az érveket, az indokokat; meglehet, hogy ha az önök kezébe adatott volna, nem azon az áron, de olcsóbban szerezték volna meg mind azon feltételeket, a melyeket meg kellett bárkinek is minden körülmények közt szerezni. De hát itt nem azon nagy terhekről lehet szó, melyeket a nemzet önmaga rakott vállaira, mikor a civilisált Európában fennállásának feltételeit kereste, hanem a különbözetet kell keresni, melyet talán a mi rövidlátásunk, talán gyengeségünk okozott. Ezen különbözetet kell keresni és hogy ha ezt keresik önök: akkor bizonyosan azon keserű szemrehányások egy nagy része, melyeket igen könnyen dobnak szemeink közé, önként elesik. Hát, t. ház, hogy ezen állításom igaz, nem egy gyengébb, de egy nálunk hatalmasabb nemzet példája mutatja. Hiszen sokszor történik itta képviselőházban hivatkozás, hivatkozom én is Anglia történelmére. Akkor, mikor az utolsó Stuartot elkergették, mikor Anglia újból consolidálódott, mikor a németalföldi háború befejeztetett, akkor, mikor a nagy és hatalmas Anglia, melynek hatalma attól feltételeztetett, hogy magát, mint civilisált állán consolidálja: annak egy hatalmas ára volt és daczára, hogy egy kiváló államférfin, a történelem által nagynak nevezett király vezetése alatt nagyra küzdötte magát, az pénzügyileg oly áldozatokat követelt, hogy azon időben, midőn Anglia consolidálta magát az európai államok között, hogy nem egyszer, hanem minduntalan pénzügyi catastropha által volt fenyegetve. Meg kell lenni árának azon állami consolidatiónak, melyben most vagyunk és a melyben helyt foglalunk az európai civilisált államok és népek között. Ez az ár volt az, melyet a t. ház elé vittünk, a felett van hivatva at. ház ítéletet mondani, hogy azonaequivalens, a melyet a t. kormány és a többség és az előző kormányok és többségek nyújtanak, azon — elismerem — óriási terhekért, hogy ezen állam a consolidatiónak azon mérvét elérje, a melybe eddig jutott. Ez aequivalense a nagy terheknek és ennek komoly mérlegelése mellett hiszem én azt, hogy adatott meg ezen kormánynak és ezen pártnak a választásoknál a többség. Most, miután 20 év tapasztalatai mögöttünk vannak, talán mi is, de önök az ellenzéken bizonyosan sok dolgot máskép, sokan olcsóbban szerezhetnének meg, ha a 20 évet újra lehetne kezdeni. De sajnos, a tapasztalatok csak a jövőre adhatnakokulást, a multraazonban nem alkalmazhatók. Es midőn erről szólok, t. ház, lehetetlen, hogy fel ne említsem, hogy midőn exposéjának előterjesztése alkalmából a t. ministcrelnök és pénzügyminister ur nyilatkozott, a helyzet, melyben hazánk és a melyben Európa általában volt, egészen más volt, mint a mai helyzet, (Ugy van.'jöbbfelöl.) Ha pedig az európai sajtónak és Európa többi államainak összes hivatalos nyilatkozatait számba veszem, azt látom, hogy akkor még alig látszott az aggodalomra ok. A t. pénzügyminister ur tehát akkor mondhatta, hogy hd, azon feltétel, hogy az ország előre nem látott válságok elé nem vezettetik és az európai béke meg nem zavartatik. az általa említett factorok számításba vételével az államháztartásban az egyensúlyt helyre fogja állítani. De meg vagyok győződve, hogy ha most, midőn az európai helyzet teljesen megváltozott; midőn ugyanazon dolgok, melyeket mi és Európa a béke garanüáinak tekintettünk és midőn a hármas szövetség úgyszólván egy válságos helyzet okának tartatik, — ma kellene a t. pénzügyminister urnak az egyensúly helyreállításának feltételeit megállapítani: akkor legfeljebb csak a követendő utat jelölhetné ki, legfeljebb csak számíthatna azon eszközökre, melyek az állami egyensúly helyreállítása felé vezethetnek. (Ugy van! jobbfelől.) Még exposéjának előterjesztésekor az igen t. pénzügyminister ur, ha komolyan mérlegelte a helyzetet, a bekövetkezhető válságokat számításból ki nem hagyhatta, addig a jelenlegi helyzet olyan, hogy a bekövetkezhető válságokat az, ki komolyan foglalkozik e kérdéssel, nemcsak hogy nincs jogosítva számításból kihagyni, hanem azokat bizonyos fokig kénytelen is számításba venni. (Ugy van jobbfelöl.) Es, t. ház, még az esetben is, ha a legvérmesebb remények valósulnának is meg — hogy én is azon triviális kifejezéssel éljek, melyet ma már általánosan használnak — a jelenlegi kitört béke után, ezen kitört békének a fentartása magában is oly áldozatokat fog igényelni, a melyek bizonyos fokig minden államnak, amelyezen kérdések által érintve van, financiális rendezkedésére befolyást fog gyakorolni. De ez senkit sem tarthat vissza attól, hogy a rendezkedés utján tovább haladjon, mert ezen források megnyitásában és az erőknek összeszedésében nemcsak a
